Lokálpolita és kozmopatrióta vagyok

Magyarságszolgálat mint fedőtevékenység

A magyar ügyek felvállalása és képviselése Kárpátalján nem más, mint a magyarságból való megélés fedőtevékenysége.

Részletesebben: azok a magyarságszervezetek és magyar intézmények, illetve leginkább ezek családi-baráti klánként működő vezetői nem elhivatottságból folytatják áldásos tevékenységüket, hanem mert ebből tudnak a legjobban megélni, olykor meg is gazdagodni (ha nem is olyan mértékben, mint akiknek a klientúráját képezik).

Konkrétabban: a KMKSZ, a KMPSZ és a beregszászi magyar főiskola voltaképp egymással összefonódott olyan fedőszervezetek, amelyek tényleges céljuk elérése érdekében kénytelenek a magyarságszolgálatot ellátni. A Szövetség tehát nem azért képvisel magyar ügyeket, mert ez a hivatása, hanem azért, mert ezzel tudja pénzbegyűjtő tevékenységét legalizálni, a Pedagógusszervezet nem azért védi a pedagógus érdekeit, mert aggódik értük, hanem mert ezzel legitimálja saját kifizetődő létezését, a Főiskola nem ezért oktat, mert ez a krédója, hanem mert az oktatási gyakorlat fenntartása révén tud jelentős támogatásokat elnyerni.

A szervezetek persze kénytelenek az elnyert támogatásoknak egy részét a fedőtevékenység folytatására és a fedőintézmények fenntartására fordítani, ám az ebben végzett munkájuk anyagilag busásan megtérül (arról most ne essen szó, ez milyen mértékben történik legálisan és a valóban elvégzett munkával arányosan; amikor mind a helyszínül szolgáló Ukrajna, mind a támogató Magyarország politikai és hivatali köreit velejéig áthatja a korrupció, akkor senki sem gondolhatja, hogy a kárpátaljai magyar terep viszont ezekkel szemben makulátlan).

A fenti felvetést elfogadva érthetőbbé válik, miért olyan elszántak és hangosak ezek a formációk az új ukrán oktatási törvény 7. cikkelyének elutasításában: a kárpátaljai anyanyelvű oktatás ügyét mint jó megélhetésük tárgyát védelmezik foggal-körömmel.

Az ukrajnai háború és a kárpátaljai magyarság

Amióta Kelet-Ukrajnában harcok folynak a nem tudni pontosan kik (szakadárok, felkelők, oroszok, zsoldosok, csecsenek, terroristák, szabadságharcosok…?) és a valamivel könnyebben azonosítható ukrán alakulatok közt, sokan sokfélét írtak-írnak arról, hogy a kialakult helyzethez hogyan és miképpen viszonyul a kárpátaljai magyarság.

Nyilván: sokféle módon. Aki azt várná tőlem, hogy erről én áttekintést tudok adni: ki kell ábrándítanom. Hát hiszen még arról sem adhatok számot, hogy én hogyan viszonyulok ehhez az egészhez. Merthogy tele van az én finoman érzékeny lelkem és felettébb bölcs tudatom súlyos ellentmondásokkal, amelyeket még magam sem tudtam felfejteni. Főként, hogy nemcsak az érzékeny lelkületemen és okos tudatomon belül vannak ellentmondások, hanem pszichémnek ez a két összetevője is ellenkezőleg viszonyul sok mindenhez. Amit zsigerileg elutasítok, azt esetleg belátó elmém elfogadja, amit meg tudatilag utasítok el, azt esetleg érzelmileg nem tartom idegennek. És mindenbe belekever az idő is: ami tegnap elképzelhetetlen volt és mélységesen felháborított, afölött ma már esetleg elsiklom – hogy egy új esemény miatt holnap ugyanez borítson ki.

Szinte csak egyetlen dolog van, amiben stabilan biztos vagyok, s amiben ösztöneim és gondolataim közös nevezőre jutottak: ez pedig az, hogy >> keress a címre a Googleban, megtalálod a cikket blogomban

Talán még akadnak a verseimért és más írásaimért odaadóan rajongó nyájas olvasóim között, akik nem tudják rólam, hogy évek óta mániákus honlapoptimalizátor vagyok. Hogy ez pontosan milyen tevékenységet jelent, azt itt most nem adom elő: számos olyan weboldalt és blogot készítettem, ahol ennek a furmányos mesterségnek a csínjait és bínjait taglalom nagy odaadással: aki a szóba jöhető kulcsszavak valamelyikével (honlap-seo, weboldal optimalizálás, goole helyezés javítás), rákeres erre a spéciségre, nagy valószínűséggel éppen az én webhelyeim egyikére bukkan reá. Merthogy éppen az a dolog csíziója: egyes kulcsszavakkal elsőnek lenni a Google-találatok között! Nem ecsetelném itt azt sem, hogy ez miért annyira fontos, de talán belátható, hogy aki például >> az írás folytatása: Honlapoptimalizálás - Google pozíció javítás

Hány éves Ungvár városa?

Ungvárról az első írásos említés a Gesta Hungarorumban található. Anonymus szerint a Vereckei-hágón átkelt magyar seregek 894-ben hódították el Ungvárt a nagymorvai Laborc fejedelemtől. A krónika arról számol be, hogy Álmos Ungváron adta át fiának, Árpádnak a fővezérséget. Ha ezt elfogadjuk és az említett évszámtól eredeztetjük Ungvár létezését, akkor 2014-ben Ungvár 1120 éves. Ámde Anonymus közlésének a hitelessége kétségbevonható, sokkal valószínűbb hogy a városalapítás a honfoglalás utánra, valamikor a X.–XI. század fordulója körüli évekre tehető. Bizonyos, hogy a Szent István által alapított várispánságok egyike Ungvár volt, amelyhez 18 község tartozott. Ám ebben az időben városról még nem, inkább csak a vár létezéséről beszélhetünk. Ungvárt a XIV. századtól kezdték városnak nevezni. Így Kárpátalja jelenlegi központját vára alapján tekinthetjük nagyvonalúan kb. ezer évesnek és kissé szigorúbban 700-800 évesnek is. Az 1120 esztendős múlt inkább csak legendának tekinthető.