|
||||||||||||||
Az
oldal statisztikája: |
||||||||||||||
<<üzenőfal |
|
|
05. jún. 2. |
Lassan készülődünk az újabb utazásra. Részletes programunk alább. Őszintén szólva egy picit csodálkozom magamon, hogy újra és újra vállalkozom ilyesmire. Amikor másfél évvel ezelőtt a műtétem után Éva hazaszállított és átszeltük Budapestet, többé-kevésbé elbúcsúztam minden magyarok fővárosától. Felkészültem arra, hogy többet nem mozdulok ki otthonunkból. Ehhez képest... És őszre máris van két újabb meghívásunk. Ahogy jó pár évig halogattam mindenféle könyv- és lapkiadói, könyvterjesztői (és közéleti!) tevékenységem abbahagyását, és elég hosszú időbe telt, amíg mindenből kiléptem és mindent lezártam, úgy készülgetek most a teljes és végleges visszavonulásra - de ugyanúgy mindig van egy következő lépés, teljesítendő feladat, vagy olyan felkérés-meghívás-lehetőség, amelynek eleget tenni, amellyel élni egyszerre jóleső és hasznos... Így hát újra fordul még egyet, kettőt, hármat a verkli. Hát jó. Mondjuk: még másfél év. Aztán... Aztán majd meglátjátok! * Újabb részlet jelent meg a Szembesülésből: Hiány-előzmények. Közben gyülekeznek a sötét felhők is. Apu ma az Írószövetség Tájékoztatójából kiolvasta, hogy a Könyvfesztiválon sor került a Szembesülés bemutatójára. "Én ugye nem ismerem ezt a regényedet?" - hozta fel a Tájékoztatót. Mikor jelent meg? Most. Van belőle példányom? Mert szeretné majd elolvasni. Van, mondtam, de mivel ezzel a válasszal megelégedett, könyvet nem adtam... Éva azt ajánlotta, hogy ha még egyszer kéri, csak akkor adjak. (Ha még egyszer azt üzeni...) Én meg dilemmázok, mert így is furdal a lelkiismeret, amiért nem mutattam meg azonnal. Ennél jobban csak azért furdalhat, amit megírtam benne. Ide kapcsolódik, hogy Barzsó Tibor két ízben is felhívott a regény ügyében. Először elég hosszan elbeszélgettünk. Igen pozitív véleménye van a könyvemről (csupán a technikai, korrektori hibákat tette szóvá és néhány szerzői elírást); szerinte nem szabad apunak megmutatni. Arra a kérdésemre, hogy neki, mint "régi idők tanújának", mi a véleménye, eléggé hiteles-e a munkám, azt mondta, hogy túlságosan is az, éppen ez a baj vele. Hát igen. Hiába az intés az elején, hogy ez kérem egy regény, tessék az esztétikum szintjén kezelni, hiába a többszörös áttétel a görögökkel és a nem létező regénnyel, a szög, úgy látszik, mégis kibújik a zsákból. Persze, hogy kibújik. Hiszen éppen ez a dolga neki. * Egyre több szocialista képviselő nyilatkozik úgy, hogy biztos benne, sőt, meg van győződve arról, hogy Szili Katalin lesz a köztársasági elnök. Mivel ez minden reális mérlegelésnek ellentmond, most már valóban azt kell hinnem, hogy vagy mind meghülyültek, vagy tényleg meg van bundázva a dolog: megvett szavazatok, titkos alkuk, ismeretlen elkötelezettségek. Úgy viselkednek, mint az a vendég az étteremben, aki tudván tudja, hogy amit fogyasztott, az többe kerül a nála lévő pénznél. Egyrészt előtte az étlap, pontosan összeadta a tételeket, másrészt akkurátusan megszámolta, mennyi pénz van a zsebében. Látja a kölönbséget és mégis azt mondja a kételkedő főúrnak, kérem, ez az ebéd itten ki lesz fizetve. Most már csak az a kérdés, hogy miből. Bárhogy is, elég nagy blamázs lesz, ha valakin majd le kell verni az aranygaluskát. |
2005., június 5-6 | ||
|
Programunk
a Könyvhéten |
|
Kezdés |
Helyszín, program |
|
június
5., 11-12 óra (vasárnap) |
Budapest, Szt. István tér, 8-as stand (Pro Pannonia Kiadó) Balla D. Károly dedikálja Szembesülés c. új regényét |
|
június
5., 17 óra (vasárnap) |
Leányfalu, Helytörténeti Múzeum kertje, Móricz Zsigmond út 153. Meghívó
A Faluház és Könyvtár, Leányfalu és a Pest Megyei Könyvtár tisztelettel meghívja Önt, családját és barátait egy nyáresti könyvbemutatóra és beszélgetésre a Leányfalu Helytörténeti Múzeum kertjébe: (Móricz Zsigmond út 153.) 2005.
