Csönge saját blogja 2007 nyarától: ZÖLDÁRAM

Csönge írásai a Manzárdon:

gyüttment fesztivál 2016

szóval úgy volt ez a fesztivál, hogy nyár volt, dög meleg, bedobozoltuk a maradék curryt, aztán a ház előtt belekezdtünk a szokásos vitába, hogy melyik útvonalon tekerjünk a keleti pályaudvarhoz, bence úgy akar menni, én meg amúgy. csak azért sem értjük a másikat, végül morcosan dűlőre jutunk. persze – mondják – nem az útvonal a lényeg, hanem az út maga. kicsit máshogy súlyozzuk a magvas filozófiát ott a ház előtt, kit érdekel az útvonal, a fő kérdés, hogy kinek lesz igaza, neki vagy nekem. egyébként mondhatnánk mindketten pontosan az ellenkezőjét annak, amihez vadul ragaszkodunk – talán mondjuk is majd a következő induláskor. utunk a vitában dől el, nem az aszfalton. le-föl. lihegve felszállunk a vonatra, eldöcögünk galgagutáig, onnan kifulladásig. le-föl. nem bírom, megállunk, eszünk poros, útmenti szedret. elfogy az aszfalt (mennyivel jobb volt a vita, ugye), nem lehet haladni a sóderes, vízmosta, európai uniós támogatás nélkül maradt utakon, toljuk felváltva némán, felváltva anyázva a biciklit. felváltani amúgy nem lehet, mert mire sebességbe kerülnénk, elfogy az út megint. aztán sátorállítás, környezetvédő kutyák, vidéki építészek, városi farmerek, jógázó mérnökök, nemzeti hippik, goás parasztok, antikapitalista könyvelők, mantrázó polgárok, korán kelő tudósok, álmodozó gazdák, biciklis lovászok és következetes zenészek eszik a krumplilángost, elfogy a szilvalekvár, virul a komposztbudi, ég a tábortűz. napközben pablo közösséget épít, mások fecskefalat, főzünk sajtot, beszélünk a helyi pénzről, a napenergiáról, autonóm házakról, jószágtartásról, vetünk téglát, számot, magot. és persze felmerül, hogy mindez cuki tarisznyás ténfergés, de valójában halál komoly. aztán végül összejövünk a csillaglesen, amikor nem csak az ilyen-olyan göncölökről, a nyári nagy háromszögről és az androméda ködről esik szó, de az is kiderül, hogy a furcsa szalmaszobor valójában egy manófej hátulról. még ég a szánkban a csilis csoki, már felforr a ládában a komposzt, gazdát cserél a borzderes, van, aki szerint a hold is megkondul, lyukat ver a felismerés az ózonon, már mondanám, hogy merre menjünk, de tudom, szerinted másfelé, persze az út a lényeg, abból pedig a járatlant választjuk, ugye?