|
|
Egy aforizompacsirta trillái c-dul hangnemben |
|
bevezető
| 1-100
| 101-200
| 201-300 | a legújabbak
Gyökerek?
Miféle gyökerek? Nekem szárnyam van. |
Sokkal
jobban szeretek különbözni, mint hasonlítani. |
Fennakadtam
a Világhálón. |
A
gyógyítás veszélyes dolog: mit adsz a betegnek dédelgetett
betegsége helyett? |
Az
igazság bajnokai olykor ellenkező sportágakban is esélyesek
lennének dobogós helyekre. |
A
jótékonysági akció és az „itt a piros, hol a piros” abban
különbözik egymástól, hogy az utóbbi esetben nemcsak a pénz
beszedése, hanem a csalás is szemed láttára történik. |
Kétség
kívül integráló hatású személyiség vagyok. A kárpátaljai
magyar írótábort például sikerült egységbe kovácsolnom.
Igaz, hogy magam ellenében... |
Ami
a jövőben történni fog velem, azt a múlt a folytonosság
tűnő hullámaira hieroglif jeleivel régen ráírta, s a jelen
suttogva már kibetűzte. |
Naponta
magammá öltözködöm. |
A
tudatosan teremtett istenség vagy más mitológiai alak áthidalja
a világ lényegi megragadhatatlansága és a szubjektumnak
éppen a világ-lényeg megragadására irányuló törekvése közti
paradoxont. |
A
magyar nemzetstratégia olyan, mint az Ariadné fonalából
kötött pulóver. |
Párbaj
Turczi
Istvánnak
Uram,
nevezze meg a segédigéit. |
A
tényeknél csak a tévedések makacsabb dolgok. A rögeszmés
ember sokkal állhatatosabban ragaszkodik saját tévhiteihez
annál, semhogy bármilyen bizonyító értékkű ténnyel meg lehessen
ingatni meggyőződésében. |
...a
modern költészet a nyelv zárt rendszeréből fakad; ez a költészet
a szavak, a nyelvi struktúra kombinatív lehetőségein alapuló
kaland, amelynek során a jel (a szó) és a költői szándék
csaknem véletlen találkozásából kap hajlékot a versben a
jelentés, a »gondolat«. (Lengyel Balázs) |
Leginkább
a túlélésbe hal bele az ember (Zöldi László) |
A
közvetített világok elveszejtik lábad alól a talajt, ám
a közvetlenség öröme megteremti számodra az otthonosság
birtokait. |
Az
élet voltaképp nem más, mint a halál lappangási ideje. (Szitányi
György nyomán) |
Az
állandóság illúzióját leginkább az állandóságba vetett hitt
állandósága tartja fenn. |
Az
még nem olyan nagy baj, ha egy író mindent megír, ami az
eszébe jut. Kínosabb, ha azt is, ami nem. |
Nincs
külön szavam a jóra és nincs külön a rosszra. A létező önmagában
érdekel. |
Kárpátaljai
magyar költő esetében a küldetéstudat szériatartozéknak
számit. Hiánya születési rendellenességre, elfajzásra vagy
árulásra vall. |
A
művészetben az a legjobb, hogy nem muszáj csinálni. (Hrabal
nyomán) |
Digittállok,
nem tehetek másként. (Luther) |
A
dolgok önmagukban halott és érdektelen burkok, amelyek kizárólag
megismerésünk révén töltődnek fel értelemmel. |
A
diktatúra, a szolgaság az emberi lélekben lakozik, akkor
pedig történhet bármi a politikában, az odabenn, a bordák
mögött, a demokrácia körülményei között is tovább él. (Bodor
Ádám) |
Halálom
után digitális szövegállomány szeretnék lenni. |
Egyeseknél
az íróság egyetlen érzékelhető eredménye az alkotói válság. |
Független
embernek gondolom magam, pedig lehet, hogy csak összeférhetetlen
vagyok. |
„Ez
a művészet csodája, hogy az ember sokkal nagyobbat szarik,
mint amekkora a seggén kifér.” (Weöres Sándor Fülep Lajoshoz
írt leveléből) |
A
bizalom nem más, mint a gyanakvás jóindulatú daganata. |
A
történések időrendbe állítása ugyanolyan önkényes beavatkozás
a dolgok valódi összefüggésébe, mint ábécé-sorrendbe tételük. |
Az
ember szerencsére a rossz ötleteit sem tudja mindig megvalósítani. |
Semmi
jó, semmi rossz, ami ér, nem érvényes, mert elmúlik. És
semmi igazság nem igazság, mert meghalunk. (Szép Ernő) |
