most   online
olvasóm van

frissek>

Még egy gondolat az október 23-i zavargásokhoz.

Az 1989-90-es magyarországi rendszerváltás legfőbb ideológia alapja az 1956-os forradalom vállalása és igenlése volt, ez nyilvánvaló. Hiszen a Kádári-rendszer alapját pedig épp tagadása képezte, ezért is számíthatott a rendszerváltást előkészítő mozzanatok közül a két legfontosabbnak Pozsgay bejelentése (nem ellenforradalom volt, hanem népfelkelés) és Nagy Imre újratemetése. Mindaz azonban, ami azóta történik 1956 ügyében, számomra erősen megkérdőjelezi: vajon alkalmas-e 1956 eszméje arra, hogy továbbra is a rendszerváltás utáni Magyarország létezésének ideológiai alapját képezze. 89/90-ben azt hihette az ember, hogy ha valami, akkor ez az eszme nem csupán a nemzeti függetlenség, hanem a nemzeti egység megteremtésének is legfőbb foglalata lesz. De nem. Ebben persze lehet azokat hibáztatni, akik így vagy úgy ki akarták sajátítani, ám azt látni kell, hogy itt egy kettős örökség ellentmondásos gravitációs rendszeréről van szó, és az 1956-hoz való viszony a Kádár-rendszerhez való viszony függvényében mutatkozik meg. Nemcsak arról van tehát szó, hogy egyesek azok ellen próbálják fordítani 56-ot, akiket a Kádár-rendszer örököseinek vélnek (ami önmagában is gyakran képmutató magatartás, hiszen gyakorta ők maguk is azok), hanem az előző rendszerrel együttműködők, ellene fel soha nem lépők mostani 56-ot igenlő magatartása is joggal támaszthat kétségeket. De lám, "baj van" nemcsak a rendszerváltás előtti és azt előkészítő, végrehajtásában közreműködő ellenzék tagjaival, hanem magukkal a mártírokkal is, mivel ma mindegyikük aszerint viszonyul 56-hoz, hogy most a politikai-ideológiai barikádnak melyik oldalán áll - és ugyancsak eszerint értékeli az évfordulós eseményeket is.

Bárhogy is: ez a jelenség oly mértékben áthatja a magyar társadalmat, hogy 1956 öröksége - ez mára teljesen nyilvánvaló - nem alkalmas arra, hogy a nemzeti egység alapeszméjéül szolgáljon, hiszen nem egyesíti, hanem megosztja a magyarságot. Lehet persze ezt azzal tagadni, hogy nem az eszmével van baj, hanem az értelmezőivel és alkalmazóival - ám ha az értelmezők és alkalmazók képesek ilyen mértékben egymás ellen felhasználni, az bizony ennek az eszmének az alkamatlanságát is mutatja.

A zászló közepén tátongó lyuk, úgy tűnik, egyre nagyobb lesz.

A pécsi szereplésemmel kapcsolatos feladványom első segítségét 'nagya' hozzászólásában elégtelennek találta. Pedig elégséges, ellenőriztem. Tanácsként még ezt tudtam megjegyzéséhez hozzáfűzni - hátha másoknak is segít: "Gondold végig, mi az a kettő, ami között az összefüggést meg kellene találni. Ha valóban ezeket gépeled be a megfelelő alakban, akkor az első néhány (nem árulom el, hány) eredmény között már ott találod azt, amelyik a megfejtés felé az első és legfontosabb lépést adja."

Ha holnap reggelig senki sem bukkan rá a megoldásra, hogy mi a közvetlen összefüggés a Dalít és kiállítását bemutató művházi szöveg és énközöttem, akkor megadom a második segítséget.

Váratlan fordulatok a pillangószív-versenyben. Az ötödik helyre ezúttal Blogspotos oldalam jött fel, a 10-en pedig megjelent egyike azoknak, amelyek eddig a háttérből támogatták a többit. Így most az a ritka helyzet állt elő, hogy 3 oldalam van az első táblán:

>>hozzászólások írása és olvasása<<

olvasás

általános hozzám szólások a Fórumban