A hétvégén megírtam és Csöngével elküldtem egy USB-tárhelyen Pestre a cikket, levelet és a kérést Istvánnak, legyen szíves elemailezni a Mozgóba. Este felhívott, hogy már el is küldte. Ma pedig Csönge SMS-e: a Mozgó visszaírt Gátinak, hogy remek az anyag, István már válaszolt is nekik. Ha nincs netem, legalább jó ügynökeim legyenek, nem igaz!?

*

Ez az internet-mizéria most már a régi szovjet idők abszurditását idézi. A szolgáltató nem szolgáltat, a szerződés elvész, aztán előkerül, bonyodalom a regisztrációs szám körül, aztán ez is tisztázódik. A szolgáltató szerint minden rendben van, az ügyfél pedig magyarázkodik és röstellkedik, hogy zaklatja a szolgáltatót azért, mert kifejezett óhaja és minden igyekezete ellenére mégsem tudja igénybe venni a szolgáltatást. Az "ügynökünk", aki ezt az egész rádióhullámos netet beüzemelte nálunk, többszöri ígérete ellenére sem dugja ide az orrát: konkrét időpont-egyeztetés után még csak ide sem szól, hogy miért nem jött el. A harmadik eset után bekeményítek és nem hívom többet. Ezzel jól kitolok vele :) Találok egy új "ügynököt", aki készségesnek látszik, de ötödik napja csak telefonon hajlandó konzultálni velem, eljönni még nem nem volt képés, holott tudtára adtam, lehet, hogy csak valami apróság okozza a hibát, pl. egy illeszték nem illeszt. Mégsem jön, de legalább telefonon mindig elnézést kér. Előbb a szolgáltatóval akarja tisztázni a helyzetet, aztán mégis arra kér, én hívjam fel a céget. Jó. Felhívom. Az ottani műszaki ember számára az újdonság erejével hat, amikor bediktálom az állandó IP-címünket, amit néhány hónapja ő diktált be nekem (azelőtt automatikusan kiosztott változó IP-címünk volt). A szaki megígéri, hogy még ma kijön hozzánk. De nem jön. (Kb. 300 méterre vagyunk tőlük, légvonalban nem lehet több 200-nál, gyakorlatilag rálátunk az adótoronyra, ezért is érthetetlen, hogy miért ilyen rossz a vétel.)

Éppen két hete kóválygom elveszve a Feri-Viktor-Tarasz háromszögben. Éva szerint az "ellenségeim" tiltatták le az internetem, hogy ne tudjak rosszat írni róluk a honlapjaimon. Igen, ez már üldözési mánia. Ám tudjuk, attól, hogy paranoiás vagy, még lehet, hogy valóban rád állt valaki.

Egy-egy napra sikerül elszakadnom a problémától, akkor jó tempóban dolgozom (szépen haladok a 2000 ± 3-mal), de közben állandóan rájövök, hogy szükségem van a netre. A kéziratomat a Mozgónak például Csöngével küldtem el Pestre, és István onnan emailezte el a szerkesztőségbe. Kolossal naponta SMS-eket váltunk, ez költséges is, meg nem is nagyon szeretem ezeket a szűkszavú üzeneteket a telefon alkalmatlan billentyűin bepittyegni: jobb lenne levelezni, csetelni. Tegnap a bátyám is telefonált: bevezették a kábelnetet, már írt levelet, válaszoljak. (Havi 4000 Ft-ért forgalomkorlátozás nélküli széles sáv! Én a háromszorosát fizetem azért, hogy ne tudjak még egy nyomorult levelet sem elküldeni.)

Hát így állunk.

Éppen 30 éve, 1976 telén írtam az alábbi verset. Első kötetembe (Álmodj zenét, 1978) bekerült, de válogatott gyűjteményekbe nem vettem fel később. Tizenkilenc évesen még így írtam! Azt hiszem, nem sok fogalmam volt arról, mi az ecloga és az időmérték. De arról sem sokkal több, hogy mi a költészet. Nemigen állom meg kacagás nélkül, amikor ehhez a részhez érek: "talpam alatt rekedten nyög a szűz hó / recésfogú cipőim fehér testét harapják".