Lizanec Petro Mikolajovics minapi telefonhívása. Az ukrajnai írószövetség helybéli szervezete őt kérte fel, hogy a szövetségi tagokat bemutató reprezentatív kiadványba a magyar tagokról szóló részeket megírja (életrajz, könyvek és fontosabb publikációk jegyzéke, a szerzőről és műveiről megjelent kritikák, értékelések listája, díjak felsorolása, persze mindez pontosan adatolva). Tudtam a dologról, mert legelőbb az írókat kérték fel (így engem is), hogy egymásról írjunk, a szervezet elnöke fel is hívott ez ügyben, mondtam, hogy én nem kívánok senkiről írni, ám - ajánlottam - ott vannak egyetemen, főiskolán a tudós elmék, kutatók - ki munkája lenne ez, ha nem az övéké. Ezek szerint a tanszékvezetőig tudtak eljutni. Mondom is neki, hogy gratulálok a felkéréshez. Hát igen, de neki nincsenek meg "az adatok", meg különben is a magyar művek címét ukránul kell megadni, és ez nagyon kényes munka, hát arra kérne minket (engem és aput), hogy írjuk meg neki az életrajzunkat, készítsük el a szükséges listákat - feltétlenül közölve a címek ukrán fordítását - meg szedjük össze azt is, amit rólunk írtak.

Nane! Ilyesmibe eddig se nagyon mentem bele, épp csak korábban udvariaskodva és füllentve tértem ki az effajta megtiszteltetés elől (nincs rá időm, nem őrizgetem a kritikákat). Most azonban kereken megmondtam, hogy ezt a munkát annak kell elvégeznie, aki elvállalta. De hát értsem meg, nagyon nagy munka az összes magyar címet pontosan lefordítani ukránra. Nekem is ugyanolyan nagy munka lenne, Petro Mikolájovics. De hát neki nincsenek is meg a mi könyveink. Hát bizony, a kutatóknak néha el kell menni a könyvtárba. Azt gondoltam, vérig sértődik; de nem, csak sóhajtott.

A dologban persze az a legjobb, hogy az egyetem magyar tanszékének a vezetőjéről és a Hungarológiai Központ igazgatójáról van szó; a tanszéken vagy 30, a központban 15 éve foglalkoznak a kárpátaljai magyar írásbeliséggel. De nem hogy az eredeti művek, hanem még a forrásmunkák nincsenek meg sem egyik, sem másik intézet könyvtárában, sőt, ezek szerint soha senki - diákok, laboránsok, aspiránsok, tanárok - nem kapta feladatul, hogy vezesse a kárpátaljai magyar irodalom bibliográfiáját. (Persze, hogy nem, számos korábbi esetet fel tudnék hozni.)

Akkor lehet, hogy én nem is akarok szerepelni ebben a kidványban, kérdezte Lizanec, mire azt mondtam, hogy lehet. Na és Apu? Mondtam, hogy apu agyvérzés után van, nem is szabad neki ilyen munkát végeznie, meg nem igen tudna. Na, azért ő bedobna egy levelet részére. Dobjon.

(Normális esetben Apu minden ilyen munkát elvégez. Sőt, ha nem "tiltom le", akkor az enyémet is megcsinálja; legutóbb kicsit meg is sértődött, amikor határozottan kértem, hogy az írószövetségi tájékoztató új kiadása részére ne készítse el életrajzom frissítését és a legutóbbi lezárása óta megjelent könyveim listáját. Készítse az, aki a munkát felvállalta.)

L.P.M. valóban bedobott egy levelet. Ez semmi egyéb nem volt, mont az ő nevére szóló felkérés, benne a felsorolás, hogy minek kell az összeállításban szerepelni. Az egyes tételeket a tanszékvezető bekarikázta és a lap tetejére odaírta, hogy Balla Lászlónak Lizanec Pétertől.

A Kárpátinfó oldalán (a Turizmus részlegben!) felfedeztem oldalainkat. Az Éva életrajzát és az én kis önvallomásomat, elérhetőségeinket, műlistánkat és anyagainkat a Kettenklubból vették át - jól tették! Ezzel legalább nem nekünk kellett dolgoznunk (lásd fent). Meg is köszöntem az illetékeseknek, kérve pár abróbb módosítást.

A teljes Berniczky-oldal

A teljes BéDéKá-oldal