|
06.
máj. 12. |
Személyes
üzenetek |
Megjött Csönge. Egy hosszú hétvégét tölt itthon, már nagyon
hiányzott. Még tegnapelőtt küldött róla István egy képet,
amelyen magán viseli az egyetemi Eötvös-napok szolgáltatásainak
egyikét. Ha a testét nem is, a szeme sarkát megfesttette.
|
Levelezések, kapcsolatok, új és újabb szálak, hálók, vonatkozások.
Ha naponta 100 emberrel találkoznék személyesen (de futólag),
akkor sem lennék jobban beágyazódva az emberi közösségbe.
8-10 évvel ezelőtt aligha tudtam volna elképzelni, hogy
igazi világomat így fogom megtalálni, s hogy szobámból
ki sem mozdulva fogok ilyen intenzív társadalmi életet
élni. Most külön is felpörögtek a dolgok egyfelől amiatt,
hogy néhány régebbi, hosszú évekre megszakadt személyes
kapcsolatom újraéledt e-mailben, másrészt meg azért, mert
már megint szervezősdit játszottam: az iWiW társkereső
hálózatából elegem lévén úgy igazoltám át a myVIP-hez,
hogy húztam magam után ottani ismerőseim egy részét is
(lásd lentebb). Ezen felül persze az intenzív blogtéri
jelenlétem hozza a legtöbb kapcsolatot: engem is új
és új olvasók találnak meg, akik néhányával privát nexusom
is kialakul, meg a posztokat olvasgatva és kommentálva
én is kezdeményezek személyes kontaktust. De ha ilyesmire
nem is kerül sor, azzal, hogy olvassuk és kommentáljuk
egymás írásait, lassan tucatnyi bloger kollégával alakul
ki szoros internetes ismeretségem. Mindezt, bevallom,
nagyon élvezem, leginkább azért, mert - miért is hallgatnám
el - ezeknek a kontaktusoknak a nagy része sokkal tartalmasabb,
mint amilyenre saját közvetlen környezetemben esélyem
lenne. Okos emberekkel értelmes dolgokról beszélek, vitatkozom,
játszom, működöm együtt, és ez nekem sokkal többet jelent,
mint bármi, amiben az itthoni kollégákkal az elmúlt 5-6
évben részt vehettem.
Mindez,
úgy tűnik, most olyan mértékben térít el az itthoni (ukrajnai
és kárpátaljai) dolgoktól, hogy lassan minden maradék
érdeklődésemet elveszítem szűkebb környezetem viszonyai
és történései iránt. Megszokásból még olvasom szegényes
és vidékies újságjainkat, nézem a szerény kárpátaljai
magyar internetes kínálatot - de igazából már nem érdekel,
nem foglalkoztat, nem vált ki belőlem sem új érzelmeket,
sem új gondolatokat az, amivel mindezekben találkozom.
Azt hiszem, szellemileg véglegesen kiszakadtam abból a
közegemből, amelybe fizikailag és jogilag tartozom.
Talán
majd néhány konkrétumot is leírok, felidézem, hogy mit
írtam a minap P.A.-nak arra a felvetésére, hogy nekünk,
kárpátaljai irodalmároknak össze kellene fognunk... vagy
mit fejtegettem L.L.-nek magyarországra költözött költőnőnkről,
vagy hogy még az is előfordulhat velem, hogy zúzós metál-zenéhez
fogok írni dalszöveget.
|
Agyő,
iWiW, irány a myVIP!
Bevallom, engem nem igazán tudott felkavarni,
hogy az iWiWet megvette a T-birodalom. Bánom én a tulajt?
Csak működjön a dolog, lehetőleg minél jobban. De egyelőre
inkább az ellenkezőjét tapasztalom. A spamlevelektől meg
végképp tele lett burám, nem akarom az újabb és újabb
kört kivárni. Egyelőre nem szüntetem meg a profilomat,
de leállítom az értesítőket - kérem, senki se nehezteljen,
ha majd nem válaszolok üzenetére vagy nem igazolom vissza
az ismeretséget.
Ellenben
máris beléptem kishúgom barátjának a meghívására egy új,
fiatal kapcsolati hálózatba, a myVIP-be. Első ránézésre
a felület sokkal tetszetősebb, az opciók átláthatóbbak,
és lényegesen gyorsabban működik a nővérkéjénél. Igaz,
sokkal kevesebb a felhasználója (300.000 fölött), ellenben
roppant dinamikusan fejlődik. Néhány szolgáltatás ugyan
hiányzik innen - de nem nekem, azok az iWiWen is inkább
zavaróak voltak (pl. az apróhirdetések). E percben az
is előnynek látszik, hogy egyszerre csak 2 címzettnek
lehet üzenetet küldeni, azaz itt nem kell lánclevelektől
tartani.
Ugyancsak nagy előny, hogy egyelőre korlátlan
számú ismerősét hívhatja meg az, akit már valakinek a
meghívása révén regisztrálta magát. Mivel már iWiW-es
ismerőseim máris érdeklődtek, így most minden olvasómnak
felajánlom, hogy küldök neki meghívót, ha ír a címemre
arról a címről, amelyikre a meghívót kéri. Tehát: BéDéká,
küldj nekem myVIP meghívót!
|
HOZZÁSZÓLÁSOK
írása és olvasása |
A Papiruszportálon, a Mika Robi szerkesztette remek irodalmi
és kulturális szájton keltette fel a figyelmemet az Ottlik-kultusz
mint olyan, és írtam erről egy jegyzetet a blogtéri Manzárdomba.