Mindent
Nagybetűvel írnak már, Minisztériumot, Karácsonyt, Édesanyámat,
Mindent. Mikor a Hazát is meg az Istent is kisbetűvel írták,
voltak a magyarok legalább oly jó hazafiak, mint ma és talán
több volt a vallás is a lelkekben. (Szép Ernő) |
Az
alma nem esik messze a fájától. Hacsak nem körte. |
Fegyelmezett
halott kívánok lenni. Nem jövök vissza. |
Önmagunk
túszai vagyunk, és görcsös elszántsággal zsaroljuk az életet,
hogy megadja értünk örömeink váltságdíját. |
Megfelelő
kitartással bármiről be lehet bizonyítani, hogy nem az,
mint aminek látszik. |
Az
alkotói koncepció olyan írói segédeszköz, amellyel a hiányzó
tehetség hatékonyan pótolható. |
Micsoda
kegyelmi állapot: sok rossz közül egyiket sem választani! |
Állítólag
40 év fölött már felelősek vagyunk az arcunkért. De vajon
ki felelős a 40 évünkért? |
Bármiről
bármikor szívesen lemondok. Csak a lemondókészségem megmaradjon! |
Egy
bohóc sohasem lehet annyira siralmas, mint amennyire egy
gyászhuszár nevetséges. |
A
tudomány ugyanolyan ember alkotta fikció, mint az irodalom.
Vagy talán nőnek képletek az erdőben? Úsznak egyenletek
a tengerben? Lehet bányászni tantételeket? Kering egyetlen
Kepler-törvény is a Nap körül? |
Még
mindig jobbak a bölcs ember ostoba viccei, mint az ostoba
bölcsnek szánt beszólásai. |
A
pózok elvetése is csak egy póz. |
Az
önmagunkkkal folytatott lelkiismereti perekben egyszerre
vagyunk vádló, vádlott - és koronatanú. |
Ha
mások jellemét összehasonlítjuk a magunkével, oda jutunk,
mintha nem hasonlítottuk volna össze. |
Márai
szerint az élet hosszabb távlatában a munka sokkal szórakoztatóbb,
mint a szórakozás. |
A
tények makacs dolgok. Az összefüggések viszont bölcsek. |
Ártatlan
vagy, mint a ma született barikád. |
A
létnek nem a nemlét, hanem a negatív lét az ellentéte. A
nemlét afféle zérushely, amely fölött és alatt a lét más-más
előjelű kiterjedései helyezkednek el. |
Gyökértelen
vagyok, mint a zászló nyele. (Horváth Elemér nyomán) |
A
kegyelet a káröröm legkifinomultabb válfaja. |
Írói
tévedés azt hinni: az „élet” leírása: realizmus. A realista
ábrázolás valójában a legmélyebb összefüggéseket láttatja
meg a „valós” jelenségek mögött. Ha ez a mögöttes tartalom
hiányzik, az nem realista írás, hanem egyszerűen rossz. |
Amit
szemed nem hall, azt füled sem láthatja. |
A
hipochondria is egyfajta betegség. |
A felfokozott életritmus gyakran jár együtt lefokozódó értékítélettel. |
Régen
rossz, ha valaminek az irodalmi értékét csak a mínusz negatívhoz
viszonyítva lehet kimutatni. |
A
magányosság is lehet teátrális, demonstratív. Az pedig semmivel
sem jobb a közösségi nyüzsgedelemnél. Kivonulni a társadalomból
úgy, hogy kivonulásod és kívülmaradásod észrevétlen maradjon
- egyedül ennek az értelmetlenségnek van értelme. |
A
nacionalizmus a túlpezsgő identitás habja. Rendes kocsmákban
lapáttal leszedik a krigli tetejéről. |
Aforizmákat
olvasni olyan, mint bort kóstolni. A végére bizonyosan elszédülünk
és kiürül a fejünk. |
Ha
a műveknek lenne mondanivalója, üzenete, akkor a művészek
alighanem azt alkotnák meg, s nem vesződnének csendéletekkel,
szimfóniákkal, drámákkal, regényekkel, költeményekkel. |
Az
újságíró legnagyobb ellensége a magnetofon. Leszoktatja
arról, hogy interjúalanya mondandóját értelmeznie kelljen:
megelégszik a szószerintiség sekélyes eredményével. |
Egész
életünkben maszkot viselünk, és amikor végre valódi arcunkat
odafordíthatnánk a halálnak, leöntik gipsszel. |
Aki
nem hisz a megvalósuló eredményben, az olykor bámulatos
alapossággal képes elvégezni az eleve fölöslegesnek gondolt
munkát, míg az eredmény felé törekvő gyakran elkapkodja,
