bevezető | 1-100 | 101-200 | 201-300 | a legújabbak
Nem bíbelődöm futó depressziókkal és múló tudatzavarokkal. Úgy tervezem, hogy egyszerre, teljesen és visszavonhatatlanul fogok megőrülni. |
A lányom azért nem jár a templomba, mert nem érti, amit a pap beszél. A feleségem pedig azért nem, mert érti. |
Van, aki csalódásainak építőkockáiból is képes a remény ingatag tornyát felrakni. |
Olykor a számunkra leggyűlöletesebb nézetnek is beigazolódhat az igazsága. |
Az álom nem más, mint az objektív idő kontinuitásán a szubjektív idő által keltett háborgás. |
Akinek eléggé sok a hendikepje, annak jó esélye van arra, hogy hátradőljön és páholyból nézze az életet. |
Míg gyerek vagy, a család tekintélyelvűsége mint hegyezett cölöpöket, úgy veri le benned az evidenciákat, s te botorkálhatsz mindaddig közöttük, amíg felnőttként ki nem nyűvöd valamennyit, avagy egy nemes gesztussal fölibük nem emelkedsz, feloldódva egy magasabb rendű dialektikában. |
A közérzet minősége nemcsak azon múlik, hogy mire látunk ki, hanem azon is, hogy honnét. (Déry Tibor) |
Lassan aforizompacsirta leszek. |
A biztonság unalmas, a veszély fárasztó. Egyedül a biztos pontok és az ezek közé kifeszített veszélyek egymásutánja üdvözíthet. |
A fekete lyuk a hiány legköltőibb attribútuma. Olyan tér és olyan idő, amelyben nincs tér és nincs idő; az a valami, ami lényegét tekintve semmi. Az önmagába visszasemmisült önmaga. A fekete lyukban a Minden nincs és a Nincs van. |
Az élet értelme önmagáért valóságában, azaz a hétköznapi értelemben vett "értelem" hiányában rejlik. Az élet oly módon tartalmazza önmagán belül önnön "értelmét", hogy az utóbbi különválasztva kimutathatatlan és vizsgálhatatlan. |
Veszélyes dolog a jövő. Szünet nélkül azzal fenyeget, hogy bekövetkezik. |
A jövő már megtörtént. Csak mi még nem éltünk akkor. |
Életemmel kölcsönösségi viszonyban állok. E viszony neve: kiszolgáltatottság. (Kertész Imre) |
A Semmi azért megragadhatatlan, mert Valmiként ismerszik meg számunkra. |
Valaki a tömegeknek ír, én észrevétlenül igyekszem kiírni magam a tömegből. (Berniczky) |
Sokan úgy gondolják, hogy a madártávlat és a békaperspektíva középarányosa a dombon álló öszvér szemmagasságát adja. |
Az ember meghallgat mindenkit, és az gondolja a dolgokról, amit előtte. Vagy nem hallgat meg senkit, és úgy gondolja ugyanazt. |
Ahogy a múltat, úgy a jövőt sem lehet „megváltoztatni” a jelenben hozott döntéssel. Ugyanis bármilyen döntést is hozzunk, mindig az a jövő következik be, amely a döntésünk által már „meg van változtatva”. |
A blog a legnagyobb nyilvánosság előtt gyakorolt magány. |
Teher alatt nő a pálma - és kaktusz lesz belőle. |
Tizenöt percre mindenki lehet Andy Warhol. |
Szeretni: felelősség. Megszokni: függelem. |
Igen, igaz: ne halat adj, hanem hálót. No de miért az orvhalászoknak? |
A világnak az a dolga, hogy valahol otthon legyen bennünk. |
Az írók a kritikust mindig, a kritikusok az írót gyakran, és olykor az olvasót mindketten fölöslegesnek tartják. |
A tudomány nem egyéb, mint a megismerésben keletkező hiányok eltüntetésére tett azon kísérlet, amelynek során a globális ismerethiányok apróbbakra oszlanak, a kis részlethiányok pedig általánosakká állnak össze. |
Roppant hálás vagyok azoknak, akik megkímélnek hálájuktól. |
Szomorú dolog, hogy a mindennapok egyhangúságából csupán az ünnepek kényszeredettségébe léphetünk át. |
A vallás mélységesen megveti a babonát, holott nem tudni, vajon mennyivel magasztosabb pontosan előírt koreográfia szerint keresztet vetni és térdet hajtani, mint ugyanilyen előírásszerűen kopogni a fán vagy a váll fölött hátraköpni. |
Általában csapnivaló színészeknek bizonyulunk, amikor önmagunkat akarjuk alakítani. |
„A társadalom tagjainak többsége által elfogadott értékek” leggyakrabban értéktelenségükről ismerszenek meg. |
Az emberhez méltatlan körülmények idővel az embert méltatlanná teszik emberhez méltó körülményekre. |
Az ember addig-addig ügyeskedik, amíg kitalálja a színtiszta valóságot. (Bodor Ádám) |
