google első helyre kerülés seo szakértő tippjeivel

Tegnap reggel a Duna-TV-ben riportműsor Szili Katalin kárpátaljai útjáról, délután ugyanez a Kossuthon, andorágis kivitelben. Az írott beszámolókat már előtte elolvastam, MTI-jelentést, írásokat az itthoni lapokban. Hát mit mondjak. Nem sokat változott a régi retorika. Szili szabadtéren, tanácsteremben, templomban szinte ugyanúgy beszélt, mint egy mérsékelt fideszes tette volna. Vajon ő is azt gondolja, hogy a kitartásra és összefogásra való buzdítás még jelent bármit is? Hogy az identitás megtartásáról való papolás hozhat bármilyen eredményt? Hogy a támogatás és segítség és szolidaritás beígérése nem kelt és nem tart ébren hamis illúziókat?

Elszólás volt, amikor olyasformán fogalmazott, micsoda abszurditás, hogy a kettévágott falu (Kis- és Nagyszelmenc) két külön országban van, miközben mindkettő lakosai egy harmadik országhoz tartoznak? Ezt hogy is kell értenünk?

Egyáltalán: lesz valami énekeshalott ebből a beharangozott új nemzetstratégiából?

Hiller ugyancsak a régi stílusban fogant levelet küldött a határon túli magyar fiatalok nemrégiben tartott találkozójára, Gémesi istenkedik, hogy nem csökkennek a határon túlra szánt támogatások, sőt, kiterjesztik a dolgok betegágyaként megismert Szülőföld Alap hatáskörét. Még a végén szégyenszemre az Illyés Közalapítvány is túléli a nagy reformot. >>

Azt hittem, hogy csak az ukrajnai eMagyar pontok képezik közröhej és jogos felháborodás tárgyát, főleg amiatt, hogy többségüket Ukrajna belterületeire telepítettek és legtöbbjüknek még saját e-mail címük sincsen. Most azonban az Index számol be arról, hogy Mo-n, Szlovákiában és Szlovéniában sem fényes a helyzet (még az utóbbi áll a legjobban...). Miért csodálkozunk hát azon, hogy az UMDSZ nagyjából-egészéből lenyúlta a projektet, ha ebek harmincadjára jutottak az infópontok az IHM közvetlen felügyelete alatt is - netán szíves közreműködésével? A nagyon szórakoztató, de egyben elkeserítő beszámoló: A nagy Kovács Kálmán Emléktúra.

Tetszik látni, kedves Szili Katalin, ezért nem lehet semmit elhinni abból, amit olyan szépen és annyiszor el tetszett mondani a múlt héten Kárpátalján.

Gyerekeink ma délután alig pár perc különbséggel megérkeztek sátorozásukból. Csönge az Ung völgyében, Kolos a Tisza partján volt. Picit ilyenkor a szülők azért izgulnak, de szerencsére alaptalanul, épen és egészségesen hazaértek - hogy holnap már újra elhagyjanak minket: Csönge indul a tengerre, Kolos előbb a barátja születésnapi táborázására, aztán bő hét múlva ő is a Krímbe, történetesen majdnem ugyanoda, ahol a húga lesz, még éppen összefuthatnak. Ja és akár meglátogathatják az ottani eMagyar pontokat, kettő is van a félszigeten...

Délelőtt megírtam és el is küldtem az Új Szóba az esedékes kis publicsekemet. Kifejezetten jóleső érzés a pozsonyi magyar napilapnak dolgoznom, négyhetenként kerül rám a sor, jó ütemű vetésforgó és a terjedelem is épp megfelelő. Most éppen az internetről írtam, arról, hogy vajon a kárpátaljai írók miért is idegenkednek tőle.

A minap játszottam először a Terasz.hu szellemes, Ki kicsoda c. képfelismerő játékát (keresd honlapjukon jobbra fent). Húsz ismert (vagy kevésbé ismert) személyiséget, főleg művészt, kell azonosítani fotója alapján, minél rövidebb idő alatt. Több telitalálatos játékom is volt, de nem tudok elég gyors lenni, 1 perc 11 másodperces teljesítményem csak a 71. helyre volt elég.

Pillangószív 2006 - keresőoptimalizálási verseny

Bár a kulcsszó jelentése egyáltalán nem tetszett, azért csak beneveztem előbb egy igen látogatottá vált poszttal, majd egy domainnel, végül egy külön oldallal is és még pár játszódással abba a versenybe, amelynek célja, hogy év végére a Google a pillangószív kifejezésre a mi oldalunkat hozza ki első helyre. Erre ugyan szerintem nekem a rendelkezésemre álló lehetőségekkel nincsen esélyem, de kíváncsi vagyok, mondjuk az első 20-ba vagy 10-be fel tudom-e közdeni magamat. Lásd: Pillangószív-kronológia