Megjött a Mozgó márciusi száma, így a benne lévő anyagomat feltettem ide: Parkokban, tereken.

Az elmúlt napokban több ismeretlen olvasómtól is levelet kaptam. Ez részben még mindig az Orbán-válaszom utórezgése, illetve egyéb internetes "közszereplésem" következménye. Idős nyomdász "kolléga" tolmácsolja elismrését (jólesik; kicsit nosztalgiázunk is); katolikus egyetemre járó diáklány érdeklődik, miért is gondolom Patrubány működését ámokfutásnak (nem volt kedvem elkezdeni magyarázni, helyette elküldtem vagy 10 cikk linkjét); Budapestre származott munkácsi születésű olvasóm egy könyvem megvásárolhatósága felől érdeklödik; velem hosszabb ideje kapcsolatban álló fórum-ismerősöm most árulja el, hogy valójában ő kicsoda (szüleit jól ismerem)... Eközben fel-felénkülő üzenetváltások régebbi és új partbnerekkel. Igazán nem lehet panaszra okom, jólesik ez az intenzitás, mint ahogy a nagy webnyüzsgés is; utóbbit mégis - így tervezem - kicsit visszabb fogom venni a napokban.

Épp napirendre tértem volna Nagy Zoltán Mihály legutóbbi cikke fölött, de a szombati fekete Kárpáti Igaz Szóban erre még alaposan rátromfolt. Első megszólalását láthatólag sokan jókora otrombaságnak tartották (blogok, hozzászólók, fórumok), a megtámadottak egyike, Kőszeghy is élesen reagált, ezen felül közzétette NZM-nek egy 1993-as KMKSZ-ellenes cikkét. Szerény emlékezetem szerint Zoli ennél sokkal élesebben is támadta a Szövetséget 1994-ben, amikor is a KMKSZ legnagyobb akkori ellensége, a választásokon Fodó Sándor ellenében induló Tóth Mihály korteséül szegődött és tett meg mindent azért, hogy Tóth mandátumot szerezzen. Akkor csahos kutyaként acsargott azokra, akikkel most egy követ fújva támadja az UMDSZ-t. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a rendszerváltás előtt évtizedig az SzKP hűséges tagja volt és Gorbacsovhoz akkor írt verset, amikot ilyesmit már senkitől sem vártak el... Hát igen, Szűrös Mátyást is keblére ölelte a magyar jobboldal.

És ez az az ember, akinek velem az a legnagyobb baja, hogy én lettem hűtlen (eszméhez? ügyhöz? melyikhez?), mivel kifaroltam a kárpátaljai magyar irodalom akolmelegéből, azon felül pedig a liberalizmus vírusát terjesztem, illetve szolgalelkű apostola (?) vagyok. Miután két éve ilyen vádakkal nekemesett egy akkori cikkében (lásd), amiért ki merészeltem lépni egy választmányi tag nekem nem tetsző magatartása miatt az Írószövetségből, azután nem kellene egy cseppet sem csodálkoznom mostani köpönyegsuhogtatásán. A különbség, hogy akkor még kicsit jobban tudott fogalmazni, ám amit mostani cikkében művelt, azt nyelvtanilag is tragikusnak gondolom. És ennek az embernek József Attila-díja van.

Na, a szombati lapban ráhúzta a 11-re az ászt.

A legnagyobb röhej ebben az, hogy itt a lap humor-oldalán (!) megjelent (gyengécske) krokik, humoreszkek (Vilma és Irma, Patak'asznád szebb jövője, Reccs-bum-csatt) ellen ágálnak az urak, amiért azokban az íráskák szereplői viccet csinálnak a (szent és érinthetetlen) Szövetség nevéből, kifigurázzák működésüket. Ez majdnem olyan, mint amikor 1994-ben a KMKSZ hivatalos nyilatkozatban elhatárolta magát egy népi mondától, amiért abban tizenhetedik századi ugocsai szerzeteseket nem túl jó fényben tüntet fel a szájhagyomány. Ezeknek az embereknek fogalmuk sincs sem a humorról, sem a szólásszabadságról, gondolkodásuk primitívségében azokhoz hasonlatosak, akik karikatúrák miatt tüntetnek. De ott legalább egy vallásalapítót gyúnyoltak ki. Bár igaz, Kovács Miklós is minimum prófétának képzeli magát.

Csak egyet nem tudnak ezek a hűségnyilatkozatot tevő jeles alkotó értelmiségiek: hogy az effajta ostobaságok már nemcsak őket teszik nevetségessé egy jelentős olvasói körben, hanem a KMKSZ-nek is ártanak. Az elszánt belső mag tagjai pesze tapsikolnak, de ők már nem lesznek többen. Ellenben akik eddig ingadoztak, és nem tudták, hogy Kovács Miklós vagy Gajdos István fizimiskája ellenszenvesebb-e számukra, azok csak megértik, hogy ez a négy komoly művész itt és most, enyhén szólva, árnyékra vetődött. Bőven (ajjaj!) van miért bírálni az UMDSZ-t, jócskán lehet miért kritizálni a zöld KISzót is, de alaptalan sértő vádaknak mondani humoros jelenetekben használt szófordulatokat - ez már minősített hülyeség.

Arról pedig már beszélni sem érdemes, hogy amivel ők vádolják a zöld Igazszót, abban a KMKSZ lapja, a Kárpátalja jár csak igazán az élen, s ha valakik, akkor annak a szervezetnek a szószóli követték el a legtöbb valódi sértést, ha mással nem, hát azzal, hogy éveken át magyarul beszélő szocdemeknek nevezték az UMDSZ-tagokat. És nem vicces újságírói apróságokban, hanem elnöki nyilatkozatokban.

Ezek után, azt hiszem, mégis le kell mondanom az NZM-mel való közös szereplést abban a Pest-megyei könyvtárban (előzmény). Amiben az a kínos, hogy én közvetítettem számára a meghívást, mert azt hittem, a szóba jöhető kárpátaljai magyar írók közül ő az egyetlen, aki egyik csapatba sem állt be. Tévedtem. Mint már annyiszor vele kapcsolatban.