Balla D. Károly

ipari műanyag tartály és kármentő tálca - ivóvízkezelés

tablet érintőkijelző minden típushoz. Laptop kijelző csere ingyenes

     Balla Dé KárOLy
     Balla D. Károly
     Könyveim
     Publikációim
     Műfaji listák
MÁS:
     Berniczky
     Pánsíp
   Honlap Google SEO
     Dr. Kállay PR web

06. máj. 12.
Személyes üzenetek

Családom és más állatfajták Megjött Csönge. Egy hosszú hétvégét tölt itthon, már nagyon hiányzott. Még tegnapelőtt küldött róla István egy képet, amelyen magán viseli az egyetemi Eötvös-napok szolgáltatásainak egyikét. Ha a testét nem is, a szeme sarkát megfesttette.

csönge 2006

Belterjes Levelezések, kapcsolatok, új és újabb szálak, hálók, vonatkozások. Ha naponta 100 emberrel találkoznék személyesen (de futólag), akkor sem lennék jobban beágyazódva az emberi közösségbe. 8-10 évvel ezelőtt aligha tudtam volna elképzelni, hogy igazi világomat így fogom megtalálni, s hogy szobámból ki sem mozdulva fogok ilyen intenzív társadalmi életet élni. Most külön is felpörögtek a dolgok egyfelől amiatt, hogy néhány régebbi, hosszú évekre megszakadt személyes kapcsolatom újraéledt e-mailben, másrészt meg azért, mert már megint szervezősdit játszottam: az iWiW társkereső hálózatából elegem lévén úgy igazoltám át a myVIP-hez, hogy húztam magam után ottani ismerőseim egy részét is (lásd lentebb). Ezen felül persze az intenzív blogtéri jelenlétem hozza a legtöbb kapcsolatot: engem is új és új olvasók találnak meg, akik néhányával privát nexusom is kialakul, meg a posztokat olvasgatva és kommentálva én is kezdeményezek személyes kontaktust. De ha ilyesmire nem is kerül sor, azzal, hogy olvassuk és kommentáljuk egymás írásait, lassan tucatnyi bloger kollégával alakul ki szoros internetes ismeretségem. Mindezt, bevallom, nagyon élvezem, leginkább azért, mert - miért is hallgatnám el - ezeknek a kontaktusoknak a nagy része sokkal tartalmasabb, mint amilyenre saját közvetlen környezetemben esélyem lenne. Okos emberekkel értelmes dolgokról beszélek, vitatkozom, játszom, működöm együtt, és ez nekem sokkal többet jelent, mint bármi, amiben az itthoni kollégákkal az elmúlt 5-6 évben részt vehettem.

Mindez, úgy tűnik, most olyan mértékben térít el az itthoni (ukrajnai és kárpátaljai) dolgoktól, hogy lassan minden maradék érdeklődésemet elveszítem szűkebb környezetem viszonyai és történései iránt. Megszokásból még olvasom szegényes és vidékies újságjainkat, nézem a szerény kárpátaljai magyar internetes kínálatot - de igazából már nem érdekel, nem foglalkoztat, nem vált ki belőlem sem új érzelmeket, sem új gondolatokat az, amivel mindezekben találkozom. Azt hiszem, szellemileg véglegesen kiszakadtam abból a közegemből, amelybe fizikailag és jogilag tartozom.

Talán majd néhány konkrétumot is leírok, felidézem, hogy mit írtam a minap P.A.-nak arra a felvetésére, hogy nekünk, kárpátaljai irodalmároknak össze kellene fognunk... vagy mit fejtegettem L.L.-nek magyarországra költözött költőnőnkről, vagy hogy még az is előfordulhat velem, hogy zúzós metál-zenéhez fogok írni dalszöveget.


Agyő, iWiW, irány a myVIP!

