Az összes üzenet - megnyitás után katt a Mindet gombra
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
Az
oldal statisztikája: |
|||||||||||||||||
|
<<üzenőfal |
|
|
05. aug. 15. |
Végre sikerült hozzájutnom a Szembesülésről a Kortársban megjelent recenzió adekvát szövegéhez. Úgy látom, Dóra még alaposan dolgozott azon a szövegen, amit nekem még valamikor tavasszal megmutatott. Ugyan a "trükkregény"-re való hivatkozás már abban is benne volt (a Kortársnak írt recenziót illik is egy korábbi Kortárs-kritikára hivatkozva indítani!). Ám a "szerb vonal" pl. új elem: "...Először Tarján Tamás hozta hírbe a trükkregény fogalmával a Kortárs 99/8 számában, amikor is Élted volt regénye (1998) c. művéről megállapította: „Az író … oly rétegezetten ágyazza be a tapasztalati és a műbeli valóság közé a közölteket, hogy e két valóság átcsúszik egymásba, s ezzel kialakul egy olyan epikai játéktér, amelyben bármiféle „valóság” feltételezése otromba találgatás, személyek, helyzetek, sorsok, művek inszinuálása lehetne.” Ezután jegyzi meg zárójelben: „A valóságszintek e relativizálásának műszavaként Milosevits Péter készülő habilitációs előadásának vázlata a posztmodern trükkregény terminus használatát ajánlja.” Az említett előadás szövege sajnos nem áll rendelkezésünkre és az irodalomtörténész azonos című egyetemi kurzusait sem látogathattuk az ELTÉ-n, ám a 2000 c. folyóirat 2000/július-augusztusi számában közölt esszéből (Milosevits Péter: Trükkregény) eléggé pontos elképzelésünk lehet a fogalomról, és azt is megtudhatjuk, hogy szóalkotását a kutató elsőként A szerb irodalom története (1998) c. monográfiájában használta, amelynek, látjuk, ugyanaz a keltezése, mint a hírbe hozott Balla D.-regényé. (A véletlen egybeesésnek természetesen nincs különösebb jelentősége, de egyetlen példa erejéig aknázzuk ki a „szerb párhuzamot”. A zentai zEtna webmagazin irodalmi akciója során magyar és szerb szerzők közösen alkottak „négykezes” prózaműveket az interneten; a könyv alakban is megjelent anyag – Citadella.doc: három négykezes (2003) – tanúsága szerint a különleges vállalkozás egyik résztvevője éppen Balla D. Károly volt, aki Szamosztrel címmel Slobodan Ilić társszerzőségében írt különös hangulatú elbeszélést. Kell-e mondanunk, hogy álom és ébrenlét, nyers tapasztalat és hipnózis alatti emlékezés, azaz valóság és fikció ebben a műben is elválaszthatatlanul keveredik egymással?) A recenzió egészéről továbbra is az a véleményem (Kárpáty Zolival ellentétben), hogy egyáltalán nem elmarasztaló; sőt. A megállapítások és a "felfedezések" többsége szerintem inkább hízelgő rám nézve. Hogy van benne kritikai él és negatív vélekedés, az pedig teljességgel rendben is van. Ám egyáltalán nem "leleplezi", hanem sokkal inkább megfejti írói módszeremet. Én legalábbis így értelmezem, de lehet, hogy elfogult vagyok Dórával (és magammal???). Kárpáty valószínűleg felületesen olvasta a kritikát, és mondjuk félreértette azt, amikor Dóra a regényembe eleve belefoglalt negatív kritikákat említi: "...nagyon is hitelesen és pontosan mutatnak rá a Balla D. által gyakorolt alkotásmód hibáira és ellentmondásaira, szinte olybá hat, hogy aki ezeket a mondatokat fogalmazta, élvezettel tette gúny tárgyává az írásmű gyöngéit." * Tegnap
megírtam és ma el is küldtem a Mozgónak a soros Hónaplót. Az az igazság,
hogy mióta megkértek, ne írjak a politikáról, hanem inkább legyek élet-
és élményszerű, akár szépirodalomba hajlóan is alakíthatom a jegyzeteimet,
azóta sokkal könnyebb lett a dolgom. Én a korábbiakat valamiféle közéleti
esszének nevezhető műfajhoz igyekeztem közelíteni, és ez bizony munkaigéynes
dolog. Életepizódokat szemléletesen, sztorizósan, jópofán előadni voltaképp
sokkal egyszerűbb dolog. No meg a politikától kicsit magam is gyakorta
megcsömörlök. Igaz, olykor az életszerűségtől is. |