szabad fórum  |  hozzászólás

Írnom kellene a soron következő Manzárd-jegyzetet a Mozgónak: tegnap Mező Feri rámcsörgött: mivel szabadságra megy, jó lenne, ha a szokásosnál bő héttel korábban küldeném. "És legyél személyes" - ajánlotta most is, minthogy a közéleti, politikai észrevételeim nem igazán tetszenek a szerkesztőségben, leginkább azért, mondják, mert a napi reagálások rég érvényüket vesztik, mire a folyóirat megjelenik. Igen ám, naplót viszont mégis napi aktualitással ír az ember. Így hát ezen a téren kicsit vissza kell vonulnom a magánéletembe: hogy családunkban vagy velem mi történik július elején, az az olvasó számára feltehetőleg ugyanolyan érdekes vagy érdektelen lesz augusztus középén, mint lenne most, ebben a percben. Ha viszont arról beszélek, hogy Gyurcsány láthatólag felpörgött, mint a Duracell-nyuszi (Éva megállapítása) és alighanem Orbán fején fogja verni a tamtamot a televíziós vitában (ha az Ex hajlandó kiállni) - nos, ez most érdekes (ha ugyan), de bő hónap múlva már más ügyek fogják borzolni a kedélyeket. Hát igen. A gond csak az, hogy a családi dolgokról eléggé szűkszavúan szoktam beszámolni, és a hangsúly nem a magánemberként megélt magánéletünkön szokott lenni. Én sem igazán ekként mutogatom magam itt a blogomban, egyáltalán nem tartom szükségesnek, hogy szinte mindennapi reggeli fejfásaimról, a fimom ebédekről vagy életemnek a még ennél is személyesebb és intimebb velejáróiról beszámoljak, mint ahogy a külső környezetem közvetlen és hétköznapi történései is ritkán hoznak izgalomba annyira, hogy megírjam őket. A Mozgó szerkesztőinek ellenben nagyon tetszett, amit az utcánk szemét-helyzetéről és a vízmizériáról írtam, vagy arról, hogy ott is szépül-épül a város, ahol korábban leginkább kosszal és céklaszínű okádékkal lehetett találkozni. Az a véleményem, hogy nem szeretném, ha Orbán a tokaji asszóba bukna bele, mert nem erkölcsi bukását tartanám kívánatosnak, hanem az általa képviselt politika teljes kudarcát, nem érdekelte a folyóiratot, ám hogy a Körúton végre "sétálni" tudtam a tolókocsimmal, az igen. Hogy milyen fordulatot vett az UMDSZ és KMKSZ közötti viszony, az nem, de hogy a családunk egy nevickei étteremben ünnepli anyám 80. születésnapját, az nagyon is. ("Dühömben" a kárpátaljai szervezetek közt kialakult helyzet alakulását megírtam a Népszabónak, ott meg is jelent.) Nos, hát jó, a dolgozó igyekszik eleget tenni a megrendelő elvárásainak. Azért remélem, arra soha nem fogok rászorulni, hogy a reggeli székletem elemzésével kezdjem naplómat, mint tette netnaplójában K. T., a jeles főszerkesztő és irodalomkritikus.

*

Egy ma kapott felkérő levél így kezdődik: "Az ....... című országos terjesztésű hetilap részére szeretnék interjút kérni Öntől, mint a Kárpát-Ukrajnai magyarság és irodalom képviselőjétől". Itt már felszisszentem. Az első kérdés semleges, 'normális', a második azonban így hangzik: "Milyen törést okozott az Ön munkásságában az a körülmény, hogy a nemzetellenes erők gazdasági demamógiája következtében a 2004 évi december 5-i népszavazás a határontúli magyarságra nézve megalázó döntést hozott?" Jaj, hogy ez így milyen szép! Ahogy megelőlegezik nekem a törést és a megalázottságot. Mi szükség ott a válaszra, ahol a kérdező úgy tesz, mintha mindent tudna?

*

Ennél sokkal kellemesebb megkeresés a HVG-től: egy munkatársuk a médiavilággal foglalkozik, egy ideje feltűntek neki a KISZó körüli események, és amikor legutóbbi mozgóvilágos írásomat olvasta, eldöntötte, hogy írna az ügyről. Jövő héten ide utazna egy fotós kollégával oknyomozni, kérdezte, hogy találkoznék-e velük. Azóta meg is fordult a levél, valószínűleg szerdán érkeznek.

