Napi bejegyzéseim itt:   BDK napi BLOG      Webmagazinom:   BDK Online      Irodalmi segédblog:  Pársorosaim:   Limerikek / Haikuk / C-dulok         Írói oldalam:   Balla D. Károly
ÉLETRAJZ | | googleoptimalizálás | PolBlog | Kárpátalja Blog | | Piréz Blog | AJÁNLÓ | BERNICZKY | blog-ARCH (1997-től) | BDK a weben | UngParty
 
o
o
pillangószív-eredmény
o
Más játék:
Identifikció
o
 
    Identifikciós játék
Csönge naplója Pillangószív és lepkefing Pillangószív és lepkefing írásaim a Mozgó Világban

 
< főlap
  Egy aforizompacsirta trillái c-dul hangnemben

bevezető  |  1-100  | 101-200 | 201-300 | a legújabbak

Gyökerek? Miféle gyökerek? Nekem szárnyam van.
Sokkal jobban szeretek különbözni, mint hasonlítani.
Fennakadtam a Világhálón. 
A gyógyítás veszélyes dolog: mit adsz a betegnek dédelgetett betegsége helyett?
Az igazság bajnokai olykor ellenkező sportágakban is esélyesek lennének dobogós helyekre.
A jótékonysági akció és az „itt a piros, hol a piros” abban különbözik egymástól, hogy az utóbbi esetben nemcsak a pénz beszedése, hanem a csalás is szemed láttára történik.
Kétség kívül integráló hatású személyiség vagyok. A kárpátaljai magyar írótábort például sikerült egységbe kovácsolnom. Igaz, hogy magam ellenében...
Ami a jövőben történni fog velem, azt a múlt a folytonosság tűnő hullámaira hieroglif jeleivel régen ráírta, s a jelen suttogva már kibetűzte. 
Naponta magammá öltözködöm.
A tudatosan teremtett istenség vagy más mitológiai alak áthidalja a világ lényegi megragadhatatlansága és a szubjektumnak éppen a világ-lényeg megragadására irányuló törekvése közti paradoxont.
A magyar nemzetstratégia olyan, mint az Ariadné fonalából kötött pulóver.

Párbaj

Turczi Istvánnak

Uram, nevezze meg a segédigéit.

