Ilyen sem történt még velem. Eszembe sem jutott, hogy
áruljam vagy eladjam, mégis "vevő" akadt a Karpaty
News-ra. Én ezt a dolgot már lezártam magamban, úgy
vettem, az első kárpátaljai magyar hírblog megalapításával
és öthavi működtetésével elértem, amit egy ilyen projekttel
el lehet érni. Kicsit felkavartam közéletünk állóvizét,
néhány embert talán gondolkodásra késztettem, másoknak
borsot törtem az orra alá (megérdemelték), talán egy hangyafasznyival
hozzájárultam a civil társadalom erősítéséhez, a civil
kontroll és kurázsi kialakításához - de már nem láttam
benne több fantáziát, inkább az UngPartyra akartam koncentrálni.
Ám a honlapot meghagytam, legyen elérhető a teljes archívum,
olvasgassa, akit érdekel.
Azt
magam is meglepve tapasztaltam, hogy a közel egy hónapja
elhagyott portálnak naponta még mindig 30-50 látogatója
van. Sőt, a régi, a tavalyi
webhelyen sem ritka a napi 20-30 találat, a kettőn
összesen olykor közel száz olvasó fordul meg egy-egy nap
alatt. Azt azonban nem hittem volna, hogy ebben valaki
fantáziát lát és érdemesnek gondolja a Nyúz felélesztését,
pontosabban újraindítását - némileg más feltételekkel
és kitágított keretek között.
A
dolog lényege, hogy egy üzletember, akinek már vannak
(és főleg lesznek) kárpátaljai érdekeltségei, és akivel
tavaly már kontaktusba léptem az interneten (akkor állásajánlattal
keresett meg, de az állandó munkavállalást - egyfajta
ügynökösködést - jelentett volna, amiről úgy éreztem,
nem nekem való), szorgos olvasómmá vált, és azt írta,
oldalaimat böngészve nagyon sokat megtudott a helybéli
viszonyokról. Megkedvelte a Kárpáty Nyúzt is, és sajnálta,
hogy már nem csinálom. Most előbb arra próbált ösztönözni,
folytassam, de annyi ellenérvet hoztam fel, hogy visszakozott.
Ám két hétre rá újra megkeresett azzal, hogy "megvenné"
tőlem a Nyúzt. Mégis, ezt hogy érti?, kérdeztem. Akkor
előállt a koncepciójával.
Az
ötlet elég jó, számomra kedvező. Részemről továbbra is
egyfajta szakmai felügyeletről lenne szó (de írnom nem
kell, ami nagyon jó, hiszen épp ezzel akartam felhagyni),
azaz nagyjából én maradok az éceszgéber, de a lebonyolítás
és megvalósítás terhe nem rám nehezedik. Csendestársként
javaslatomra ő keresi meg és kéri fel a szerzőket, ő kínál
vagy nem kínál nekik lehetőséget, feltételt, ösztönzést.
Ő dolga, kinek mit és hogyan. Ebben a tekintetben "veszi
meg" tőlem a projektet. Mivel a technikai részéhez
nem ért, így az újraindulásnál még lesz egy kis munkám.
Tervei
közt nem csupán civil blogerek felkérése szerepel, hanem
közéletünk prominenseit is szerepeltetni kívánná (akár
saját, akár nicknéven), és persze szívesen látna a csapatban
profi újságírókat is, hiába mondom neki, hogy ilyenek
kevesen vannak, akik meg igen, azok igencsak elfoglaltak,
és nem csupán munkaügyi tekintetben.
Szóval:
szeretné felfuttatni a Kárpáty Nyúzt annyira, hogy akár
nyomtatott sajtónkkal is konkurálhasson.
Hát
én ennek nem leszek az akadálya, csak azt nem győzöm neki
hangsúlyozni, hogy jelentős mennyiségű munkát én ebbe
már nem akarok feccölni. Ő meg azt akarja megértetni velem,
hogy amit eddig beletettem, azt nem szabad veszni hagyni.
Hát jó... Majd meglátjuk, mondta a vak.
*
A
hét elején két posztom is vezérblog lett a Blogtéren,
ma
pedig kikerültem a Népszabadság-Online címoldalára alábbi
levelemmel.