Bevallom, engem nem igazán tudott felkavarni, hogy az iWiWet megvette a T-birodalom. Bánom én a tulajt? Csak működjön a dolog, lehetőleg minél jobban. De egyelőre inkább az ellenkezőjét tapasztalom. A spamlevelektől meg végképp tele lett burám, nem akarom az újabb és újabb kört kivárni. Egyelőre nem szüntetem meg a profilomat, de leállítom az értesítőket - kérem, senki se nehezteljen, ha majd nem válaszolok üzenetére vagy nem igazolom vissza az ismeretséget.

Ellenben máris beléptem kishúgom barátjának a meghívására egy új, fiatal kapcsolati hálózatba, a myVIP-be. Első ránézésre a felület sokkal tetszetősebb, az opciók átláthatóbbak, és lényegesen gyorsabban működik a nővérkéjénél. Igaz, sokkal kevesebb a felhasználója (300.000 fölött), ellenben roppant dinamikusan fejlődik. Néhány szolgáltatás ugyan hiányzik innen - de nem nekem, azok az iWiWen is inkább zavaróak voltak (pl. az apróhirdetések). E percben az is előnynek látszik, hogy egyszerre csak 2 címzettnek lehet üzenetet küldeni, azaz itt nem kell lánclevelektől tartani.

Ugyancsak nagy előny, hogy egyelőre korlátlan számú ismerősét hívhatja meg az, akit már valakinek a meghívása révén regisztrálta magát. Mivel már iWiW-es ismerőseim máris érdeklődtek, így most minden olvasómnak felajánlom, hogy küldök neki meghívót, ha ír a címemre arról a címről, amelyikre a meghívót kéri. Tehát: BéDéká, küldj nekem myVIP meghívót!

HOZZÁSZÓLÁSOK írása és olvasása

Belterjes A Papiruszportálon, a Mika Robi szerkesztette remek irodalmi és kulturális szájton keltette fel a figyelmemet az Ottlik-kultusz mint olyan, és írtam erről egy jegyzetet a blogtéri Manzárdomba. Elküldtem Robinak is, hátha őket is érdekelni. Szerkesztő barátom visszaírt, hogy nagyon is. Másnap meg is jelent náluk, mi meg csetelve megbeszéltük, hogy irodalmi témájú (és a magam részéről a Papiruszportálra is megfelelőnek gondolt posztot írok, azt örömmel átveszik. Így utólag a Somlyóról írt megemlékezésem is felkerült hozzájuk is. Ennek nagyon örülök: én továbbra is csak azt érzem igazi publikációnak, ami nem általam jelenik meg, hanem valaki más teszi közzé.

Az Ottlik-kultusz

Nem igazán vagyok az évfordulók híve és mindenféle kultusz iránt inkább érzek averziót, mint vonzalmat, így kicsit magamon is csodálkozva a mai évforduló kapcsán mégis egy magyar író kultuszáról ejtek szót. Talán mert az évforduló nem kerek, talán mert nincs vele tele a sajtó - és mert a kultusz is csendes, szép, szerény. Ezenfelül nagyon is ráfér. Inkább neki legyen, mint... (hosszú felsorolás).

Épp csak nem tudom, ő maga mit szólna hozzá.

Ottlik Géza ma lenne 94 éves; akár élhetne is. A Papiruszportál c. remek irodalmi-kulturális webhelyen kívül másutt semmilyen aktuális megemlékezést nem találtam, itt azonban érdekes beszámoló olvasható a kőszegi Ottlik-kiállításról. Hogy éppen itt, az persze nem véletlen: ez a portál (és jogelődje) egyik letéteményese az Ottlik-kultusznak azon a réven, hogy belső emberei közé tartozik a szombathelyi Fűzfa Balázs irodalomtörténész, akinek saját rovata van a szájton, mégpedig a beszédes Iskola a határon címmel. Most címlapra került a szerző ide vágó tavalyi írása is: Egy irodalmi kultusz születése. Az Ottlik-kultusz első évtizede Kőszegen és Szombathelyen.