A tényeknél csak a tévedések makacsabb dolgok. A rögeszmés ember sokkal állhatatosabban ragaszkodik saját tévhiteihez annál, semhogy bármilyen bizonyító értékkű ténnyel meg lehessen ingatni meggyőződésében.
...a modern költészet a nyelv zárt rendszeréből fakad; ez a költészet a szavak, a nyelvi struktúra kombinatív lehetőségein alapuló kaland, amelynek során a jel (a szó) és a költői szándék csaknem véletlen találkozásából kap hajlékot a versben a jelentés, a »gondolat«. (Lengyel Balázs)
Leginkább a túlélésbe hal bele az ember (Zöldi László)
A közvetített világok elveszejtik lábad alól a talajt, ám a közvetlenség öröme megteremti számodra az otthonosság birtokait.
Az élet voltaképp nem más, mint a halál lappangási ideje. (Szitányi György nyomán)
Az állandóság illúzióját leginkább az állandóságba vetett hitt állandósága tartja fenn.
Az még nem olyan nagy baj, ha egy író mindent megír, ami az eszébe jut. Kínosabb, ha azt is, ami nem.
Nincs külön szavam a jóra és nincs külön a rosszra. A létező önmagában érdekel.
Kárpátaljai magyar költő esetében a küldetéstudat szériatartozéknak számit. Hiánya születési rendellenességre, elfajzásra vagy árulásra vall.
A művészetben az a legjobb, hogy nem muszáj csinálni. (Hrabal nyomán)
Digittállok, nem tehetek másként. (Luther)
A dolgok önmagukban halott és érdektelen burkok, amelyek kizárólag megismerésünk révén töltődnek fel értelemmel.
A diktatúra, a szolgaság az emberi lélekben lakozik, akkor pedig történhet bármi a politikában, az odabenn, a bordák mögött, a demokrácia körülményei között is tovább él. (Bodor Ádám)
Halálom után digitális szövegállomány szeretnék lenni.
Egyeseknél az íróság egyetlen érzékelhető eredménye az alkotói válság.
Független embernek gondolom magam, pedig lehet, hogy csak összeférhetetlen vagyok.
„Ez a művészet csodája, hogy az ember sokkal nagyobbat szarik, mint amekkora a seggén kifér.” (Weöres Sándor Fülep Lajoshoz írt leveléből)
A bizalom nem más, mint a gyanakvás jóindulatú daganata.
A történések időrendbe állítása ugyanolyan önkényes beavatkozás a dolgok valódi összefüggésébe, mint ábécé-sorrendbe tételük.
Az ember szerencsére a rossz ötleteit sem tudja mindig megvalósítani.
Semmi jó, semmi rossz, ami ér, nem érvényes, mert elmúlik. És semmi igazság nem igazság, mert meghalunk. (Szép Ernő)
Mindent Nagybetűvel írnak már, Minisztériumot, Karácsonyt, Édesanyámat, Mindent. Mikor a Hazát is meg az Istent is kisbetűvel írták, voltak a magyarok legalább oly jó hazafiak, mint ma és talán több volt a vallás is a lelkekben. (Szép Ernő)
Az alma nem esik messze a fájától. Hacsak nem körte.
Fegyelmezett halott kívánok lenni. Nem jövök vissza.
Önmagunk túszai vagyunk, és görcsös elszántsággal zsaroljuk az életet, hogy megadja értünk örömeink váltságdíját.
Megfelelő kitartással bármiről be lehet bizonyítani, hogy nem az, mint aminek látszik.
Az alkotói koncepció olyan írói segédeszköz, amellyel a hiányzó tehetség hatékonyan pótolható.
Micsoda kegyelmi állapot: sok rossz közül egyiket sem választani!
Állítólag 40 év fölött már felelősek vagyunk az arcunkért. De vajon ki felelős a 40 évünkért?
Bármiről bármikor szívesen lemondok. Csak a lemondókészségem megmaradjon!
Egy bohóc sohasem lehet annyira siralmas, mint amennyire egy gyászhuszár nevetséges.
A tudomány ugyanolyan ember alkotta fikció, mint az irodalom. Vagy talán nőnek képletek az erdőben? Úsznak egyenletek a tengerben? Lehet bányászni tantételeket? Kering egyetlen Kepler-törvény is a Nap körül?
Még mindig jobbak a bölcs ember ostoba viccei, mint az ostoba bölcsnek szánt beszólásai.
A pózok elvetése is csak egy póz.
Az önmagunkkkal folytatott lelkiismereti perekben egyszerre vagyunk vádló, vádlott - és koronatanú.
Ha mások jellemét összehasonlítjuk a magunkével, oda jutunk, mintha nem hasonlítottuk volna össze.
Márai szerint az élet hosszabb távlatában a munka sokkal szórakoztatóbb, mint a szórakozás.
A tények makacs dolgok. Az összefüggések viszont bölcsek.
Ártatlan vagy, mint a ma született barikád.
A létnek nem a nemlét, hanem a negatív lét az ellentéte. A nemlét afféle zérushely, amely fölött és alatt a lét más-más előjelű kiterjedései helyezkednek el.
Gyökértelen vagyok, mint a zászló nyele. (Horváth Elemér nyomán)
