Kettenklub - Balla D. Károly: Polgári Magyar Vakodnszövetség

Csendes hétvége.

Hazaérkezésünk óta jószerével csak az úti beszámolóm elkészítése tekinthető valamelyest munkának, azóta: olvasgatás, levelezgetés, pöszmötölés. Írtam pár új mondatot egy évek óta készülődő nagyobb prózaműhöz; elvben regény akarna lenni, most ott tartok, hogy talán egy novella összeéll első fejezetéből. Felkérés érkezett az Ex Symposiontól, újabb tematikus számot terveznek, a témafelvetésük szerencsére eléggé tág kereteket biztosít, így sikerülhet valamit erre is készítenem. Épp csak csinálni kellene, és csupán elmélkedni felőle. Mint ahogy a Mozgó-naplóhoz is ideje lenne hozzálátni.

Elhatároztam továbbá, hogy végre egy helyre feljegyzem számos e-mail címem, fórumom, bloghelyem jelszavát, az összes bejelentkezési adatot az ugyancsak számos statisztikai rendszerbe, "idegen" fórumokba. Aztán még ott vannak az FTP-feltöltések felhasználónevei és jelszavai, a regisztrációs adatok tucatnyi felhasználói oldalhoz, szolgáltatóhoz. Mindez együttesen legalább félszáz username és password, a legkülönbözőbb füzetekbe és blokkokba feljegyezve. Nem egyszer előfordult, hogy hiába kerestem valamit (persze egyszerűbb lenne mindig mindenütt ugyanazokat az adatokat használni, de az a mániám, hogy az nem lenne biztonásgos). Vétettem hát Csöngével két szép vastag kockás füzetet, és az egyikbe elkezdtem mindent akkurátusan rendszerezve összeírogatni. Ám ahogy magamat ismerem, majd félúton megtorpanok ezzel a munkával, aztán hirtelen beregisztrálom magam valami új helyre, az adatokat sebtiben feljegyzem egy jegyzettömbbe, és majd elfelejtem átírni. Egy csomó ilyen félbehagyott dolog áll mögöttem: évek óta nem sikerül még a zenéimet sem rendbe rakni. Egyedül a videókazettákról vezetek pontos nyilvántartást, ezt is csak azért, mert esténként mi szolgáltatjuk az emeletről a műsort a földszintre, és ha apuék kérnek valamit, akkor a pontosan vezetett listáról rendelnek, ami megvan a jegyzékben, annak illik meglennie a polcon is. No azért itt is történt már galiba. Tegnap pl. a Jadviga párnáját kérték, és kiderült, hogy a film elejébe beletöröltem, rávettem valami aktuális politikai műsort...

Apropó politika. Hát cifra dolgok történtek, szó se róla. Az egész cirkuszból valóban csak Sólyom jött ki győztesen. Láthatóan emelt fővel, de szerintem émelygő gyomorral. Aligha tetszhetett neki az a mód, ahogyan győzött. Áder, mint fő vakondfelügyelő. Aztán Horváth Balázs bevallja, hogy ők hárman taktikából vakondszavaztak. Aztán azt mondja, hogy csak ő volt egyedül a három vakond. Aztán a Fidesz gyorsan szövetségre lép velük. Polgári Magyar Vakondszövetség. Az MDF-esek pedig beperelik Ádert, amiért őket is kikezdte. És még mondja valaki, hogy nem a szeretet a legnagyobb keresztény érték. Sajnios beárnyékolja Solyóm sikerét, hogy ilyen csapatnak nyert.

A túloldalon Hiller belátja tévédését, de ahelyett, hogy elvinné a balhét, marad; ráadásul a tagság marasztalja. Belátja a felelősségét Gyurcsány is, de nemcsak marad, hanem meg is erősödik, és - ki gondolta volna - ő vezeti majd a 2006-os kampányt. És persze győzelmet ígér. De ugyan mi jó várható egy ilyen csapattól, amelyik nyerő helyzetben is képes veszteni? Marad a koalíció is, naná. Az MSZP, lám, lenyeli a békát, a SZDSZ pedig dehogy akar távlati erkölcsi tőkét alig néhány havi hatalmi helyzet helyett. Orbán magabiztos, majdnem gólt is rúgott az Alcsútban. Csak azért cselezett kapura lövés helyett - mesélte ma Lakat T.-nek a Nap TV-ben -, mert 11-es akart szerezni csapatának. Ám a bíró nem adta meg, azt mondta: "Majd jövőre".

Hát igen. Majd jövőre.

Egy biztos: Szili Katalin azok után is ugyanilyen üresen fog mosolyogni, mint most, amikor megkérdik tőle, miért nem lépett vissza.