Németh Zsolt is hinti a port

Az újabban Pécsett is vitézkedő Mikola István méltán elhíresült kongresszusi kiszólását a plusz ötmillió külhoni szavazóról a kárpátaljai sajtóban egyelőre egyetlen helyen, a zöld Kárpáti Igaz Szóban tették szóvá rosszallólag. Horvárh Sándor Mikola István nemcsak megaláz, téved is című cikkében előbb idézi a pártok véleményét a kijelentésről, majd kifejti, hogy azok a bizonyos határon túli szavazatok alaposan megoszlanának ám a MIÉP-től a Kommunista Pártig. Majd így érvel:

"Még csak véletlenül sem lenne mindez olyan jó a hatalomkörnyékieknek, mert – a gondolatmenetet folytatva – nem csak választók, hanem választhatók is lennénk, s mint a példák is bizonyítják, mi is tudunk már nem csak szekértáborokat, hanem pártokat is alapítani (még e kishazában is van belőlük két magyar), s akármilyen kicsinyke, csúnyácska, azért tessék elhinni, csak a magunkéra szavaznánk. S akkor megint ott tartanánk, ahol a part szakad."

Az újságírónak (attól eltekintve, hogy ez esetben a nemcsak-ot egybe kell írni) alighanem igaza van; a felvetés is szellemes.

Tovább gondoltam, kicsit más irányban: ha a plusz ötmillió külhoni szavazó, teszem azt, megalapítaná a Határon Túli Magyarok Pártját és arra minden külhoni egységesen rászavazna, akkor egészen biztosan ez a párt nyerné a választást, kormányt alakítana, erdélyi, fel- és délvidéki, nyugati és kárpátaljai magyarok ülnének a miniszterelnöki és miniszteri székekbe. Vagyis a határon túliak átvennék a magyarországiak fölött a hatalmat. Bizarr gondolat, de semmivel sem képtelenebb, mint a Mikoláé.

Érthető módon egészen másképpen traktálja a nemzetdoki megnyilvánulását a Fideszhez oly közel álló KMKSZ lapja, a Kárpátalja. Már a cím is remek: A kettős állampolgárságról a Fidesz-MPSZ kongresszusán. A vonatkozó szöveg:

"Mikola István, a Fidesz kormányfőhelyettes-jelöltje felszólalásában leszögezte, hogy új nemzettudat kialakulására van szükség, ehhez négy erőforrás: nemzeti identitás, társadalmi szolidaritás, család és hit kell. A politikus hitet tett a külhoni magyarok kettős állampolgárságának megadása mellett."

Aha.

Orbán Viktor hiába hajtogatja elszántan azóta, hogy Mikola csak az álmait fogalmazta meg, hiszen a kettős állampolgárságról nincs szó a Fidesz programjában (valóban nincs), a kárpátaljai lap mégis azt sugallja, mintha a Fidesz ebben az ügyben újra síkra kívánna szállni.

Ami nem is csoda, mert ugyanezt teszi Németh Zsolt, a Fidesz frakcióvezető-helyettese és külügyi kabinettjének a vezetője ugyanennek a lapnak adott interjújában:

"...a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség kormányra kerülése esetén természetesen fel fogja vállalni a kettős állampolgárság ügyét."

Nyilván épp ezért hagyták ki a választási programjukból. Na most két eset lehetséges. Németh Zsolt vagy nem ismeri a Fidesz hivatalos választási programját, amely semmi ilyesmit nem helyez kilátásba, vagy pontosan ismeri, ám ez nem akadályozza meg abban, hogy a többi pártvezérhez hasonlóan két marékkal hintse a szemünkbe a port.

Mikolának sikerült

Azt hiszem, sikerült neki. Mármint Mikola Istvánnak néhány nap alatt elvesztenie a Fidesznek a 2006-os parlamenti választást.

A hétvégi kongresszuson előbb jött a plusz ötmillió szavazattal és a jobboldal bebetonozódásának 20 éves programjával. Sokaknak ez olyan volt, mint az elektrosokk, azonnal kigyógyultak téveszméikből. Aztán kedden már a szinglik, a fülbevalós fiúk és a techno zenét hallgatók táborát ostorozta azzal, hogy a hatalomnak korlátoznia kell az egyének „parttalan” szabadságvágyát. Parttalanságon, efelől nem lehet kétségünk, a családi életforma (szingli), az ékszerviselet (fülbevaló) és az élvezetül szolgáló zenei stílus (techno) megválasztása iránti szabad választást értette. Mi kár, hogy a farmernadrágot, a coca colát, a rágógumit és a hosszú hajat nem vette bele.

