Új számmal jelentkezett az Alkarpatraz. A téma: Kutya Macska Szerelem. Az új szám egy új webhelyen jelentkezett, és érdekessége, hogy minden publikációhoz hozzá is lehet szólni. További részletek

A magyar köztársasági elnök felváltva szerzi nálam a fekete és a piros pontokat. Hogy őt választották Szili helyett, annak kifejezetten örültem (lásd akkori egyik és másik jegyzetemet), és alapjában most is azt gondolom, nem árt a balliberális kormánynak egy enyhén jobbos elnöki ellensúly. Aztán volt két rossz húzása őexcellenciájának, egyik, hogy megsúgta Orbánnak, mikor lesznek a választások (még rosszabb, ha fordítva volt, és ezt Orbán súgta meg őneki), a másik az a szerencsétlen kéz-nem-fogás (erről itt írtam). Most azonban olyat cselekedett, ami első látásra mindenképpen nagyon szimpatikus.

Ahogy erről a hírek beszámolnak: Sólyom kezdeményezésére konferencia jött létre a szomszédos országokban élő magyar tudósokkal, közéleti és a civil személyiségekkel azért, hogy megvitassák a határon túli magyarok helyzetét. Azaz az elnök úr átnyúlt a KM, a MEH, a parlamenti bizottság, a HTMH feje fölött, nem Szabó Vilmos, Bársony András és Komlós Attila, és főleg nem Németh Zsolt határon túli kedvenceit hívta meg, nem a hivatásos (és megélhetési) magyarokat, hanem tudós embereket, közéleti személyiségeket és civileket. Ma délelőtt hármukkal a Duna TV-ben láttam egy rövid beszélgetést: igen szimpatikusak voltak. Mind ahogy szimpatikus maga a gesztus, az elképzelés és Sólyom nyilatkozata is. (Persze azért tesz egy gesztust a politika felé és hangsúlyozza a MÁÉRT fontosságát...)

--------
De vajon ki volt ott a konferencián Kárpátaljáról?? Ahol gyakorlatilag nincsenek független értelmiségiek, tudósok, közéleti személyek. Nincsenek, mert mind lecsatlakoztak, beágyazódtak valamelyik politikai érdekszférába. Tényleg, ki képviselhetett bennünket Sólyom előtt?
FRISSÍTÉS. A hozzászólásokban leta közölte, hogy a résztvevők névsora fenn van a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapján, itt (ésszerű lett volna nekem is itt keresnem, elmulasztottam, így köszönöm a segítséget). Innen megtudható, hogy Kárpátaljáról Majnek Antal püspök, apostoli kormányzó és Molnár József kutató, a beregszászi főiskola docense képviselte. Ez sokkal-sokkal jobb, semmint ha az UMDSZ vagy a KMKSZ közvetlen környezetéből került volna ki valaki; annyit azért szükséges megjegyezni, hogy a beregszászi főiskola egyértelműen az utóbbi szervezet érdekszférájához tartozik.

Olvasom, hogy New Yorkban rekordösszegért, közel százmillió dollárért kelt el Pablo Picasso Dora Maar au chat (Dora Maar macskával) c. festménye.

A minap Gasztronauta írt itt a blogtéren arról, hogy kalapács alá kerül van Gogh egyik leghíresebb portréja (nagyon büszke voltam, hogy a szerző által sokat keresett, de nagy méretben nem talált reprót nekem sikerül megtalálnom), most már tudni, hogy ott 40 millió dollár volt a kikiáltási ár. Alig pár napja egy Csontváry-árverés okán csettintgettem a nyelvemmel (lásd), most meg ez a Picasso...

Pablo Picasso: Dora Maar au chat, 1941
(ezt a képet is sokat kerestem, előbb angol, majd francia címén sikerült jó reprót találnom) 

Dora Maar, Pablo szerelme maga is neves művész, festő és fotográfus volt, akit viharos szerelmük során többször is megfestett a mester. A múzsának ez a művészneve volt, szerb lévén Theodora Markovich  néven látta meg a napvilágot (ha olvasóimnak picit ismerős ez a név irodalmi virtualéim környékéről, ne csodálkozzanak...)

A Dora Maar-portré érdekessége egyébként, hogy hitelesítésére Picasso lányát, Maya Picassót kérték fel, aki a festőnek egy másik szerelmétől, Marie-Therese Waltertől született.

Az ukrán-ruszin költő, Petróci Iván (Ivan Petrovtsiy, 1945) műfordítói életművét tartalmazó közel ötödfélszáz oldalas kötet címlapját az idősebb Peter Brueghel remeke díszíti. Bár igaz, hogy Bábel tornya az emberiség soknyelvűségét is szimbolizálja, de emellett inkább azt, hogy, miután a Jóisten összekeverte nyelvüket, kialakult a bábeli zűrzavar, és emiatt nem tudták befejezni a torony építését. Ha egy műfordítás-kötet borítóján ezt a csonka kúpot látjuk, óhatatlanul arra gondolhatunk, az idegen nyelvű versek átültetésével a költő nem volt képes megbirkózni.

Hogy valóban így van-e, annak eldöntésére itt nem vállalkozhatom. Hiába értem és beszélem az ukránt tűrhető szinten, ám nem érzem, nem tapintom benne a költői finomságokat, továbbá pedig alig van fogalmam arról, hogy az ukrán irodalomban melyek a műfordítással szembeni elvárások. Iván adaptációinak a fogadtatásából arra következtetek, hogy munkája megállja a maga helyét, még ha nekem vannak is fenntartásaim. Az is bizonyos, hogy mindenképpen értékelendő nemcsak a hatalmas teljesítmény (becslésem szerint legalább másfélezer költeményről van szó!), hanem egyfelől a gesztus is, amelyet a magyar, francia, orosz, német, cseh, szlovák, oszét, észt stb. nyelv és irodalom felé tesz, másfelől a szándék, hogy az ukrán olvasót beoltsa a szomszédos és az európai irodalmak klasszikus és újabb kori költészetével. (Ez utóbbi téren már azzal is egyedülállót alkotott, hogy a modern francia költészetből – Baudelaire-től a kortársakig – elsőként ültetett ukránra több tucatnyi művet.)

Van a kötetnek egy igazi kuriózuma is. Mint említettem, Petróci Iván ukrán-ruszin költő. Nem nevezhetem másként, hiszen közel ötvenéves koráig ukránul írt és kizárólag ukránra fordított. A középlágy szovjet diktatúra megszűntével és az új ruszin ébredéssel egy időben azonban, mint oly sokan, ő is felfedezte magában a ruszint, nyelvet váltott, és jó ideje már csak ősei nyelvén, ruszinul ír. Mindez tükröződik műfordítói munkásságában is, újabban ruszinra is átültetett ógörögöktől franciákon át mai oroszokig sok mindent: könyvében az utolsó kilencedet ezek az adaptációk teszik ki.

A ruszin nyelv, irodalom (és identitás) bizonyos problémáira itt nem térhetek ki, ám ha jelzem, hogy a múlt rendszer ünnepelt kommunista nemzeti ukrán költőjének, Pavlo Ticsinának A párt vezet c. propagandaverse is olvasható a kötetben Petróci Iván újkeletű ruszin fordításában, akkor talán (nem feltétlenül nyelvi értelemben) érthetőbbé válik a sajátos címlap-szimbolika is.