>>előzmény<<
| Úti beszámoló, 2. rész. - 06. aug. 16. |
|
Galopp a tenger felé. Nép mindenhol, karneválhangulat. Majmok. Krokodilus. Ja, és Mickey Mouse. Meg egy hatalmas Shrek. Óriási a tarka tömeg, nekem jönnek és nem kérnek bocsánatot. Hú, de barna az a nő! Itt aztán kizsebelik a turistákat (és mivel mindenki az…), kagylók, ékszerek, úszógumik, naptej, tetoválás, hajfonás, sírkő Szudák felirattal, tangapapucs, hot-dog, napszemüveg szinte ingyen, de holnapra eltörik. Kötött pulcsik! Nagyon jól néz ki az egész, majd biztos veszek valami szépet. Potom 10 hrivnya lefényképezkedni a pónilovon. Ötért meg kilőnek a világűrbe. Reklámok, szórólaposztók. Mintha nem is Ukrajnában lennénk. Ezt az érzetet az orosz feliratok is erősítik. Resztoráncsik, Saslicsok, Mobilocska. Mindent becézünk, minden mozog, él, csillog, és minden eladó. Rengeteg unott nő fonatja a haját. Még piercinget is készítenek. Élvezem az egész forgatagot, csak fogom a táskám, meg ne lopjanak.
Végre ott a tenger! Valóban, tényleg, meghamisíthatatlanul! Már ezért megérte eljönni. Fantasztikus látvány, ahogy nagy, ahogy kék és ahogy végtelen egyszerre. Komolyan, megdobbant a szívem. Körülötte meg azok az extrém hegyek! Így már az sem baj, hogy zsebkendőnyi hely sincs a parton, nemhogy egy egész törölközőnyi. Valahogy mégis találunk, nézem a napozó nőket, lóg a nagy mellük, meg a seggük, talán már nekem sem szögletes. Úúú, de fehér vagyok mellettük. Mindenhol mozgóárusok. Kápcsonájá rébááá! Kibontom a sarum, forró a homok, meg a kavicsok. Holodnájá píívááá! Belegyalogolok a vízbe, vuuhh, hideg. Gárjácsájá kukuruzá! Lassan megszokom, a hullámok egyre nagyobb részt vizeznek össze belőlem, már úszom is, végigsiklik a hasamon egy medúza. Bleee, nyafogok egyet, úgysem érdekel senkit. Mindenki mosolyog, jókedvű. A víz tiszta, lelátok az aljáig, vodoroszok. Később újból a parton, sütkérezem én is. Medovájá páhlává, trúbocski, pidzá domásnájá, kto zselájet? Egy család kér mellettem a finomságokból. Én kicsit drágállom. A főtt kukoricát is. Tulajdonképpen mindent. Figyelem az embereket. A fiúk felfedezték a mellettünk levő betonpadkát, most minél látványosabban próbálnak a vízben kikötni. Persze a lányokat is egyre gyakrabban dobják a tengerbe, azok meg törvényszerűen visítoznak, hogy neeee… Klubnyiká, jezseviká, máliná sz száhárom, sz szlévkámé! De persze újra visszamásznak a padkára, hogy ismét visíttassák őket. Micsoda hülye egy nem vagyunk. Én meg még mindig nem tudok fejest ugrani. Talán, ha a visongók között lennék, már megtanultam volna. Ákúlááá, kátráán, forel, szér kápcsonéj! Időnként átlépnek a törölközőmön a szűkös hely miatt, leseprem magamról a homokot. Még néhányszor megismételjük az úszás-napozás egymásutániságát, végül hazaindulunk.
A tíz nap eggyé folyik össze. Délutánonként a srácok néha röplabdáznak, egyre ügyesebben. Két távolabbi strandot is kipróbálunk, az első nem válik be, rengeteg a vízinövény (ez lenne a vodorosz). Útközben furcsa, nagy területen szétszórt téglahalmokra, és egy-egy téglabódéra leszek figyelmes. Megkérdezem Rusztemet, mik azok. Elmeséli, nemrég földet osztottak errefelé a tatároknak a szovjet kitelepítések kárpótlásául, és ezekkel a kupacokkal jelzik az újdonsült földtulajdonosok, hogy melyik falatnyi terület az övék. További építkezéshez pedig nincs elegendő pénzük. Ez magyarázza a rengeteg félkész házat is. Túl erős a napsütés ahhoz, hogy együttérezzek a szegény tatárokkal. Kedvemre való a környék hangulata, élvezem, hogy ilyet is láthatok.
itt vannak a téglakupacok
A másik strand felé menet megint el vagyok kápráztatva, a buszból hol két szikla között a mélyben elterülő tengert látom, hol pedig rettenetesen formátlan, lázadó hegyeket. Rusztem mellettem ül, büszke a hatásra, majd elpanaszolja, milyen rosszul érzi magát amiatt, hogy rajtam kívül senki sem úgy élvezi ezt az egész nyaralást, ahogy ő szeretné, csak a piálás, a csajozás érdekli őket. A múzeumra sajnálják a pénzt, a vízipipa irreális árát bezzeg kifizetik. Hazautazásuk után meg, az otthoniak érdeklődésére annyit felelnek majd, hogy a Krímen is ugyanolyan a vodka, a csajok sem különbek. Ez legalább annyira meglep, mint az, hogy a négerek pénzt keresnek abból a strandon, hogy megbámulják őket, mint a majmokat. És ráadásul ezt őszintén mondja, pedig neki négy felesége is lehet! Igaza van, részben egyet is értek vele, de megvigasztalom, hogy annyira nem katasztrofális a helyzet, mindannyiunknak tetszik itt, csak máshogy fejezzük ki. A piálással ellenben én sem vagyok kibékülve, a mérsékelttel még semmi bajom, de az igyukmagunkathótrészegrét egyáltalán nem pártolom. A muzulmánok soha nem isznak alkoholt. Úgy látszik, nemcsak tápcsánügyben, de ivászatban is lelkitársra találtam a tatárokban.
extrém hegyek, extrém sport
táránka (amikor behódolunk a szárított-sózott halnak)
nem az enyém, mert szőrös
aranyos vagyok
meg hülye is
Rusztemmel és a többiekkel
amikor megláttam a tengert
ebben a félkész házban laktunk
>>folytatás, 3. rész
