Az összes üzenet - megnyitás után katt a Mindet gombra
![]() |
||||||||||||||
|
||||||||||||||
Az
oldal statisztikája: |
||||||||||||||
|
<<üzenőfal |
![]() |
|
|
05. júl. 10. |
Persze jó sokan és sokféleképpen foglalkoznak a pénteki politikai csúcsvitával; a lapokat, gondolom, mindenki olvasta. Születtek reagálások az én gyorselemzésemre is. Lásd a Fórumot alább és pl. a hirbehozó-blog hozzászólásait: itt. Ajánlom még mindenki figyelmébe Andrassew Iván gondolatait: "Nem nagyon értem, hogy miért írják azt számos helyen az interneten, hogy Orbán lemosta volna Gyurcsányt. Lényegesen többet tudtam meg Gyurcsányról, mint Orbánról. Orbán hozta magát, mint rendesen, Gyurcsány pedig megmutatta magát. Hogy ez jó benyomást keltett-e az emberekben, azt nem tudom, de számomra érdekes volt." tovább. Nem tartottam túlságosan jó ötletnek, hogy szombaton és vasárnap a Napkeltében még mindketten, most már szólóban, továbbsulykolták a magukét. Csak félszemmel figyeltem ezeket a beszélgetéseket, ezért lehet, hogy rosszul ítélem meg, de a Verebes-Gyurcsány párosnak szerintem kifejezetten nyögvenyelősre sikerült a beszélgetése, Lakat T. és Orbán ellenben szórakoztató tóksót csinált. Rosszul emlékszem én arra, hogy eleinte Gyurcsány is sokkal színesebben, élénkebben, odafigyeltetőbben beszélt? Hová lett a könnyedsége, felszabadultsága? Az autósoknál úgy van, hogy a kezdők mereven szorítják a kormányt, de ahogy megtanulnak rendesen vezetni, egyre lazábbak. A miniszterelnöknél a fordítottját tapasztalom. *
Erre a publikációra talán méltán vagyok büszke, még ha a kötetben megjelent változatát értékelve KIA azt is állította róla, hogy bár szerkesztési bravúr, ám mint novella gyengécske; én mégis egyik legjobb kisprózámnak gondolom. A kötetben szereplő szöveg egyébként pár helyen különbözik a folyóiratközléstől, ezért most feltettem ide a Kettenklubba azt a verziót, amely a Világvégében szerepel: Mélyen elmerülve. Még azt elmesélném erről a novelláról, hogy eredetileg négykezes prózaműnek indult, és a szerb Slobodan Ilić-csel írtuk egy-egy fejezetét a zEtna webmagazin felkérésére, ám partnerem olyan mértékben nem vett részt a történet közös gombolyításában (míg én az ő kitérőit utólag, saját fejezeteimben megpróbáltam "bedolgozni"), hogy végül kihagytam az írótárs amúgy is rövidebb és az én történetemből teljesen kilógó részleteit, és saját novellává rántottam össze az anyagot. Azt a közös prózát egyébként úgy írtuk, hogy Beszédes István oda-visza fordítgatta a szövegeinket, elvben éppen azért, hogy összedolgozhassunk. Én kezdtem el és én is zártam le a szövegfolyamot, és amikor utólag kivettem a szerzőtárs fejezeteit, a legkisebb hiányérzet sem maradt utánuk. Pedig sokkal érdekesebb lett volna valóban közösen, egymást folytatva, egymásnak a labdát feladva írni; sajnálom az elmulasztott lehetőséget akkor is, ha nekem lett egy jó novellám. Egyébként eredetileg még azzal is a szerb kollégának akartam kedvezni, hogy Szamosztrel néven indítottam a négykezest, tudva, hogy a számszeríjat így hívják szerbül (is). Most feltettem a közös szövegeket is, mindkét nyelven: Szamosztrel | Samostrel. *
|
o |
Aki esetleg szavazna erre a blogra, még megteheti:
|
Linkajánlat (NOL): A sötét anyag nyomában
|