Kettenklub - Balla D. Károly: UngParty Manzárd

Tegnap, júl. 7-én reggeltől akadozott, aztán estére meg is szakadt az internet-kapcsolatunk. Így aktuális naplómat sajnos nem tudtam feltenni, de arra számítottam, hogy ma, 8-án reggel ezt pótolni tudom. Ám most sem sikerült a szolgáltatóhoz csatlakoztatni a gépemet. Felhívtam őket telefonon, azt mondták, náluk minen rendben, keressem házon-gépen belül a hibát. Mivel Kolos tegnap este nem volt itthon, ma korán reggel pedig elment edzésre, a belső hibafelderítéssel is várnom kell. Tegnap ugyan megpróbálkoztam néhány beállítás módosításával meg a hálózat többszöri letiltásával és újraindításával (ez néha segít), de nem mentem semmire. Még az is lehet, hogy a tegnapi szakadó esőben beázott a kábel. Most hát várok; a tegnapi jegyzetek pedig kiegészülnek a maiakkal.

Egész nap olyan rossz volt az internet, hogy kénytelen voltam írni.

Egy nagyobb prózaszöveget építgetek hosszabb ideje; nem dolgozom rajta folyamatosan, sőt, inkább úgy helyes, hogy folyamtosan nem dolgozom rajta, de ezt a folyamatot néha megszakítom kis dolgozásokkal. Elég sűrű anyag, hosszú, nehézkes mondatok. Kicsit szövevényes alaphelyzetet találtam ki, és aprékos, kifejezetten fontoskodó és tudálékos leírásával még nem tudtam végezni. Mindez egy nagy intézmény falain belül zajló "belső kiválasztás" sajátos módszerét lenne hivatott bemutatni, és ennek megfelelően a szövegem is hivataloskodó, nehézkes, "kacifántos", és kicsit riasztó is, még engem is nyomaszt. Néha mégis megkívánom, hogy ilyen mondatokat írjak:

Ez nem jelentette azt, hogy a számos épületből és létesítményből álló, a kisváros területének jelentős részét elfoglaló, az ország oktatásügyében és tudományos életében stratégiai fontosságúnak mondott intézmény éjszakai őrzését amatőrök látták volna el, ellenkezőleg, a megfelelő helyeken, a központi épület portáljánál kialakított beléptető rendszernél és a szigorúan ellenőrzött két kocsibejárónál, továbbá az épületek körül, valamint a közöttük kialakított átjárókban, illetve a park sétányain és a védfalak mentén pontos előírás szerint cirkálva a speciális biztonsági szolgálat egyenruhásai és az egyetem fizetett éjjeliőrei közösen óvták az épületegyüttes nyugalmát, ezen kívül a kutatói részleg egyes technológiai laboratóriumaiban, ahol ezt az elindított kísérletek folytonosságának fenntartása és az üzembe helyezett eszközök szünetmentes működtetése megkövetelte, tudományos munkatársak és laboránsok váltották egymást grafikonokban megszabott nyolc órás műszakonként, ám, mindezen felül, egyrészt az önkéntes közösségi munka megszerettetése és rangjának megteremtése, másrészt a társadalmi vagyon és a teljes körű közbiztonság megőrzésére tett erőfeszítéseknek a gyakorlatban való elsajátítása és alkalmazása, harmadrészt az oktatók, alkalmazottak és diákok közti, egyébként hierarchikus viszony közvetlenné tétele céljából a tanintézmény vezetőinek központilag sugallt ötlete és elvárása szerint a megfelelő szakemberek kidolgozták, az apparátus pedig megszervezte az önkéntes társadalmi ügyeleti rendszert, amelynek keretében a campus stratégiailag kevésbe jelentős és biztonságvédelmi szempontból a közepesnél nagyobb kockázatot semmiképpen nem jelentő harminc pontján az egyetem kötelékébe tartozó civilek, jelesül egy alkalmazottból (ide értve az oktatókat és kutatókat, valamint az intézmény hivatali gárdáját és a kiszolgáló személyzetet) és egy hallgatóból álló kettes csoportok tartottak éjszakai ügyeletet.