Bölcsessegre vall, ha valaki mindig meg tudja különböztetni a megalkuvást a kompromisszumtól, és nagy akaraterőre, ha mindig csak az utóbbit fogadja el. |
Az emberiség veszélyes kezekben van. A saját kezében. (Ryszard Kapuściński) |
A hit dolgát intim magánügynek gondolom, akárcsak a szerelmet, és számomra mindkettő kollektív gyakorlása eléggé visszatetsző. |
Érdekes dolgok szerintem csak véletlenül, vagy hihetetlen koncentrációval jönnek létre. Vagyis a kivételes koncentráció majdnem olyan hatékony tud lenni, mint a véletlen. (Koppány Márton) |
Viszonyom a hagyományhoz olyan, mint a fürdővízhez. Ha jól akarom érezni magamat benne, akkor állandóan a keverőcsapot kell csavargatnom, hogy se elidegenítően hidegnek, se nyomasztóan forrónak ne érezzem. |
A határ és vidéke, bárhogy is nézzük, mindig sokkal izgalmasabb hely, mint az ország belseje. (Bodor Ádám) |
Imádok kisebbségi lenni! |
Kis privát paradoxon
Uram, add, hogy ma se szoruljak istenhitre. |
Van olvasás, amely újabb szövegekbe vezet vissza, s minden egyes mondat egy másikba tér meg. És van olvasás, amely a nyelven túli világba visz. (György Péter) |
A világ, amely reánk vár, javarészt láthatatlan összefüggések, csatornák, kommunikációs rendek és szabályok foglya, illetve építője. (György Péter) |
Misszió és vízkorlátozás
A feleségemnek kifejezett fürdetéstudata van. Amint estefelé végre folyni kezd a víz a csapból, azonnal megfürdeti a családját. |
...soha nem lehetünk saját törzsünk etnográfusai. (Jean-Marie Domenach) |
A legnagyobb írói rutin ahhoz kell, hogy az alkotás pillanataiban megszabaduljunk intellektuális béklyóinktól és felszabadítsuk ösztöneinket, tudattalattinkat, mindazt, amit a józan gondolkozás kíméletlenül elnyom bennünk. |
Fantázia az élethez kell, az irodalomhoz elég csupán az élet... (Tóth Erzsébet) |
Valójában minden író szigeten él, abszolút szigeten: az alkotásén. (Tóth Erzsébet) |
Sok vita folyt arról, hogy az új század 2000. vagy 2001. január elsején kezdődött-e. Mostanra számomra egyértelművé vált, hogy a XXI. század 2001. szeptember 11-én vette kezdetét. |
Az igazi teljesítmény nem az asztalfiókban lapul, és nem is a kirakatban kelleti magát. Mindig úton van a szemétkosár és az örökkévalóság között. (F. Cs. nyomán) |
Nincs holnap honlap nélkül. |
A magyar külügyminiszter azt mondta, ő a Kárpát-medencében gondolkodik. Tőle ez elvárható. Én a fürdőkádban szoktam. |
Megsértődött a feleségem. Azt mondta, úgy beszélek vele, mint a státustörvényről. |
A valóság abban különbözik az álomtól, hogy az előbbiben dermesztőbb élmény rémálmainkkal szembesülni. |
Az eszme nem a próféták, hanem a tanítványok használatában válik dogmává. A hagyományteremtő valójában mindig újító, a tradíciók hű követői ellenben leginkább csak klisékhez igazodnak. |
Vajon miért kérnek egyes közlendőiket illetően titoktartást az emberek? Nem lenne egyszerűbb el sem mondani? |
A hagyomány megtörésének is megvannak a maga hagyományai. |
Észak az északiaké, Nyugat a nyugatiaké, Dél a délieké és Kelet a keletieké. Európa perifériája Európa közepén van. (Józsa T. István nyomán) |
A státustörvény nem más, mint a lelkiismeret-furdalásban szenvedő vasárnapi apuka csokoládéja, amellyel a gyerek garantáltan elrontja az étvágyát, a mama pedig megharagszik érte. |
Kárpátalja vonatkozásában a gazdasági menekültek számánal nagyobb a gazdasági helybenmaradóké. |
Sokan csak azért olvasnak, hogy prekoncepcióikra igazolást találjanak. |
Ajándék lónak ne nézd a gyomrát – mondták a bölcs trójaiak. |
Nehezen viselem a sztárokat. Dühít, ha politikusok, popzenészek vagy ökölvívók sikerét nemzeti dicsekvés, kudarcát vagy halálát pedig nemzeti megrendülés övezi. |
Addig nincs olyan nagy baj, amíg a regionalizáció is globalizálódik. |
Akkor kezdjük buzgón bevételeinket és kiadásainkat feljegyezni, amikor nincs pénzünk. Akkor készítünk precíz műjegyzéket, amikor képtelenek vagyunk új műveket létrehozni. Amikor pedig legbensőbb titkainkat napi szorgalommal a naplónkba visszük, az alighanem a személyiségválság jele. |
