|
 |
| Üzenetek: |
 |
| |
|
|
| 
Tegnap elég sűrű napom volt. Egy nagyobb újságcikket és
egy kisebb netjegyzetet kellett megírnom "idegen helyre",
így azt gondoltam, hogy saját oldalaimra nem jut majd időm,
blogolások, frissítések felfüggesztve. De ahogy általában,
most is a Blogtérrel
kezdtem a napomat. Ennek főoldalán azonban olyan látvány
fogadott, hogy ezt nem hagyhattam szó nélkül. Így hát megírtam
az alábbi jegyzetet: |
Gyurcsány
a Blogtéren
Na
most én egyáltalán nem vagyok meghatva attól, hogy a
hivatásos politikusok megjelentek/megjelennek itt a
civilnek remélt Blogtéren; sőt. A Blogtér arra való,
gondoltam, hogy mi szívassuk itt őket (tudom szebben:
mi fogalmazzuk meg észrevételeinket a nagypolitikáról),
s nem arra, hogy ők jöjjenek ide észt osztani. Gyurcsány
Ferenc miniszterelnök úrnak korlátlan mennyiségű médium
áll a rendelkezésére ahhoz, hogy elmondja a véleményét,
és ez igaz a jobboldal várható vezéregyéniségére is.
Ha a Blogtéren is ők lesznek a domináns hímek, akkor
mit keresünk itt mi?
És
még valami: ha már itt blogol, akkor miért nem lehet
a posztjaihoz ugyanúgy hozzászólni, mint bárki más blogeréhez?
|
|
Ezután meglepő dolog történt. Előbb néhányan, teljesen
félreértve jegyzetemet, elkezdték Gyurcsányt szapulni,
aztán volt, aki kifejtette, örül a politikus jelenlétének.
Mások ellenben, és úgy látszott, ők vannak többen, velem
együtt nehezményezték a nagypolitika ilyen betörését civil
blogjaink közé - ez nemcsak a hozzám betűzött bejegyzésekből
tűnt ki, hanem mások blogjegyzetéből és az ottani commentekből
is (lásd pl. itt).
A hozzászólók egyike vártlanul felkért, írjak tiltakozást
az ügyben a Blogtérnek amiatt, hogy nem lehet hozzászólni
a miniszterelnök írásához.
No,
ezután némi egyeztetések következtek, levélváltás a Blogtér
egyik főnökével, csettelés egy törzstaggal, hozzászólás-párbeszéd
más bloghelyeken... Úgy éreztem, sokak véleményét közvetíthetem
egy ilyen nyilatkozattal. Így a fenti jegyzet alá betűztem
ezt a szöveget:
---------
Frissítés délben. Az alábbi hozzászólások nyomán megfogalmazódott
az igény, hogy a fenti jelenséget kifogásolók nevében
írjak egy nyilatkozatot, s majd ezt az egyetértők támogatják
hozzászólással, blogjukba illesztett linkkel. Megírtattam,
feltettem, levélben elküldtem. Itt olvasható.
|
Nyilatkozat
(Gyurcsány a Blogtéren)
Felmerült
néhányunkban, hogy nem feltétlenül szerencsés, ha a
civil blogerek között a Blogtéren elkülönítés nélkül
jelennek meg a nagypolitika képviselői. Ha a Blogtér
meghívta őket és külön rovatot (Nagypol/kampány) nyitott
számukra, akkor kívánatosnak találnánk, hogy posztjaik
ott szerepeljenek és kapjanak megfelelő reklámot, ám
az általános főoldalon ne kapjanak külön kiemelést,
ne kerüljenek a Vezérblog főhelyére. Többen visszásnak
érezzük azt a helyzetet is, hogy a nagypolitikusok posztjaikhoz
nem szólhatunk hozzá. Az egyenlő elbírálás elvére és
a blogolás demokratizmusára hivatkozva ezúton kinyilvánítjuk
kérésünket, miszerint a Blogtér (közbenjárásával) biztosítsa
mindnyájunk számára, hogy hozzászólhassunk a vezető
bal- és jobboldali politikusok posztjaihoz.
(Kérem,
a támogatók értékeljék és szóljanak hozzá, illetve saját
blogukban linkeljék be ezt a posztot. Levélben elküldve:
prospero@blogter.hu, doransky@blogter.hu)
|
|
A korábbinál is furcsább fejlemények következtek. Az első,
hogy özönleni kezdtek a látogatók, percek alatt ritkán
látott nézettsége lett a blogomnak, és csak úgy záporoztak
a hozzászólások. A másik, hogy a Blogtér vezetői a nyilatkozatot
és annak támogatottságát, valamint az érdemi hozzászólás-vitát
tapasztalva a nyilatkozatot a blogerek kollektív akaratnyilvánításának
tekintették, szerkesztőségi konzultációt tartottak, majd
a miniszterelnöki reklám helyett ezt a nyilatkozatot tették
ki vezérblognak. Viccesen meg is állapítottuk, hogy lám,
lenyomtuk Gyurcsányt.
Egyebek
mellett a dolog érdekessége volt még az is, hogy velem
együtt sokaknak nem magával Gyurcsánnyal és nem is a politikájával
volt bajunk, hanem azzal, ahogy megjelent a Blogtéren
egy PR-szöveggel, kiemelt helyen. Ez volt az, amiből nem
kértünk.
No,
ahogy vezérblog lett a nyilatkozat, még több látogató
érkezett, így a blogom nézettsége estére meghaladta a
másfélezret.
Utoljára
Orbán Viktornak írt válaszlevelemmel
volt ilyen "sikerem". Ironikusan meg is állapítottam,
hogy csak nagyvadakra érdemes lőni.
*
Estére
azért csak elkészültem az újságcikkel és a kisebb jegyzettel.
Ma pedig a Blogtér egyik vezetőjétől levélben jött a megtisztelő
köszönetnyilvánítás és az értesítés, hogy ők is összefoglalták
a tanulságokat: Közösségi
kritika a blogtérről és önvizsgálat.
A
dologról - hangyányi rosszindulattal - megemlékezett az
e-média egyik nagy magyar guruja, Pollner is a HVG médiablogjában:
Miénk
itt a tér (?)
|
|
|
| |
|
|
