Kettenklub - Balla D. Károly: Kőszeghy levele

Kísérletképpen júliusban minden nap fogok naplót írni. (A hónap napjait jelölő fenti sorban ezért is nagyobb most a "rés": ott sorakozik majd a napokat jelölő 31 szám.) Az eddigi gyakorlat a kétnaponkénti vagy heti háromszori jelentkezés volt, ám ilyenkor elég hosszan, mindig több mindent érintve írtam. Most talán rövidebbek lesznek a jegyzetek, de igyekszem egy napot sem kihagyni.

Kedden Kárpátalja-nap volt a Duna TV-ben. Anyu már délben készült rá, hogy nézni akarja a Kárpátalja annektálásáról készített dokumentumműsort, látta az előzetesét, de nem tudta, mikor kezdődik; Éva kikereste. El is vonultak az öregek tévézni, aztán egy idő után Apu kicsörtetett azzal, hogy az én írásomat olvassák. Ez persze már egy másik összeállítás volt, az, amit a Moszkvában szervezett kárpátaljai rendezvény alapján készítettek. Ennek keretében hangzott el Amikor Kárpátalján a Big Ben szerint harangoztak c. írásomnak egy kisssé talán rövidített változata (arról, hogy a szöveget egy kicsit kalandos módon kellett könyvheti dedikálásom közben eljuttani a szerkesztőségnek, beszámoltam itt - lásd a jún. 5-i bejegyzést). Mire a tévénkhez értem, a fele lement. De ez még jó arány ahhoz képest, hogy máskor teljesen le szoktam maradni magamról.

Anyagtorlódás miatt csak szerdán jelent meg kb. 2 hete írt cikkem a Népszabadságban: UFÓ Kárpátalján. Két kiváltott reakcióról máris beszámolhatok. Lion Nathan a fórumban előbb megdicsért, nyilván az általam sorolt UMDSZ-, Gajdos- és Kőszeghy-negatívumok okán, aztán másnap "észbe kapott" és már rendesen meg is dorgált, amiért a KMKSZ-re nézve sem nyilatkoztam túl kedvezően (lásd a #159 és #160 számú bejegyzést ebben a topikban): "...a KMKSZ-baszkurálás csak olyan vörös faroknak tűnik számomra, hiszen mégsem állja, hogy az UMDSZ-ről lerántod a leplet, és Kovácséknak nem osztasz ugyanannyit" - írja, mintha nem tudná, hogy a KMKSZ tevékenységét bő nagyságrenddel károsabbnak és visszatetszőbbnek tartom az UMDSZ-énél, "Kovácsék" tehát számomra nem vörös farok, hanem vörös posztó, bár ha a 'farok' szó szemantikájára gondolok, akkor lehet, hogy mégis ez a jobb kifejezés.

A másik reagálás "természetesen" Kőszeghytől érkezett. Mivel hozzájárult ahhoz, hogy közzétegyem, azt hiszem, az a leghelyesebb, ha változtatás és kommentár nélkül ide tűzöm:

"Kedves Károly!

Választ nem igényelve írom ezt a levelet. Nagy érdeklődéssel olvastam ugyanis a népszabis írásodat – a dícséretet ez úton meg is köszönöm –, ám egy-két tárgyi tévedésre szeretném felhívni a figytelmedet, illetve egy-két olyan információt megosztani veled, ami vagy elkerülte figyelmedet, vagy nem jutott el hozzád.

Fodó Sándort nem puccsal fosztották meg az elnöki címétól 1994-ben(!), hanem lejárt a mandátuma, és a választásra jogosultak többsége – név szerint Vígh János és Ilku Marion József – Tóth Mihály mellett döntött. Feltételezem, tudták, hogy miért. Valószínűleg az is közre játszott, hogy ugyanebben az évben, csak korábban, a KMKSZ-nek is új elnöke lett! Sajnos.

Gajdos István győzelmét 2002. júniusában ugyanaz a Legfelső Bíróság mondta ki, amelyik ez év elején Viktor Juscsenkóét.