Tsúszó Sándor szerint nincs az a kitűnő társaság, amelynek a minőségét ne lehetne tovább javítani azzal, ha valakit hazaküldünk. |
A régi latinok szerint a népnek joga van az elégedetlen morgolódásra (jus murmurandi). Vajon ebből az következik-e, hogy egyeseknél életformává kell válnia? |
...a tehetetlenség kényelem is... (Gábor Miklós) |
A bűn döntés Isten akarata ellen, ezért a bűn tökéletes belátással párosuló tudás és szabadság: az ember tudatosan és szabadon megszegi a törvényt. (Szitányi György) |
A legnagyobb anakronizmus: két lábon járni, de négykézláb gondolkodni. |
A közszolgálati tévéműsor tulajdonképpen alig több egy jól működő képernyővédőnél. (Egy olvasott aforizma nyomán) |
Azt hittem, hogy az ember jókedvében énekel népdalt. A minap megtudtam, hogy azonosságtudatból kifolyólag. El is szállt a jókedvem, de érdekesmód az identitásom sem erősödött meg a kötelező dalolásban. |
…igaz ember, világpolgár csak az lehet, aki képes névtelenségbe vonulni, aki meg tud szabadulni hamis énjétől (Hrabal) |
A többnapos unalmas konferenciákat mindig akkor rekesztik be, amikor éppen valami érdekes vita kezdene kialakulni. |
A művészet az ember lázadása a természet izlésterrorja ellen... (DéryTibor) |
Az autóversenyzők jobban félnek a kormányválságtól, mint a hatalmon lévő politikusok. |
A dolgok visszajája, fonákja, háttere gyakran jobban érdekel, mint az, ami látszik belőlük. |
Gyöngeségre vall, ha valaki nem tud urrá lenni az erőfölényén. |
Néha az életnek is hullaszaga van. |
Aki az utcán „Hát hogy vagy”-gyal állít meg, az vagy panaszkodni akar, vagy dicsekedni. |
A világ számos országában az állam létezésének egyetlen bizonyítéka az, hogy fővárosában idegen követségek működnek. (Ryszard Kapuściński) |
A provincializmus gyengesége abban áll, hogy gyakran válik a frusztráltak, a sikertelen, túlzott ambícióktól fűtött tehetségtelenek menedékévé. (Ryszard Kapuściński) |
Az üres szavak adóját meg kell fizetni, különben nagyon egyedül maradsz. (Jean Anouilh: Euridike) |
Egy kínai közmondás szerint a szerelem olyan, mint a tea. Akkor jó, ha forró, erős, de nem túl édes. |
Saját korpuszom corpus delicti: a teremtés tökéletlenségét igazoló perben lehetne tárgyi bizonyíték. |
Anyámat a betegségei tartják jó egészségben. |
Minden alkalommal meglepődöm magamon, amikor anélkül, hogy ezért bármit is tennem kellene, kiengesztelődöm haragosaim iránt. |
Amikor az írók szabadon politizálhatnak, akkor már nem is érdemes nekik. (Esterházy) |
A dolgokat nem önmagukban értékeljük, hanem aszerint, hogy számunkra miként ismerszenek meg. |
Nagy ügyek eltotojázva vagy kis ügyek túlbuzogva egyaránt veszélyesek. Mérték és intenzitás - a teljesítmény arányosságának komplementerei. |
Írónak mégiscsak attól kell leginkább tartania, hogy, mondandója fogytán, egyszerre csak szellemes lesz. (Kertész Imre) |
Lehet, hogy az életet csak azért bírjuk ki, mert ennyire valószínűtlen. (Kertész Imre) |
Mert ha ahelyett, hogy megkeresné a „mindenek mögött rejtekezkedő” „verset”, a költő „elkötelezetten” egy eleve ismert igazság szolgálatába áll (amely igazség maga ajánlkozik fel, s már ott van, „elöl”), akkor lemond a költészet hivatásáról. Nem sokat számít, hogy ezt az előre kialakított igazságot forradalomnak hívják-e vagy másként gondolkodásnak, keresztény hitnek vagy ateizmusnak, hogy egy kicsit igazabb vagy egy kicsit kevésbé igaz; az a költő, aki nem a földfedezés (vagyis a káprázat), hanem valami más igazságának szolgálatába szegődik, ál-költő. (Milan Kundera) |
Az élet terhei mindaddig elviselhetőek, amíg nem maga az élet válik terhessé. |
A tény, hogy létezünk, a létezés egészének egyszerre bizonyítéka, cáfolata - és hamisítványa. |
Inkább száz kritikus mű, mint egy műkritikus. |
Nem vall különös érzékenységre, ha valakinek mindig csak utólag vannak előérzetei. |
A halál azoknak a hiányoknak az egyesített összesége, amelyek külön-külön már az életben is megvoltak. |
bevezető | 1-100 | 101-200 | 201-300 | a legújabbak
|