Engedtem a kísértésnek: regisztráltam magam az iWiW rendszerében. Akik tagjai ennek a hálózatnak, itt nézhetik meg az oldalamat: BéDéKá. (És akik ismernek, jelölhetnek ismerősnek.)

Olyan istenigazából még nem derült ki számomra, hogy mire jó ez az egész, és az sem, hogy én mire tudom használni, de internetes emberként azt kell gondolnom, hogy virtuális létem kiterjesztésében az effajta kapcsolati háló kiépítése is fontos mozzanat lehet. Még csak három napja, hogy regisztráltam, és máris cirka 80 ismerősre tettem szert. Ebből bő félszázat én kutattam fel, a többiek engem találtak meg. Nagyrészt persze csupa olyan ismerős, akivel más módon is tartom a kapcsolatot, de akadnak néhányan, akik vagy kiestek évekkel ezelőtt a látókörömből, vagy nagyon távoli, futó ismeretségekről van szó; így talán ezek is megerősödhetnek.

Jó ötlet az üzenőfal: ha bejegyzek pár sort, azt minden ismerősöm láthatja a saját oldalán, így nem kell például körlevélben értesítenem őket a fontosnak gondolt dolgokról.

Még nem tudom, mennyi időmet fogja elrabolni ez az újabb komoly játék, én mindenesetre azt szeretném, ha segítene, nem pedig gátolna egyéb, fontosabbnak vélt munkáimban, például a szabad kárpátaljai internetes civil társadalom alakítgatásában. Meglátjuk!

Megjött a Mozgó februári száma, feltettem hát az írásomat ide is: Kisebbségi világvége.

Feléledt hamvaiból az ErTe, azaz az Erdélyi Terasz, amely egy ideig roppant intenzíven és remekül futott a Terasz.hu honlapján, szinte hogy konkurenciája volt nemcsak a Terasz-fősodornak, hanem az akkor még szárnyait próbálgató Literával is vetekedett. Jó esélye volt arra, hogy a legjobb magyar irodalmi portállá fejlődjön - aztán valamiért hamvába holt. Most az EMIL-lel, az Erdélyi Magyar Írók ligájával közös webhelyen folytatják az abbamaradt munkát. A címoldal és a rovatok többsége még üres, de az egyikben már jelengetnek meg a cikkek: Napi Gonosz. Ide Szabó Géza engem is meghívott: a szerdai gonoszt én írom a jövő héttől. Persze szerelem-munka ez is, pénz semmi, "csak a szégyen". De Gézával abban megegyeztem, hogy az ott történt megjelenés után írásomat máshová (pl. ide) is felrakhatom, illetve, ha tudom, nyomtatott lapban is megjelentethetem. (Ilyenkor fáj egy kicsit, hogy Kárpátalján egyetlen olyan orgánum sincsen, amelyben gusztusom lenne publikálni.)