Elküldtem Robinak is, hátha őket is érdekelni. Szerkesztő
barátom visszaírt, hogy nagyon is. Másnap meg is jelent
náluk, mi meg csetelve megbeszéltük, hogy irodalmi témájú
(és a magam részéről a Papiruszportálra is megfelelőnek
gondolt posztot írok, azt örömmel átveszik. Így utólag
a Somlyóról írt megemlékezésem is felkerült hozzájuk is.
Ennek nagyon örülök: én továbbra is csak azt érzem igazi
publikációnak, ami nem általam jelenik meg, hanem valaki
más teszi közzé.
|
Az
Ottlik-kultusz
Nem igazán vagyok az évfordulók híve és
mindenféle kultusz iránt inkább érzek averziót, mint vonzalmat,
így kicsit magamon is csodálkozva a mai évforduló
kapcsán mégis egy magyar író kultuszáról ejtek szót.
Talán mert az évforduló nem kerek, talán mert nincs vele
tele a sajtó - és mert a kultusz is csendes, szép, szerény.
Ezenfelül nagyon is ráfér. Inkább neki legyen, mint...
(hosszú felsorolás).
Épp csak nem tudom, ő maga mit szólna hozzá.
Ottlik
Géza ma lenne 94 éves; akár élhetne is. A Papiruszportál
c. remek irodalmi-kulturális webhelyen kívül másutt
semmilyen aktuális megemlékezést nem találtam, itt azonban
érdekes beszámoló
olvasható a kőszegi Ottlik-kiállításról. Hogy
éppen itt, az persze nem véletlen: ez a portál
(és jogelődje) egyik letéteményese az Ottlik-kultusznak
azon a réven, hogy belső emberei közé tartozik a szombathelyi
Fűzfa Balázs irodalomtörténész, akinek saját rovata van
a szájton, mégpedig a beszédes Iskola a határon
címmel. Most címlapra került a szerző ide vágó tavalyi írása
is: Egy
irodalmi kultusz születése. Az Ottlik-kultusz első évtizede
Kőszegen és Szombathelyen.
Ebből a cikkből, sok egyéb fontos
információ mellett, értesülhetünk a VOTI (Virtuális
Ottlik Intézet) szerveződéséről, amely az ötletgazda szándéka
szerint "olyan elektronikus adatbázis és internetes
szellemi központ lesz (remélhetőleg még idén), amely megpróbálja
mindazokat összefogni, akik Ottlikkal valaha is foglalkoztak,
s megpróbálja – legalább virtuálisan – elérhetővé tenni
a vele kapcsolatos dokumentumokat."
Nos, a "még idén" - az tavaly volt, így
tisztelettel kérdezném, kedves Fűzfa Balázs, megalakult-e
ez a virtuális közösség? Esetleg belépnék.
Csak azt nem tudom, vajon kiérdemelhetem-e
a résztvételemet azzal, hogy az Iskola a határonból
legalább egy helyen idézek a regényemben, s hogy naplómban
megemlítettem, milyen érdekes volt eredetiben látnom Esterházy
Péternek azt a "képét", nagy papírlapját, amelyre kézzel
leírta a kultikus Ottlik-regény teljes szövegét? Ez 2001
augusztusában történt, két kimerítő kapolcsi nap
után a Tapolca-Diszel-i Látványtárban (itt
írok erről). Ha mindez kevés belépőnek, akkor még
azzal tudok előrukkolni, hogy az obligát kérdésre, vajon
mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre, hét legkedvesebb
könyvem között így
írtam főművéről:
Ottlik
Géza: Iskola a határon
És
Ottlik tovább árnyalta, mélyítette az igazságot: „Minél
jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság”.
És hogy csínján is kell bánni vele: „…az igazság nehézágyúit
sem lehet bevonszolni olyan törékeny szerkezetekbe, amilyenek
az emberi társadalmak.” S hogy mindennél fontosabb: önmagunkat
megőrizni, megvigyázni. És hogy erre adódhat mód mindenkor,
a legkilátástalanabb helyzetekben. („…mindig vissza lehet
vonulni rendíthetetlen falak közé, hegyeinkbe.”) Mert
képesek lehetünk javunkra fordítani a rosszat, sikerré
nemesíteni a kudarcot. (…a vereség izgalmasabb, sűrűbb
anyagból való … a győzelemnél…”) Ezen okulva kovácsoltam
én előnyt a hendikepjeimből, így pihéztem szárnnyá a rabszíjat.
Szóval esetleg belépnék, ha lehet,
az Ottlik-kultuszba...
Aztán arra gondoltam, vajon az írónak
tetszene-e mindez? Cipi bácsi, mit szólsz te ehhez? Vajon
nem olyasmit mondasz-e nekünk, mint hősöd
A Valencia-rejtély végén:
-
Mi lesz, ha minden várakozásotok ellenére a Világegyetem
nem fog megsemmisülni?
-
...Ebben az esetben, azt hiszem, a Világegyetem kinyalhatja
a seggemet.
Úgyhogy inkább óvatosan a kultusszal.
Még az Ottlikéval is.
------------------------
Másnap írásom megjelent itt is:
Papiruszportál
|
HOZZÁSZÓLÁSOK
írása és olvasása |
Balla D. Károly: Manzárd 2006.
Ottlik-kultusz - BDK PR
PR cikkek elhelyezése
2006. máj. 12. Balla D. Károly: webnapló - pr blog. A kárpátaljai magyar író PR-cikk és honlap-SEO műhelye. Public relations cikk elhelyezés - honlap optimalizálás kulcsszavai 2020: Műanyag tartály és ivóvíz kezelés.
kárpátaljai magyar irodalom, ottlik géza iskola, pr cikkek, honlap seo, google, weboptimalizálás, ivóvíz tartály
|