A kegyelet a káröröm legkifinomultabb válfaja.
Írói tévedés azt hinni: az „élet” leírása: realizmus. A realista ábrázolás valójában a legmélyebb összefüggéseket láttatja meg a „valós” jelenségek mögött. Ha ez a mögöttes tartalom hiányzik, az nem realista írás, hanem egyszerűen rossz.
Amit szemed nem hall, azt füled sem láthatja.
A hipochondria is egyfajta betegség.
A felfokozott életritmus gyakran jár együtt lefokozódó értékítélettel.
Régen rossz, ha valaminek az irodalmi értékét csak a mínusz negatívhoz viszonyítva lehet kimutatni.
A magányosság is lehet teátrális, demonstratív. Az pedig semmivel sem jobb a közösségi nyüzsgedelemnél. Kivonulni a társadalomból úgy, hogy kivonulásod és kívülmaradásod észrevétlen maradjon - egyedül ennek az értelmetlenségnek van értelme.
A nacionalizmus a túlpezsgő identitás habja. Rendes kocsmákban lapáttal leszedik a krigli tetejéről.
Aforizmákat olvasni olyan, mint bort kóstolni. A végére bizonyosan elszédülünk és kiürül a fejünk.
Ha a műveknek lenne mondanivalója, üzenete, akkor a művészek alighanem azt alkotnák meg, s nem vesződnének csendéletekkel, szimfóniákkal, drámákkal, regényekkel, költeményekkel.
Az újságíró legnagyobb ellensége a magnetofon. Leszoktatja arról, hogy interjúalanya mondandóját értelmeznie kelljen: megelégszik a szószerintiség sekélyes eredményével.
Egész életünkben maszkot viselünk, és amikor végre valódi arcunkat odafordíthatnánk a halálnak, leöntik gipsszel.
Aki nem hisz a megvalósuló eredményben, az olykor bámulatos alapossággal képes elvégezni az eleve fölöslegesnek gondolt munkát, míg az eredmény felé törekvő gyakran elkapkodja, félúton elrontja az egészet.
Olykor többet tudhatunk meg a világról, ha szemünk sarkából ráhunyorgunk, semmint ha éles tekintetünket mélyen belefúrjuk.
Nem elégít ki a vízállás-jelentés két számadata, mindig hozzáfűzöm: "Az Ung Ungvárnál zavaros, és egy kicsit büdös is."
A vigasztalás olyan, mint a timsó: a frissen vágott seb vérzését elállítja, de borotválkozni mégsem lehet vele.
Halálunkkal az az egyetlen koronatanú távozik el az élők sorából, aki rábizonyíthatná az életre mindazokat a bűnöket, amelyeket elkövetett velünk szemben.
Érdekes módon azok képesek inkább az empátiára, akik nagyon is azonosak önmagukkal. Akinek nincs erős önképe, kevésbé képes más helyzetébe beleélni magát.
A globalizáció legnagyobb hozadéka: többé majd senkit sem lehet erőszakkal fogva tartani abban a hagyományban, vallásban, identitásban, amelybe beleszületett. A globalizációs az egyén számára: szabad identitásválasztás.
Az igazán precíz ember a kilógó lólábat is megpatkolja.
A siker biztos titka: megszerezni vagy elveszteni. Megszerezni a legegyedülállóbb információkat vagy elveszteni legáltalánosabb gáltásainkat. A kettő együtt: bombasiker.
A költészet: bevezetés a halálba.
Évek óta egyensúlyozok két pólus: a mundér becsületét védő „bajnok” és a saját fészkébe piszkító „gazember” álláspontja között. Azon vagyok, hogy semmit ne értékeljek túl csak azért, mert kárpátaljai - ám ugyanezért le se sajnáljam.
A tájleírások a klasszikus regények azon részletei, amelyeket csak középkorúak olvasnak. A fiatalnak még hiányzik hozzá a türelme, az öregé pedig már elfogyott.
A kétely olyan állandósult és harmonikus hiány, amely lehetővé teszi, hogy a tudatunk üregeibe befolyó ismeret és az ezzel arányosan mennyiségben belőle kifolyó bizonyosság állandó egyensúlyban legyen.
A kibékíthetetlen ellentét két pólusának kibékítésére tett erőfeszítés maga is kibékíthetetlen ellentétet képez az eredeti ellentét mindkét pólusával szemben.
A dillettáns lényegű művek tartalma és megjelenési formája általában hallatlan összhangban van egymással: a süvöltően rossz írások legtöbbször hitvány tipográfiájú könyvekben, sután tördelve, ízléstelen borító alatt és bárgyú illusztrációk kíséretében látnak napvilágot.
A lehetőségek azáltal leendenek cselekvések indítékai, hogy burokként őrzik a hatóanyagot, s nem azáltal, hogy elfecsérlik, ami bennük adva volt.
A sav is mar, a lúg is mar, a lakmusz mégis megkülönbözteti egymástól, mint ahogy a jó ízlés is különbséget tesz a maró gúny és a sértő vagdalkozás között.
