06. júl. 15.

Már másodszor látogatott meg minket a denevérünk. Szándékosan írom így, mert szerintem ugyanarról a példányról van szó, amelyik néhány nappal ezelőtt tette tiszteletét, és szeretném, ha törzsvendégünkké válna.

Kamasz koromban már volt állandó denevérem. Akkoriban az egyik kis alsó szobácskánkban laktam, 4,5 méter hosszú, de csak 1,60 széles, szinte folyosószerű (most apu használja irattárnak). Akkoriban tavasztól őszig nyitva tartottam az ablakot, se háló, se függöny (ilyesmit most is nehezen tűrök), teljes akadálymentesítés bőregereknek.

Villanyoltás után röppent be, amikor már ágyban voltam. 10-szer, 15-ször végigrepülte a szoba hosszát, hol alacsonyabban, hol magasabban, hol menetközben szintet és irányt váltogatva, cikázva. Bár egy pillanatra megrémültem, de természettudományokban jártas ifjúként azonnal úrrá lettem ijedelmemem. A denevér vaksötétben is kitűnően tájékozódik, remek "lokátorja" van, ultrahangot bocsát ki és a visszaverődésekből elemzi ki környezetét. Soha nem megy neki semminek, gond nélkül átrepül a szűkebb helyeken, kikerüli a kifeszített vékony huzalt is. Röptében csípi el a szúnyogokat, bogarakat. Ostoba babona azt hinni, hogy emberre támad és beleragad a hajába. Legfeljebb arról lehet szó, hogy ha menekülnie kell (pl. a padlásról, pincéből, ahol álmából felriasztják), és nem tud elég gyorsan reagálni az ember hirtelen mozdulataira, pánikhelyzetben akaratlanul neki ütközik.

Így hát már első alkalommal kidugtam a fejem a paplan alól és percekig dermedten figyeltem, ahogy a denevér jellegzetes surrogó hang kíséretében repdes a szobámban. Gondolom, hozzám is szúnyogászni jött, és mivel bőséges zsákmányt találhatott, másnap is betért, aztán kihagyott egy napot, majd újra jelentkezett. És így egy nyáron át... Örültem neki, már vártam minden este, csak hadd fogdossa össze a kis vérszívókat.

Ennek vagy 30 éve. És most megismétlődött a dolog. Első éjszaka csak futó látogatást tett bőregerünk, de másodjára vagy 20 percen át portyázott az emeleten: a háló részünkből átcsapott a nappaliba, majd ki a halba, még Csöngénél is tett két tiszteletkört. Leányom persze halálra válva bújt a paplan alá, de másnap megkapta tőlem az okítást.

Remélem, visszatérő vendég lesz, és ha rendesen fog vadászgatni, talán a szúnyogriasztót sem kell esténként bekapcsolni.

---

Megjelent két újabb szonettem a Pilinszky-projektum darabjaiból. Erről külön is írtam ITT.

---

Még csütörtökön látogattak meg nyíregyházi barátaink. Voltaképp áfonyát akartak venni (hogy majd otthon lekvárt főznek belőle); persze épp aznap egy szem sem akadt az egész piacon, pedig éppen szezonja van, csak valami görkat ünnep esett arra a napra, amikor is a ruszinok nem dolgoznak. Maradt hát a barátkozás, a nagy összcsaládi beszélgetés és hosszú ebéd - áfonya nélkül.

