Demszky
a bukaresti Új Magyar Szónak adott interjújában
valamelyest árnyalta augusztus 20-i kijelentését, amelyben a határon
túli fiatalokat felszólította, "jöjjenek
minél többen, dolgozzanak és vállalkozzanak Budapesten! Hozzák
a feleségüket, férjüket, a gyerekeiket is!" (erről
ezt írtam).
Így
tisztább (és tisztességesebb) a kép, mivel hozzátette, hogy: "aki
a szülőföldjén kíván boldogulni, azt a mindenkori kormánynak ebben
segítenie kell, de aki úgy dönt, hogy a magyar fővárosban kíván
élni, azt természetesen tárt karokkal várjuk Budapesten."
És: "Liberális
politikusként az a határozott véleményem, hogy nem szabad semmilyen
nyomással, semmilyen nemzetpolitikai érdekre hivatkozva otthon
maradásra szorítani azokat, akik itt élnének."
Azt
ellenben ő is elismeri, hogy: "Valóban
bonyolult és bürokratikus a munkavállalási engedély megszerzése
a határon túliaknak, mégis van arra törvényes lehetőség, hogy
dolgozhassanak Magyarországon."
Ebben
az állításában azonban már erősen kételkedem: "a
fővárosban mindenki, aki itt keres megélhetést magának, találhat
az igényeinek és a pénztárcájának megfelelő otthont".
Ha ez igaz, akkor a dolog voltaképp rendben is volna, ha azonban
ez a kijelentés, mint sejtem, egy Erdélyből vagy Kárpátaljáról
vagy a Vajdaságból érkező fiatal esetében erős túlzás,
akkor Demszky Gábor sem tesz mást, mint hamis illúziókat
kelt a határon túliakban, ez pedig semmivel sem bocsánatosabb,
mint a kettős állampolgársággal való jobboldali kecsegtetés.
hányan vannak achatáron túli magyarok