PR-cikk írás ára

legújabb>

Feltettem pár új zenét, Eno, Gary Moor, Aretha Franklin. A korábbiak és még korábbiak is elérhetők ITT. Két kattintás és már szól is >>>>

Lehet, hogy a memóriámmal van baj vagy figyelmetlen vagyok, netán túl kevés híranyagot olvasok, de én most figyeltem fel először arra, hogy Ukrajnát "hazánk"-két említi a kárpátaljai magyar sajtó. A fekete Kárpáti Igaz Szó szombati számában esik szó Janukovicsról, és "hazánk miniszterelnöke"-ként aposztrofálják. Ami akár természetes és magától értetődő is lehetne (vagy kellene, hogy legyen), nekem mégis furcsa, mert élő magyar embertől még nem hallottam, hogy ezt az országot önszántából hazájának nevezte volna. Persze, gondolom, így szerepel az ukránból fordított magyar tankönyvekben, a hivatalos, ugyancsak ukránból szó szerint magyarított hivatalos közleményekben, nyilván ez a hír is ukrán forrásból (hírügynökségtől) származik, minthogy azonban eredete nincsen feltüntetve, a fordító nyilván szabadon válogathatott a szinonimák között, írhatott volna "országunk"-at, "államunk"-at vagy egyszerűen Ukrajnát. A "hazánk" kifejezés ugyanis nem jogi formula, nem egyszerűen a lakhelyül szolgáló ország neve, hanem az érzelmi azonosulást is kifejező megnevezés, és én például semmiképpen nem használnám, nem is használtam még soha Ukrajna vonatkozásában, meg hát szerintem sokan mások sem. Ami persze nem zárja ki, hogy aki így érzi, az így is használja, azon viszont elgondolkoztam, hogy egy sokezres magyar orgánumban megjelenve ez vajon minek tekinthető: csupán ártatlan tükörfordításnak, netán a szerkesztőség vezetői (tulajdonosai?) által kívánatosnak tartott kifejezésnek? Amennyire én ezt meg tudom ítélni, Ukrajna (egyelőre) nem várja el lakosságától azt a feltétlen és külsőségekben megnyilvánuló (gyakran álszent és hamis) hazafiságot, ami a Szovjetunióra oly jellemző volt, nem kötelező gyűléseken dicshimnuszokat zengeni róla, nem kell minden lehetséges alkalommal hűségnyilatkozatot tenni, és a világ legjobb, legigazságosabb, legszebb országának vallani - és egyáltalán nem kötelező hazának nevezni. Ha valaki mégis önszántából megteszi, ott "valami van". Vagy felsőbb elvárás, vagy érzelmi azonosulás. Kíváncsi vagyok, hogy ez esetben melyik. Most már figyelni fogom.

H.A. látogatása. PhD-s továbbtanulásához kért tanácsokat. -- Zsóka látogatása. Dorottyát hozta angol vetélkedőre, voltaképp inkább válogatóra: 10 kárpátaljai gyerek 1 évre az USÁba utazhat, teszttel és dolgozatírással válogatják ki a legjobbakat. -- Anikó látogatása: kiadók nyomdáztatási munkáiban működik közre "menedzserként", egy sürgős megrendelés miatt keresett. Dezsőt és a PolyPrintet ajánlottam.

Volt tanáromat sikerült rábeszélnem a blognyitásra. Mivel "saját" posztokat nem akar írni, vagyis igazából nem akar blogolni, csupán az engem bíráló megjegyzései nyilvánosságra hozatalának a technikai megkönnyítése volt a cél (és az, hogy ne nekem kelljen a leveleit publikálni), így ésszerű megoldásnak látszott, hogy az én elhagyott blogtéri blogomban meghívott szerzőként adja közre észrevételeit. Első bejegyzését már be is tűzte, de mivel linkelni nem tud, így rám vár az a feladat, hogy a hivatkozásokat elhelyezzem a megfelelő helyen. És a bekezdések is nagyon egybefolytak, így picit a szöveget is "gondoztam". Remélem, hogy megelégedésére. És azt is, hogy kialakul valami érdemi vita, diskurzus.

Frissítés: a reggeli "semmi különös" állás után déltájban újra megnéztem, hogyan is állok ebben az öldöklő Pillangószív-versenyben. Meglepetésemre a Google 2.660.000 találat mellett az ötödik helyre sorolta blogtéri pillangószív-címkelinkemet. Utoljára augusztus 24-én álltam ilyen előkelő helyen, nem gondoltam, hogy újra sikerül feltornásznom ide magamat. Kedvezőnek számít a 9. helyen tanyázó pillangószív-SEO Blogspotom besorolása is. Mivel tudom, hogy hektikusan és néha percenként változik a sorrend, megörökítettem:

Nem kisebb öröm ez is: az a szájtom, amivel a legtöbbet dolgoztam, a Pillangószív és lepkefing seo versenyoldal hosszabb szünet után újra megjelent a második tizesben, a 18. helyen.