Ebből  a cikkből, sok egyéb fontos információ mellett, értesülhetünk a VOTI (Virtuális Ottlik Intézet) szerveződéséről, amely az ötletgazda szándéka szerint "olyan elektronikus adatbázis és internetes szellemi központ lesz (remélhetőleg még idén), amely megpróbálja mindazokat összefogni, akik Ottlikkal valaha is foglalkoztak, s megpróbálja – legalább virtuálisan – elérhetővé tenni a vele kapcsolatos dokumentumokat."

Nos, a "még idén" - az tavaly volt, így tisztelettel kérdezném, kedves Fűzfa Balázs, megalakult-e ez a virtuális közösség? Esetleg belépnék.

Csak azt nem tudom, vajon kiérdemelhetem-e a résztvételemet azzal, hogy az Iskola a határonból legalább egy helyen idézek a regényemben, s hogy naplómban megemlítettem, milyen érdekes volt eredetiben látnom Esterházy Péternek azt a "képét", nagy papírlapját, amelyre kézzel leírta a kultikus Ottlik-regény teljes szövegét? Ez 2001 augusztusában történt, két kimerítő kapolcsi nap után a Tapolca-Diszel-i Látványtárban (itt írok erről). Ha mindez kevés belépőnek, akkor még azzal tudok előrukkolni, hogy az obligát kérdésre, vajon mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre, hét legkedvesebb könyvem között így írtam főművéről:

Ottlik Géza: Iskola a határon

És Ottlik tovább árnyalta, mélyítette az igazságot: „Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság”. És hogy csínján is kell bánni vele: „…az igazság nehézágyúit sem lehet bevonszolni olyan törékeny szerkezetekbe, amilyenek az emberi társadalmak.” S hogy mindennél fontosabb: önmagunkat megőrizni, megvigyázni. És hogy erre adódhat mód mindenkor, a legkilátástalanabb helyzetekben. („…mindig vissza lehet vonulni rendíthetetlen falak közé, hegyeinkbe.”) Mert képesek lehetünk javunkra fordítani a rosszat, sikerré nemesíteni a kudarcot. (…a vereség izgalmasabb, sűrűbb anyagból való … a győzelemnél…”) Ezen okulva kovácsoltam én előnyt a hendikepjeimből, így pihéztem szárnnyá a rabszíjat.

Szóval esetleg belépnék, ha lehet, az Ottlik-kultuszba...

Aztán arra gondoltam, vajon az írónak tetszene-e mindez? Cipi bácsi, mit szólsz te ehhez? Vajon nem olyasmit mondasz-e nekünk, mint hősöd A Valencia-rejtély végén:

- Mi lesz, ha minden várakozásotok ellenére a Világegyetem nem fog megsemmisülni?

- ...Ebben az esetben, azt hiszem, a Világegyetem kinyalhatja a seggemet.

Úgyhogy inkább óvatosan a kultusszal. Még az Ottlikéval is.

------------------------
Másnap írásom megjelent itt is: Papiruszportál

HOZZÁSZÓLÁSOK írása és olvasása

Balla D. Károly: Manzárd 2006.

Ottlik-kultusz - BDK PR

PR cikkek elhelyezése

2006. máj. 12. Balla D. Károly: webnapló - pr blog. A kárpátaljai magyar író PR-cikk és honlap-SEO műhelye. Public relations cikk elhelyezés - honlap optimalizálás kulcsszavai 2020: Műanyag tartály és ivóvíz kezelés.

kárpátaljai magyar irodalom, ottlik géza iskola, pr cikkek, honlap seo, google, weboptimalizálás, ivóvíz tartály

2006-os publikációim:
o

 

© Balla D. Károly 2001-2006. Az oldalaimon közölt tartalmak szerzői jogvédelem alá esnek.
Ajánlott kondíciók: felbontás: 1024×768; szövegméret: közepes; karekterkódolás: Central European (Windows 1250); böngésző: Internet Explorer 6.0