Megkaptam a József Attila Összes digitális változatát.
Az anyag hosszú ideig fenn volt a MEK portálján, aztán
a költő jogörököseinek a követelésére eltávolították.
Legutóbb kellett volna nekem egy gyors elérési lehetőség
(Barzsó Tibor kért meg, ellenőrizzek egy verset, ami az
ő kötetéből hiányzott), CD-n ugyan megvan nekem, de nehézkesen
működik, így szétnéztem a neten. Sajátos módon egy országgyűlési
képviselő honlapján bukkantam rá a teljes anyagra, de
csak az évenkénti bontásokat tudtam megnyitni, a teljes
anyag letölthető tömörített állománya hiányzott. Levelet
írtam - és másnap meg is kaptam a cuccot (ezúton is köszönöm).
A MEK-ből időben kimentett html-rendszer honlapként működő
weblapokból áll, kronologikusan (éves bontás) és betűrend
szerint is lehet keresni. Akit érdekel, szívesen elküldöm,
tömörítve még 300 kB sincs! (A jogviszonyokat most ne
firtassuk, 2007-be úgyis lejár JA műveinek szerzői joga.)
*
Meglepetés:
a mai posta meghozta a Beszélő márciusi számát, benne
Magyarul
beszélő magyarok c. hosszabb tanulmányom. Ennek a
publikációnak elég kalandos előtörténete van. Még a múlt
év végén írt két hoszabb cikkem közül az egyik nem tudott
nyomtatásban megjelenni (csak egy lap online portálján),
a másikat pedig elég radikálisan le kellett rövidítenem
a közlés érdekében. Olyan megállapítások szerepeltek ill.
maradtak ki belőlük, hogy érdemesnek gondoltam a kettőt
egyetlen nagyobb esszébe összegyúrni. Ezt először egy
olyan folyóiratnak ajánlottam fel, amely korábban számos
hasonló jellegű írásomat közölte, de ezúttal azt írták
vissza, hogy inkább kulturális életünkről írjak... Aztán
a témában abszolút illetékes intézménynek ajánlottam fel,
szinte elé menve szándékuknak (állítólag épp rendelni
akartak tőlem valami hasonlót). Ám egy hónap elteltével
sem reagáltak: egyáltalán igényt tartanak-e rá. Akkor
egy lapszerkesztőnek küldtem el, aki jelezte: továbbküldi
a Beszélőnek, majd jelzi, ha ott zöld utat kaphat. Nem
jelezte. No, gondoltam, ebből sem lesz semmi, s akkor
elküldtem néhány további, illetékesnek gondolt intézménynek.
Örömömre az EOKIK
el is fogadta munkaanyagként, sőt még két hasonló megírására
kaptam megbízást. Vártam, hogy majd az ő honlapjukra felkerül,
s akkor én is publikálom. Erre most benne van a Beszélőben.
Persze nagyon örülök, csak jobb lett volna, ha értesítést
kapok arról, hogy elfogadták közlésre.
Nemigen
szoktam nyüzsögni az írásaimmal (meg aztán ilyesmit inkább
felkérésre szoktam írni), de ezt a tanulmányt most elég
fontosnak tartottam, mert a kárpátaljai magyarság helyzetének
alakulását és válságának elmélyülését jó néhány eddigi
esszémben elemeztem, és ezek egyfajta sorozattá állnak
össze. Szükségesnek gondoltam, hogy az utóbbi fejleményeket
pontosan rögzítsem, ezekkel összefüggő következtetéseimet
ne csak leírjam, publikáljam is. Nem annyira hiúsági okokból,
hanem azért, mert hátha egyszer valahol valaki végre meghallja
érveimet, belátja, hogy melyek a legveszélyesebb tendenciák,
és megpróbál ellenük tenni is valamit. Bár meglehet, ez
is hiúsági ok: hiú ábránd.
Bárhogy
is, amire a 2004-es Önveszélyes
viszonyokban utaltam, sajnos beigazolódott: a kárpátaljai
magyarság (szervezett erőinek vezetésével) rossz úton
jár, olyan tendenciáknak veti alá magát, amelyekkel inkább
szembe kellene fordulnia.