Hallottam valakitől, hogy a vallás komoly dolog, nem lenne szabad papokra bízni.
Legeredményesebben könnygázgránáttal lehet meghatni az embereket.
A biztonság unalmas, a veszély fárasztó. Egyedül a biztos pontok és az ezek közé kifeszített veszélyek egymásutánja üdvözíthet.
A művészet a kreatív intellektus kísérlete arra, hogy olyan hiányokat töltsön meg művekkel, amely hiányok a belehelyezett művektől válnak igazán feltűnőkké.
Vannak taszító emberek, akikkek sokkal jobb haragban lenni, mint barátságban.
A vallási tudattartam a külső világ reáliáival szemben azzal a felülmúlhatatlan tulajdonsággal rendelkezik, hogy nincs valós létezése és ezért benne automatikusan megszűnik a „jelenség” és „lényeg” feloldhatatlan ismeretelméleti ellentmondása.
Az esszéregény olyan írásmű, amelynek létrehozására akkor szánja magát az író, amikor nincsen egyetlen életképes története sem ahhoz, hogy valódi regényt írjon.
Mintha egyre inkább hiányoznának magyarságtudatunk egészséges megnyilvánulásai. Olybá hat, mintha a melldöngető önteltség és az ajkbiggyesztő-vállrándító negáció között semmi sem lenne. Mintha magyarságunkat csak üvöltve túlhangsúlyozni vagy fitymálva lekicsinyelni lenne lehetséges, és nem kínálkozna mód arra, hogy "csak úgy" megéljük. Vajon hogyan szakadt pólusokra magyarságtudatunk, ki hitette el velünk először, hogy büszkének kellene lennünk arra, ami született adottságunk - és ki hitette el, hogy szégyellnünk kellene? Nem végletesen abszurd dolog-e, hogy magyarok vitatják egymás magyarságát, és nem tragikus-e, hogy ebben a viszálykodásban néha már azt érezzük: jobb lenne nem lenni magyarnak?
Az archívum az improduktív és reproduktív alkotók legfontosabb segédeszköze. Az igazán kreatív elmék mindig vadonatújat alkotnak, vagy nincsen irattáruk, vagy ha van, soha nem porolják le a régi dossziékat.
Régen nem írok verset; úgy érzem, az az én számomra most tilalom. Csunya, nyomorult állapot ez a versnemírás. Fatantuszt nem ér az életem, olyan űr ez és olyan szívbéli kárvallás. A próza nem az, ami a vers, még a Szentírás se! Rémüldözöm, hogy nem tudok majd soha többet verset adni. Úgy rémülök, mint ha a vakságtól fél valaki, mint ha az operista borzad, hogy elvesztette a hangját. Aki versre kapatta magát, akármit is ír, csak rekedten hebeg. (Szép Ernő)
Az attitűd voltaképp intellektuális fakszni.
Egész életünkben maszkot viselünk, és amikor végre valódi arcunkat odafordíthatnánk a halálnak, leöntik gipsszel.
Az öregeknél néha nem tudni, hogy betegségükhöz vagy az élethez ragaszkodnak-e görcsösebben akkor, amikor minden orvosi utasítást kínos pontossággal betartanak
Az igazán szerencsés embert a sors szeszélye nem azáltal teszi kiváltságossá, hogy eleve veszélytelen röppályákra vezérli, hanem olyan módon, hogy mindig csak egyetlen hajszállal téríti el a személyes tragédiák fertőzött gócaitól.
A fekete lyuk a hiány legköltőibb attribútuma. Olyan tér és olyan idő, amelyben nincs tér és nincs idő; az a valami, ami lényegét tekintve semmi. Az önmagába visszasemmisült önmaga. A fekete lyukban a Minden nincs és a Nincs van.
Ahogy a múltat, úgy a jövőt sem lehet „megváltoztatni” a jelenben hozott döntéssel. Ugyanis bármilyen döntést is hozzunk, mindig az a jövő következik be, amely a döntésünk által már „meg van változtatva”.
Az ember ifjú korában arra törekszik, hogy minél pontosabb, határozottabb, tisztább világképe legyen. Érett fővel már azon munkálkodik, hogy megszabaduljon tőle.
Nem lesz ennek jó vége, mondogatjuk, és mégis meglepődünk, amikor valóban nem.

bevezető  |  1-100  | 101-200 | 201-300 | a legújabbak

linkfelhő + 3 aforizma minden újratöltésre

olvasás
általános hozzám szólások a Fórumban
 Dupla katt: szól a zene:
korábbi zenéim>>
   Itt is én vagyok:
     BéDéKá-Uncili
     ballantine-freeblog
     NolBlog-Manzárd
   Ezeket kiemltem:
a Kettenklubban:
     Berniczky
     Pánsíp
MÁS:
     Alkarpatraz
     Kárpáty News
Linkgyűjtemányek:
     karpatalja.lap.hu
     karpatajairodalma
Legutóbbi könyvem:

© Balla D. Károly 2001-2006. Az oldalaimon közölt tartalmak szerzői jogvédelem alá esnek.
Ajánlott kondíciók: felbontás: 1024×768; szövegméret: közepes; karekterkódolás: Central European (Windows 1250); böngésző: Internet Explorer 6.0