szabad fórum  |  hozzászólás

Csönge utazása nem egészen úgy indult, ahogy terveztük. Az eredeti szándék az volt, hogy bátyámék elviszik Ceglédig és onnan felvonatozik Pestre. Ám a családi indulás elhúzódott (Bátyu kisebbik ungvári unokáját akarta vinni Bajára, de nem lett kész a vízumja - mert szülei nem adták be időben; így hétfőn délután szinte a konzulátusról indultak), aztán meg kifogtak egy rossz határt (bő 3 óra), így Csönge még a legutolsó Bp-i járatot sem érte volna el, ment hát egyenest Bajára a nagybátyjáékkal, hogy az éjszakai érkezés után a hajnali ébredést is élvezhesse: onnan buszozott fel a fővárosba egy korai járattal. De így is olyan kevés ideje maradt ügyei intézésére, hogy hazafelé nem érte el az esti járatot, csak az éjszakait. Az eltelt 48 órában nem fenyegette a túlalvás.

Csönge Budapesten Gátiáknál

*

Balláék lomtalanítanak. L-alakú házunk udvarra belógó, 20 éve épített "szára" alatt elég nagy pincehelyiségek találhatók (csak az utca felől vannak a föld szintje alatt, az udvar felől voltaképp földszinti szobák), ezekben évtizedek óta kerülnek elhelyezésre azok a használatból kieső-kiöregedő és a lakásban való tárolásra már alkalmatlan, elromlott, üzemképtelen, kiselejtezett, kilukadt, megvetemedett, szétfeslett, elkopott, beszáradt, szétrozsdált, megszúvasodott, elázott, kiégett, eldugult, megrepedt, felhasadt, leválott, felhólyagzott, kifakult, elkoszlott, beszakadt, szétmáló holmik, amelyeket a háborús nemzedék tagjai szerint nem szabad kidobni, mert egyszer még jók lehetnek valamire. De nemhogy nem jók semmire, hanem puszta meglétük is egyfelől teljesen elfelejtődik, másfelől megközelíthetetlenekké is válnak az elébük-fölébük tornyozott, mindössze tízegynéhány éves lomok miatt. Mivel hosszabb távon egy kisebb és egy nagyobb pincerész elő- és lakószobává történő előléptetése tervbevételre került, és mivel egy hátsóbb traktusban nagy víztartály elhelyezése is szükségessé vált, így a töméntelen lom ektávolítása elkerülhetetlennek mutatkozott. Éva és Kolos el is kezdték az apraját kihordani, de idejekorán rájöttek, reménytelen vállalkozásba kezdtek: az utcán már jókora halom meredezett, a pincékben pedig még nem is látszott a hiány. Ám az átlagosnál barnább bőrű néhány köztiztasági alkalmazott szinte azonnal felfigyelt ténykedésükre, perceken belül öten forgolódtak a lomhalom körül, felmérték a helyzetet és a kihordott cuccok számukra mutatkozó értékét megbecsülve azonnal vállalták, hogy elvégzik a kiürítést, ha minden az övék lehet. Jó üzletnek látszott, aztán kiderült, hogy "csak" az elszállítást kell kifizetni, kerítettek is teheratót, a söfőr viszont elég borsos árat szabott. Hát az utcán amúgy sem maradhatna a hegynyi kacat, vigye csak el. No, az öt férfi egy egész délutánon át cipelte a vackokat az utcára. Felsorolni képtelenség lenne akár csak a nagyját is, de volt közte többek között tucatnyi félig elporlott ajtófélfa, több széteső szekrény, négy (!) üzemképtelen és javíthatatlan Robotron villanyírógép, hasonló állapotú hatalmas ősrégi légkondicionáló, felszedett padlódeszka és linóleum, ágysodrony, beszáradt nagy festékes tégelyek, gyerekeink kiérdemesült járókája, alja nélküli vedrek, ládák, dobozok, kannák, hordók, kilószámra görbe és rozsdás szeg, összegabalyodott kötelek nagy kötegjei, két repedt vécékagyló, csorba üveglapok, ülőke nélküli hinta, ismeretlen eredető két Lada-ajtó, összecsapzott belsejű matrac, törött fogasok, lukas locsolócső, lábatlan fotelok, támlátlan székek, lyukasra kopott és szétkoszlott szőnyegek, vedlett foncsorú tükör, rozsdás dobkályha, törött csempék és cserepek, kályhacsövek, üvegtelen akvárium, leszakadt eresz, elvesztett kulcsú lakatok, nem záró zárak, nem kapcsoló kapcsolók, kiszuperált hősugárzók, rezsók, csillárok, nyeletlen vasaló, szerelős-bütykölős korszakomból több ládányi és mázsányi mindeféleség: kapcsolótáblák, trafók, szétszedett rádiók, lemezjátszók, hangszórók, képernyők, minden rendű és rangú huzalok, kondenzátorok és ellenállások, tekercsek és relék százával... A nagy böhöm teheratót kétszer (!) jó púposra (!) megpakolták. Nagyjából kiürült a két helyiség. Amiről pedig Éva és Kolos úgy ítélték, hogy még valóban jó lehet valamire, netán reális értéket képvisel, az átkerült egy további pincehelyiségbe (igen, nekünk legalább 3 pincénk van!) - hogy aztán majd azt is lomtalanítani kelljen, mert most épp be sem lehet lépni a sok holmitól.