félúton elrontja az egészet. |
Olykor
többet tudhatunk meg a világról, ha szemünk sarkából ráhunyorgunk,
semmint ha éles tekintetünket mélyen belefúrjuk. |
Nem
elégít ki a vízállás-jelentés két számadata, mindig hozzáfűzöm:
"Az Ung Ungvárnál zavaros, és egy kicsit büdös is." |
A
vigasztalás olyan, mint a timsó: a frissen vágott seb vérzését
elállítja, de borotválkozni mégsem lehet vele. |
Halálunkkal
az az egyetlen koronatanú távozik el az élők sorából, aki
rábizonyíthatná az életre mindazokat a bűnöket, amelyeket
elkövetett velünk szemben. |
Érdekes
módon azok képesek inkább az empátiára, akik nagyon is azonosak
önmagukkal. Akinek nincs erős önképe, kevésbé képes más
helyzetébe beleélni magát. |
A
globalizáció legnagyobb hozadéka: többé majd senkit sem
lehet erőszakkal fogva tartani abban a hagyományban, vallásban,
identitásban, amelybe beleszületett. A globalizációs az
egyén számára: szabad identitásválasztás. |
Az
igazán precíz ember a kilógó lólábat is megpatkolja. |
A
siker biztos titka: megszerezni vagy elveszteni. Megszerezni
a legegyedülállóbb információkat vagy elveszteni legáltalánosabb
gáltásainkat. A kettő együtt: bombasiker. |
A
költészet: bevezetés a halálba. |
Évek
óta egyensúlyozok két pólus: a mundér becsületét védő „bajnok”
és a saját fészkébe piszkító „gazember” álláspontja között.
Azon vagyok, hogy semmit ne értékeljek túl csak azért, mert
kárpátaljai - ám ugyanezért le se sajnáljam. |
A
tájleírások a klasszikus regények azon részletei, amelyeket
csak középkorúak olvasnak. A fiatalnak még hiányzik hozzá
a türelme, az öregé pedig már elfogyott. |
A
kétely olyan állandósult és harmonikus hiány, amely lehetővé
teszi, hogy a tudatunk üregeibe befolyó ismeret és az ezzel
arányosan mennyiségben belőle kifolyó bizonyosság állandó
egyensúlyban legyen. |
A
kibékíthetetlen ellentét két pólusának kibékítésére tett
erőfeszítés maga is kibékíthetetlen ellentétet képez az
eredeti ellentét mindkét pólusával szemben. |
A
dillettáns lényegű művek tartalma és megjelenési formája
általában hallatlan összhangban van egymással: a süvöltően
rossz írások legtöbbször hitvány tipográfiájú könyvekben,
sután tördelve, ízléstelen borító alatt és bárgyú illusztrációk
kíséretében látnak napvilágot. |
A
lehetőségek azáltal leendenek cselekvések indítékai, hogy
burokként őrzik a hatóanyagot, s nem azáltal, hogy elfecsérlik,
ami bennük adva volt. |
A
sav is mar, a lúg is mar, a lakmusz mégis megkülönbözteti
egymástól, mint ahogy a jó ízlés is különbséget tesz a maró
gúny és a sértő vagdalkozás között. |
Hallottam
valakitől, hogy a vallás komoly dolog, nem lenne szabad
papokra bízni. |
Legeredményesebben
könnygázgránáttal lehet meghatni az embereket. |
A
biztonság unalmas, a veszély fárasztó. Egyedül a biztos
pontok és az ezek közé kifeszített veszélyek egymásutánja
üdvözíthet. |
A
művészet a kreatív intellektus kísérlete arra, hogy olyan
hiányokat töltsön meg művekkel, amely hiányok a belehelyezett
művektől válnak igazán feltűnőkké. |
Vannak
taszító emberek, akikkek sokkal jobb haragban lenni, mint
barátságban. |
A
vallási tudattartam a külső világ reáliáival szemben azzal
a felülmúlhatatlan tulajdonsággal rendelkezik, hogy nincs
valós létezése és ezért benne automatikusan megszűnik a
„jelenség” és „lényeg” feloldhatatlan ismeretelméleti ellentmondása. |
Az
esszéregény olyan írásmű, amelynek létrehozására akkor szánja
magát az író, amikor nincsen egyetlen életképes története
sem ahhoz, hogy valódi regényt írjon. |
Mintha
egyre inkább hiányoznának magyarságtudatunk egészséges megnyilvánulásai.
