Csodálkoztam
volna, ha Mikola István miniszterelnökhelyettes-jelölt
(mi szép szó!) a Szólás szabadságában vasárnap este újra
el ne sütötte volna azt a Kodolányi Gyula-idézetet ("A
magyar agóra mítoszai rendíthetetlenek"), amit már
én is - noha nem vagyok mániákus tévénéző - legalább negyedszer
hallottam tőle. (Az
eredeti tanulmány itt olvasható.) A lakosság kötelező
identitáskúráját, a nemzeti tudat és tudatalatti elsajátítását
célzó kényszerkezelést vizionáló doktor egyébként is szeret
idézgetni filozófusoktól és költőktől. 
Így
például - szerinte - József Attilától. A kongresszusi
beszédében citált állítás azonban - "Magyarnak lenni
kollektív neurózis" - nem költőnktől származik, hanem
Arthur Koestler "Egy halott Budapesten" című
írásából (amelyet, igaz, József Attila halálára írt. LÁSD).
Tévedni persze emberi dolog. Ám aligha gondolható tévedésnek
az alábbi kijelentése: "Mert
ha négy évre nyerni tudunk, és utána, mondjuk, az ötmillió
magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának
- 20 évre minden eldőlne ebben az országban."
(idézik többek között ITT.)
Végre
kimutatták a foguk fehérjét! Akinek eddig kétsége lehetett
afelől, miért is állt a Fidesz a kettős állampolgárság
mellé a magyar politika kóborlovagja által kezdeményezett
népszavazáson, most az is megérthette, mire megy ki a
játék. Hát erre, kedves határon túli magyarok! Nem mi
kellünk nekik, hanem a szavazatunk. És az is csak azért,
mert féktelen hatalomvágyukban egyetlen percnyi dilemmájuk
sincsen afelől, feláldozhatnak-e minket saját érdekeik
oltárán.
Orbán
Viktor szerint a roppant kívánatos szolidaritás egyetlen
mondatban úgy foglalható össze, hogy 