Így hát a szerda alighanem fogadónappá lép elő: holnapra Liszka Jóska jelentkezett be - (Rév)Komáromból (ahol most elég forró volt a levegő a tüntetés és ellentüntetés okán; ráadásul mindez az írásbeliség egyik ünnepén...). Ungvári konferencián vesz részt, leleveleztük a dolgot, remélem, sikerül elszabadulnia egy-két órára. Érdekes lesz újra olyan valakivel találkozni, akivel eddig csak netkapcsolatom volt. (A képen éppen az Arany János-díjat veszi át az MTA elnökétől.)

*

Hogy a családi témák viszonylagos mellőzöttségének körülményét részlegesen megcáfoljam és korábbi mulasztásomat is bepótoljam, íme néhány fotó. Csönge az érettségi bankett előtt.

Kulin Julival és Puskás Innával

Kulin Zolival, aki éppen megmondja a dolgokat

Aki esetleg szavazna erre a blogra:

Naplóm Ketten Klub néven bekerült a HVG indította verseny első fordulójában a 100 legjobb magyar blog közé. Aki esetleg szavazna rá a július 19-ig zajló második fordulóban, >EZEN AZ OLDALON< teheti meg. (Az én-blogok közül kell kiválasztani a Ketten Klub nevet!) Előre is köszönöm!

Linkajánlat (ÉS): A nyelvművelés áltudomány

...a nyelv és a nemzet rendületlen védelmezőjének honfiúi/honleányi pátosza megdöbbentő, a nyelv "őrzéséről", "rontásáról" és "szennyezéséről" szóló nyelvművelői kijelentések pedig fennhéjázóak, illetve sértőek azokra nézve, akiknek a nyelvi kultúráját úgymond emelni kívánják. A kedvező társadalmi megítélésű formák terjesztése a létező nyelvművelésben együtt jár a "vulgáris", "műveletlen", "kigyomlálandó" címkézéssel. Ma a nyelvművelésnek nincs nemzetmentő szerepe, a nyelvművelők pöffeszkedő és durva kijelentéseit tehát nem szentesíti semmi.
...
A nyelvművelés áltudomány. Pántlikás pátoszát, durva és pöffeszkedő hangnemét, egyes politikai irányzatokhoz való dörgölődzését akár szánalmasnak is tarthatnánk, ha a képviselői nem lennének ott a médiában és Magyar Tudományos Akadémián.

>>teljes cikk

*

Nyelvi tévhitek terjesztése közpénzen

A könyv szerzőinek doyenje kifejti, hogy ideje volna, hogy a Magyar Tudományos Akadémia megvizsgálja, mi a tudomány s benne a tudós társadalmi feladata. Úgy gondolja, e feladatok közé tartozik az is, hogy a társadalomtudósok hozzájáruljanak a társadalom megismeréséhez s fejlődésének segítéséhez. Említi, hogy dolgunk lenne a társadalom önmagával való megismertetése is. Ha ezen nyelvi ismeretterjesztést kell értenünk, egyet is érthetünk vele. Ha tudományon - mint Deme mondja - "a valóságról szerzett igazolt ismereteknek rendszerbe foglalt együttesét" értjük, vagyis ha nyelvtudományi szempontból helytálló nézetek terjesztésére gondolunk, akkor nincs vita. Csak hát a Kálmán bírálta könyvben hemzsegnek a nyelvtudományi szempontból téves nézetek. Ilyen az, hogy a mai magyar nyelv veszélyben van, hogy romlik, hogy az idegen szavak veszélyeztetik nyelvünket, hogy az öt óra magasságában "nem helyénvaló" és még sok más példa. Egy dolog az, hogy a jó szándékú laikus, aki nem tanult nyelvészetet egyetemen, például egy sofőr, agykutató vagy történész, miként vélekedik anyanyelvünk veszélyeztetettségéről, s más az, hogy a nyelvi "valóságról szerzett igazolt ismereteknek rendszerbe foglalt együttesét" ismerő nyelvtudósnak mi a véleménye ugyanerről. Ha, mint Deme óhajtja, az Akadémia megvizsgálná, hogy mi a tudomány s benne a tudósok feladata, talán azt is megtudnánk, hogyan lehetne elérni, hogy a közszolgálati rádióban szakképzett nyelvészek ne terjeszszenek tévhiteket.

>>teljes cikk