június 5-én, Vendégeink az Ünnepi Könyvhéten: Balla
D. Károly és Berniczky Éva |
|
június 6, 18 óra (hétfő) |
Solymár, Apáczai Csere János Művelődési Ház és Könyvtár, Solymár, Templom tér 5. Szembesülés
2005.
június 6-án, a solymári Apáczai Csere János Művelodési Ház és Könyvtár vendégei lesznek az Ünnepi Könyvhét alkalmából Balla
D. Károly és Berniczky Éva Cím: Solymár, Templom tér 5. |
Linkajánlat: Litera Kezdődik
a 76. Ünnepi Könyvhét Ma,
2005. június 2-án, csütörtökön indul a hazai legrangosabb könyves esemény,
az Ünnepi Könyvhét. A litera, mint minden évben, ez alkalommal is kinyitja
külön könyvheti site-ját, amelyen csütörtökön reggeltől izgalmas könyvheti
anyagokkal várja látogatóit. 2005.
június 2-án, csütörtökön reggeltől öt napon át (és aztán) az irodalom
és a könyvek híveinek érdemes azzal kezdeniük a napot, hogy kinyitják
a www.litera.hu/konyvhet
oldalt, amelyen az idei könyvhét várhatóan magas színvonalához méltó
módon különösen érdekes anyagok olvashatóak majd. Spiró Györggyel a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra megjelent Fogság című regénye ürügyén Csontos Erika készített nagyinterjút. Első alkalommal fordul elő a litera életében, hogy egy nagyvizitet folytatásokban közlünk, lévén az életműinterjú egyetlen részletét sem szeretnénk elzárni az olvasók elől. A beszélgetés első részét olvashatják a portálon. A szerzőről, otthonáról, tárgyairól, kéziratairól Egyed Péter képeit láthatják majd. Lesznek kisinterjúk is, Acsai Rolanddal, Konrád Györggyel, Garaczi Lászlóval, Rakovszky Zsuzsával, Dragomán Györggyel, Gerlóczy Mártonnal, Schein Gáborral, Gerevich Andrással és Nádasdy Ádámmal a szerkesztőség munkatársai, Gaál Tekla, Györe Gabriella, Maszárovics Ágnes és Neltz Tamás beszélget. Nyomon követjük a könyvhét minden lényeges eseményét. Beszámolunk a Kalligram, a Noran, a Palatinus, a Magvető, az Ulpius, a Lettre rendezvényeiről, figyelemmel kísérjük a megnyitókat, ott leszünk a JAK-hajón, a Szépírók Társasága Gödör-beli estjén, az Írók Boltja Üveggolyó-díjának átadásán, a Nagy Könyv kortárs szerzőket népszerűsítő programján, számos más díjátadáson és rendezvényen. Nem csak tudósításokat olvashat majd a litera irodalmi portálon böngésző olvasó, de folyamatosan hírekkel is szolgálunk. A litera ez évben nyílt színi beszélgetéseket is szervez, amelyeken a site látogatói az e célra nyitott fórumokban, illetve a közönség a rendezvény helyszínén, a Gödör Klubban kérdéseket tehet fel meghívott vendégeinknek, Tolnai Ottónak, Grecsó Krisztiánnak, Garaczi Lászlónak, Rakovszky Zsuzsának, valamint az Alibi című kötetsorozat Titok számában publikáló női szerzőknek a titokról. Olvashatóak majd kritikák könyvheti könyvekről, ünnepi könyvheti publicisztika, temérdek könyvajánló a kiadók újdonságairól, elindult már szavazásunk, amelyben azt firtatjuk, a Nagy Könyv 100-as listájáról mely kortárs szerzők a legnépszerűbbek az olvasók körében. Elindítjuk A litera bemutatja sorozatunkat, amelyben fiatal költőkkel és műveikkel ismertetjük meg az olvasót, azonos című