A Manzárdot
valóban bezártam (indoklás),
a kulcsot is kidobtam a kiskertbe. De azért köszönöm a sajnálkozó és
biztató leveleket, hívásokat. Meg persze a cikizést
is. És magam helyett másokat ajánlok, lásd alább.
Megnyugtatásotokra: bár magam sem hittem volna, a
gyakorlat azt mutatja, nagyon is magamban tudom tartani a naponta kikívánkozó
gondolataimat.
Mindazonáltal a kvantumelmélet tudorai szerint a blogger nem
vész el, hanem szétszóródik a virtuális térben és előre meghatározhatatlan
helyen és időben fel-feltűnik. Így hát ne aludjatok nyugodtan!
Közben meg arra is gondolok, mi finom dolog lenne, ha akadna
egy bolond (szerkesztő, kiadó, webguru), aki fizetne nekem azért, ha
naponta legurítanék neki egy jegyzetet a lapjába. Ez persze túl szép
lenne. Ám ha napi igény nincs is, a havi egyelőre fennáll: a Mozgó Világban
folytatódik a Manzárd; némi késedelemmel a hónaplókat felteszem IDE.
A
Kettenklub pedig továbbra
is közli kettőnk friss írásait (olykor egy-egy régebbit is), és hát
az UngParty meg
a Pánsíp is él és
virul, ha túl sok újat nem is produkál.
Tehát
néha majd azért érdemes idekattintani. További kárpátaljai célorientált
informálódási és jegyzetolvasi ingerenciák pedig egészen jól kielégíthetők
ezeknek az oldalaknak a rendszeres bejárása révén. Legalább addig sem
velem szórakoztok.