---

Ma reggeli meghökkenésem Blogtéri kiváltója: Bakura bocsánatkérése. »... bocsánatot szeretnék kérni BéDéKától. A legutóbbi bejegyzésemben ugyanis rosszallásomat fejeztem ki, hogy az ő blogja bekerült a GoldenBlog közéleti kategóriájában a továbbjutók közé, az enyém viszont nem. Idézek: „… Máshogy elég nehéz magyarázni, hogy BéDéKá ott van a közéleti(!) kategóriában, az én politikaim nincs…”. ... Ez a mondat részemről meglehetősen aljas és durván személyeskedő. Noha véleményem nem változott, de azt meg kellett volna tartanom magamnak. Tehát elnézést kérek tőle. Sőt felhívom mindenki figyelmét, hogy akinek tetszik az a blog, szavazzon rá.«

Nos, ezt a szöveget, amiért most elnézést kér, nem olvastam, és őszintén szólva egyáltalán nem gondolom durván személyeskedőnek, de hát ő tudja. Mindenesetre én egy ideje már vártam, hogy Bakura blogszomszéd mikor és miért köt belém. Az történt, hogy előbb arra célozgatott bejegyzéseiben, miért nem kommentálom az ő posztjait, holott az enyéimmel ő ezt megteszi, aztán meg ki akarta provokálni, hogy nem kívánatos személynek nevezzem és eltanácsoljam blogomtól (vagy ellenkezőleg, forró szeretetemről biztosítsam és hívjam kommentálni). Én ezekre nem reagáltam. Elküldeni, kitiltani nem volt semmi okom (bár volt úgy, hogy fontoskodását fölöslegesnek éreztem, de ez bőven belefért a játékba), hűségnyilatkozatot pedig még kevésbé sem kívántam tenni. Úgy tűnt, tartózkodásomból megértette, hogy tőle is hasonló távolságtartást remélek. De jegyzeteiből már ismertem annyira a természetét, hogy tudjam: a bögyében vagyok és adandó alkalommal belém fog kötni. Ezt nemrégiben a fentinél szerintem sokkal igaztalanabbul megtette (akkor nem kért bocsánatot!), azt hittem, ezzel le van tudva a dolog. Hogy érthetőbb legyen: amikor a Blogtér új szövegszerkesztője miatt füstölögtem, ezt írta egy "blogszemléjében":

»Kiderült viszont, hogy BéDéKának KONCEPCIÓJA van! Kéretik nem (túl hangosan) nevetni! Ez kb abból áll, hogy a bevezetést nem kívánja megjelentettni a szövegben...«

Mondjuk ez eléggé rosszindulatú észrevétel, hiszen ha olvassa a blogomat, láthatta, hogy a koncepciómnak ez csak egy eleme. Erre finoman reagáltam, sajnálva, hogy nála csak ennyi jött le a probléma egészéből. Gondoltam: ennyi.

Most meg ez az újabb akció, ami fölött el is siklottam volna, ha nem csinálja ezt a felhajtást a bocsánatkéréssel. Legutóbb Kósza nevű blogszomszéd szentelt nekem több külön névre szóló sértegetős posztot (azóta törölte), most meg ez a nyilvános és teljesen szükségtelen ingszaggatás... Ezzel akarja a Bakura elérni, hogy végre figyeljek rá? De hát figyelek én, istenbizony, épp csak érdekelni nem tud annyira, mint amennyire szeretné.

---

Tegnap az m1 Kultúrház c. adását nézve szinte at volt az érzésem, hogy a szerkesztők az én honlapomról merítettek ötletet. Az műsor első része Moholy Nagy Lászlóról szólt és Galamb pontosan azzal a Juhász Gyula-idézettel indított, amivel én is kezdtem néhány napja a posztomat: LÁSD. Ezen kívül az aprópó, mint esetemben is, egy Berlinben nyílt kiállítás (bár egy másik, de ugyanannak a sorozatnak a része). Azt nem merném állítani, hogy a felvezető szövegben más hasonlóságokat is észrevettem volna, de egy ideig azért furcsállkodtam picit. Aztán meg inkább örültem, hogy a magyar királyi televízió is megpróbálja belopni a köztudatba Moholy-Nagyot.

Mindenesetre Galambnak arra a kérdésére, hogy miért nem ismerik Magyarországon (eléggé) a mester nevét és miért nem láthatók egyetlen budapesti múzeumban sem a munkái, a néző nem kapott érdemi választ.

---