Olybá hat, mintha a melldöngető önteltség és az ajkbiggyesztő-vállrándító
negáció között semmi sem lenne. Mintha magyarságunkat csak
üvöltve túlhangsúlyozni vagy fitymálva lekicsinyelni lenne
lehetséges, és nem kínálkozna mód arra, hogy "csak
úgy" megéljük. Vajon hogyan szakadt pólusokra magyarságtudatunk,
ki hitette el velünk először, hogy büszkének kellene lennünk
arra, ami született adottságunk - és ki hitette el, hogy
szégyellnünk kellene? Nem végletesen abszurd dolog-e, hogy
magyarok vitatják egymás magyarságát, és nem tragikus-e,
hogy ebben a viszálykodásban néha már azt érezzük: jobb
lenne nem lenni magyarnak? |
Az
archívum az improduktív és reproduktív alkotók legfontosabb
segédeszköze. Az igazán kreatív elmék mindig vadonatújat
alkotnak, vagy nincsen irattáruk, vagy ha van, soha nem
porolják le a régi dossziékat. |
Régen
nem írok verset; úgy érzem, az az én számomra most tilalom.
Csunya, nyomorult állapot ez a versnemírás. Fatantuszt nem
ér az életem, olyan űr ez és olyan szívbéli kárvallás. A
próza nem az, ami a vers, még a Szentírás se! Rémüldözöm,
hogy nem tudok majd soha többet verset adni. Úgy rémülök,
mint ha a vakságtól fél valaki, mint ha az operista borzad,
hogy elvesztette a hangját. Aki versre kapatta magát, akármit
is ír, csak rekedten hebeg. (Szép Ernő) |
Az
attitűd voltaképp intellektuális fakszni. |
Egész
életünkben maszkot viselünk, és amikor végre valódi arcunkat
odafordíthatnánk a halálnak, leöntik gipsszel. |
Az
öregeknél néha nem tudni, hogy betegségükhöz vagy az élethez
ragaszkodnak-e görcsösebben akkor, amikor minden orvosi
utasítást kínos pontossággal betartanak |
Az
igazán szerencsés embert a sors szeszélye nem azáltal teszi
kiváltságossá, hogy eleve veszélytelen röppályákra vezérli,
hanem olyan módon, hogy mindig csak egyetlen hajszállal
téríti el a személyes tragédiák fertőzött gócaitól. |
A
fekete lyuk a hiány legköltőibb attribútuma. Olyan tér és
olyan idő, amelyben nincs tér és nincs idő; az a valami,
ami lényegét tekintve semmi. Az önmagába visszasemmisült
önmaga. A fekete lyukban a Minden nincs és a Nincs van. |
Ahogy
a múltat, úgy a jövőt sem lehet „megváltoztatni” a jelenben
hozott döntéssel. Ugyanis bármilyen döntést is hozzunk,
mindig az a jövő következik be, amely a döntésünk által
már „meg van változtatva”. |
Az
ember ifjú korában arra törekszik, hogy minél pontosabb,
határozottabb, tisztább világképe legyen. Érett fővel már
azon munkálkodik, hogy megszabaduljon tőle. |
Nem
lesz ennek jó vége, mondogatjuk, és mégis meglepődünk, amikor
valóban nem. |
bevezető
| 1-100
| 101-200
| 201-300 | a legújabbak
linkfelhő
+ 3 aforizma minden újratöltésre
|
olvasás
|
általános
hozzám szólások a
Fórumban |
|
|
|
a
Kettenklubban: |
Berniczky |
Pánsíp |
MÁS: |
Alkarpatraz |
Kárpáty
News |
Linkgyűjtemányek: |
karpatalja.lap.hu |
karpatajairodalma |
Legutóbbi
könyvem: |
|
|