dossziénkban. Elsőként Győrffy Ákos költő verseit olvashatja majd a nagyérdemű. A HunBook dobozban a könyves portál ritkaságai lesznek majd láthatóak, nem csupán kéziratok, de ma már hozzáférhetetlen interjúk is életről, írásról, gondolatokról közel száz évvel ezelőtti vagy még régebben élt szerzőkkel. Nagy Könyv dobozunk sem marad üresen. Kritikusaink az első 100 könyv közül választottak kedvencet maguknak, e regényekről írnak újraolvasó kritikát, illetve könyvajánlókat mai szemszögből. Olvasóinknak alkalmuk lesz kortárs szerzőkkel beszélgetni, cikkeinkhez hozzászólni, szavazni, ötletekkel előállni. Rajta
tehát, irány a könyvek ünnepi birodalma! |
Linkajánlat: Andrassew Iván naplója ...Estig
dolgoztam a hivatalban, aztán elmentem Ákos öcsémékhez, mert ok vigyáztak
Milosra, amíg a mamája színházba ment, én meg Fialával articsókáztam
- Hann Endrével, Király Júliával, Kóczián Péterrel és Tamás Gáspár Miklóssal.
Ott nagyon jól éreztem magam. Hogy a musor milyen volt, azt soha nem
tudom, egyszeruen nem érzékelem. De bízom abban, hogy ha én jól érzem
magam, akkor talán mások is. Nagyon jó volt, hogy TGM a megszokott színvonalon
tündökölt. Kicsit féltem, hogy esetleg megtöri az, ami történt vele.
Szerencsére csakugyan nyugodtan a hátára írhatja, hogy „kinyalhatjátok”.
Ha belegondolok, hogy ilyen ócska kis punyák, mint például Tomcat, kizavarnák
az országból, és tényleg megtennék, ha tehetnék, jó, hogy nem tehetik.
Egyébként meg inkább vele mennék. Nem valami rajongásból, hanem inkább
szeretetbol, mert noha pontosan látom a hibáit, sot néha érzékelem a
nehezen viselhetoségét, az ember mégis inkább ott lenne szívesen, ahol
egy ilyen szellemu ember van, mint ahol szabadon tenyésznek a kisnyilaskások. Azon gondolkoztam, hogyan lehetne elmagyarázni - egyebek mellett neves muvészeknek, akik a szellem fényét magasra emelik -, hogy mi léptünk eloször az oroszok földjére. Mégpedig azzal az egyáltalán nem titkolt céllal, hogy szövetségeseinkkel elfogalaljuk azt, az ott élo népeket pedig rabságra vetjük. A történet úgy fordult, hogy az oroszok, vagyis a szovjetek, visszaverték a támadásunkat, és végül legyoztek minket. Közösen szövetségeseinkkel vélhetoen több embert és jószágot pusztítottunk el, mint amennyi embert megöltek és romboltak ok itt. Mi fogoly- és haláltáborokba vittük az o katonáikat és polgáraikat, ok fogoly- és halált hozó munkatáborokba vitték a mi életben maradt katonáinkat és polgárainkat. Ahogy mi, úgy ok sem tartották be a háborús jogokat. Ahogy mi akartuk, úgy ok kényszerítették ránk a saját rendszerüket. Nem mondom, hogy a civil lakosság málenkij robotra hurcolása, és pláne a negyven évi megszállás bármivel igazolható, de vajon mi hogyan bántunk volna az ottani emberekkel, és hány évig tartott volna a magyar-német-stb. megszállás? Meg kellene mostmár békélni. Belátni a bunöket és elfogadni a következményeket. Megbocsátani a megbocsáthatatlan bunöket, mert csak úgy várhatunk megbocsátást. Egy muvészeti egyetem szelleme talán segítene, ha már a magas muvészet szelleme tehetetlen. |