Mitagadás, Mikola másodhegedűssé választása remek húzás volt. Többé már hiába erőlködik a prímás, a zongorista, a fúvós szekció. A kontrás most megmutatja, miféle kottából játszik ez a zenekar.

Kampánycsend előtt – még egy utolsó adok-kapok

Nem igazán értettem, hogy a fekete Kárpáti Igaz Szó ezen a héten csütörtök helyett miért pénteken jelenik meg, mint ahogy azt sem, soron kívüli lapszámmal miért jelentkezik a zöld Kárpáti Igaz Szó (mivel a Blogtéren olvasóim jelentős része nem kárpátaljai, így nekik jegyzem meg zárójelben, nem én hülyültem meg: igen kérem, nekünk bizony két azonos című lapra is futja fene jó dolgunkban). Aztán leesett a tantusz: holnap már kampánycsend lesz, utolsó alkalom, hogy a kárpátaljai magyarok a március 26-i vasárnapi választás előtt még utoljára földbe döngöljék egymást. És ezt becsülettel meg is teszik, egyik lapban a KMKSZ, másikban az UMDSZ kap arra a mocskos pofájára, még ám jó alaposan. Mi mást is várhatnánk pártlapokba író pártkatonáktól, miért is gondolnánk, hogy valahol legalább könnyelmű véletlenségből valaki a saját portája előtt is tesz egy seprőhúzást. Dehogy.

Több írásból is érdemes lenne idézni, kigyűjteni a minősítéseket, a minősítések miatti sértődést és viszontminősítést, a viszontminősítés viszontminősítését, de mindez most már halálosan unalmas és voltaképp teljesen érdektelen: a két fél érvelése kölcsönösen kioltja egymást.

Ám az áradó önajnár és ellenpocskond között mégis felfigyeltem egy talán mulatságosnak is nevezhető cikkre. A zöld KISzóban T. V. Egy csók és más semmi című írásában a Magyar Rádió Szülőföldünk műsorából idéz, onnan is Petykó Ágnesnek abból a riportjából, amelyet a beregszászi főiskola fennállásának 10. évfordulója alkalmából készített, s amelyben a hallgatói önkormányzat vezetője elmondja, az öregdiák-avatásra egy esküvel készülnek, amelynek szövege ugyan hétpecsétes titok, ám egy keveset mégis idéz belőle. T.V. pedig idézi az idézőt:

"Esküszünk, hogy születendő gyermekeink először azt a kifejezést fogják megtanulni, hogy II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, és nem azt, hogy anya vagy apa. Esküszünk, hogy nagyapákként és öreg mamákként, ahelyett hogy Grimm-meséket olvasnánk az unokáinknak, inkább főiskolás emlékeinkről fogunk nekik beszélni. Esküszünk, hogy a főiskola ajtaja előtt elhaladva levesszük a kalapunkat, és fejet hajtunk. Ha nincs sürgős dolgunk, a lépcsőjét is megcsókoljuk."

A cikk írója ezek után kijelenti, „Én is esküszöm, esküszöm ébren voltam, amikor a fentebbi veretes szöveg elhangzott”.

Hm. A veretesnek nevezett szöveg nekem inkább humorosnak, parodisztikusnak tűnt, arra gyanakodtam, az újságíró árnyékra vetődött, komolyan vett egy ugratást.

Kis keresgéléssel a rádió digitális hangtárában rábukkantam az eredeti hanganyagra (lejátszás). A műsor március 21-én, 19 órától került adásba, a kérdéses riport kérdéses mondatai pedig a 16 percben hangzanak el. Szó se róla, pontosan úgy, amint az újság idézi. És bizony az is igaz, sem az, aki felolvassa, sem a riporter nem utal egyetlen gesztussal sem arra, hogy ez itt kérem nem komoly, ez csak egy jópofaság, tessék velünk nevetni.

Ám senki sem nevet. Sem a riporter, sem az újságíró. Sem a hallgató, sem az olvasó. Ma még minden véresen komoly. Ma még kampány van.