Ez jó, nem?

Évának is előadtam két hasonlóan szörnyű mondatot, amire válaszul ő meg felolvasta az egy hónapja íródó novellája első oldalait; hú, micsoda erős szöveg! Ha újabb opuszaival ismerkedem, mindig azt szoktam felhozni kifogásul, hogy a kevés a történéshez képest túl sok a kép, a hangulati elem, a metaforikus leírás. Itt most elakadt a szavam, mert ugyan a cselekmény itt is minimális, ám az ábrázolás olyan erős, a képek annyira szuggesztívak, hogy a szöveg megasabbra emelkedik annál, semhogy ostoba kifogásokat lehetne állítani vele szemben.

Móricz Kálmán látogatása. Évente egyetlen alkalommal tudunk mostanában találkozni, ezen felül néha levelet váltunk; jólesik, hogy "itthon" járva mindig meglátogat. Miközben mi beszélgettünk, Éva már Péterfalva felé tartott: Csönge és két barátnője elhatározta, hogy ha csak egy napra is, de csatlakoznak a zárás előtt álló táborlakókhoz. Voltaképp azért erőltették a dolgot, hogy rég látott barátaikkal, korábbi tábortársaikkal találkozzanak, de a helyszínen kiderült, hogy amozok nem érkeztek meg. Ennek ellenére maradtak, de holnap már jönenk is vissza, még nem tudni pontosan, milyen transzporttal (Éva csak odafelé vállalta a fuvart).

London. Ilyenkor nekem mindig elakad a szavam, nincsenek értelmes gondolataim. Csak nézek a képernyőre elhűlve és az értelmemre valami nyomasztó gátlás telepedik. A közhelyek mellé - "Milyen szörnyű!", "Merénylet a civilizáció ellen" stb. - befurakszik pár illetlen gondolat, emezt is, amazt is kiseprem, és nem marad a fejemben semmi, de semmi. Ha a közelemben történne ilyesmi, azt hiszem, egyszerűen nem tudnék természetesen viselkedni, nem tudnám normálisan "lereagálni". Vagy csak bámulnék bambán, látszólag közönyösen, vagy szép halkan elborulna az elmém.

Éva ma azt mondta, vajon miért van az, hogy soha nem Busht meg Blairt robbantják fel azok, akiknem nem tetszik a politikájuk.

És hogy ne csak a ködös Albionból érkező hírek borzolhassák az idegeket, ezeket olvasom a Kárpátinfóban: "Kijevben, az Ukrán Legfelsőbb Tanács épülete előtt 7 férfi ül benzinnel teli kannákkal a kezükben. Bejelentették, hogy fel fogják gyújtani magukat." Illetve: Július 7-én 22 óra 56 perckor a Richter-skála szerinti kettes erősségű földrengés rázta meg a kárpátaljai Munkács város környékét." Továbbá: "A proUA internetes kiadvány szerint az Ukrán Rendkívüli Helyzetek Minisztériumában (MNSZ) közölték, hogy épületek megrongálódásáról, emberek sérüléséről vagy haláláról a természeti jelenség következtében nem érkezett bejelentés." Bizhatóan csak a szórend rossz (de az nagyon), és a mondat nem azt jelenti, hogy a természeti jelenség következtében megszakadt a kommunikáció.

Mégis meglesz a Gyurcsány-Orbán találkozó. Hogy érdemi vita, "számháború" lesz-e, az kétségesnek látszik, mert az előzetes nyilatkozatok alapján az Ex nem a konkrét adatok megvitatását gondolja helyénvalónak, hanem szokása szerint "az országról" kíván metaforákat mondani. Hát érdekes lesz ez az ötórai tea.