Gajdos a választások idején egyáltalán nem támaszkodott az UMDSZ-re. A KMSZF-re – röviden: Fórumra – igen. Egyáltalán nem mellékesen az UMDSZ-nek 2002 decemberében lett az elnöke, tehát fél évvel a választások után.

Ami a "piszkos" ügyeket illeti.

Ha kívül álló lennék, számomra már zavaró lenne, hogy minden "rossz" ügy mögött egy személyt véljek felfedezni. Vagy elhinném, még csak azt is, hogy valószínűleg az ufós sztorival kapcsolatba hozható emberrablást is Gajdos tervezte ki százvalahány évvel ezelőtt, vagy elkezdenék gondolkodni, és feltenném a kérdést: cui prodest ez a lejárató kampány.

A főiskolai hercehurca szétpukkadt. Annak idején nagyon jó volt a lejáratásra, nagyon jó volt a választási kampány előcsatározásához, nagyon jó volt arra, hogy egyfelől egy amúgy kevés valamivel foglalkozó szervezet felhívja magára a figyelmet, bizonyos dolgokról pedig elvonja azt.

A rektor-halál. Ezzel kapcsolatban számos érdekes információval rendelkezem. Ezek egyike valóban nem zárja ki a gyilkosságot, csakhogy nem (!) politkairól van szó, hanem mondjuk azt: önvédelemről egy hozzá közel álló személy részéről. Szegény Gajdos úgy keveredett bele, hogy három nappal a tragédia előtt Kincs Gábor és Zubánics László társaságában valóban járt a rektornál, mégpedig – nota bene! – az ez évtől hála Istennek sikeresen beinduló magyar történelem tanszék ügyében.

A premix-ügy. Kezdeném azzal, hogy a vele kapcsolatos információk olyannyira ellentmondásosak, hogy a nálad, nálam nagyobb szaktekintélyek sem mernek végleges álláspontra helyezkedni. Gajdos neve megint felmerült. Mégpedig azért, mert az István jogtanácsosának a férje az ominózus Ózon kft. jogtanácsosa. Ilyen alapon...

Ami engem és a "jutalmat" illeti.

Húsz éve vagyok a lapnál, un. "Balla-fiúként" kezdtem. A kollektíva Egressy örömteli távozása után már 1994-ben aláírásgyűjtési akcióba kezdett a célból, hogy engem nevezzzenek ki főszerkesztővé. A KMKSZ is támogatott! Az akkori hatalomnak azonban – pártos múlt híján – én megbízhatatlan személy voltam, ezért lepaktált a megboldogult Fodó Sándorral, és a bűvészkalapból, az Igaz Szó utolsó párttitkár-helyettesét, Erdélyi Gábort emelték ki. 2002 tavaszán újabb aláírásgyűjtési akcó indult. Ez alkalommal szó se róla megvolt a poltikai háttértámogatás is, s így, miután Erdélyi lemondott, engem neveztek ki főszerkesztővé.

Ez év tavaszán, amikor elkezdődött a "beidézgetés", rögtön az első alkalom után értekezletet hívtam össze, ahol bejelentettem: döntsön a kollektíva, ha úgy kívánják lemondok, ha másképp, akkor együtt a végsőkig kitartunk. Erdélyit leszámítva mindenki az utóbbi mellett szavazott, pedig a gyarló emberi logika szerint többségüknek át kellett volna állniuk a "vesztes" oldaláról a "győztes" oldalára. Bizonyára alapos okuk volt rá, hogy nem így tették.

A soraid is arról győznek meg, hogy a kollektíva jól dönött, és én is jól döntöttem, amikor eltoltam magam elől a többször is odarakott fehér lapot és tollat. Egressy a 38 ezres Igaz Szóból "csinált" 18 ezrest. Erdélyi a 18 ezresből 7,5 ezrest. Most a 11 ezret ostromoljuk.

Gondolom, legalább olyan jól tudod, mint én: megszerezni nagyon nehéz valamit – a kollektíva bizalmát – megtartani legalább olyan nehéz. Igaz ez fordítva is: elveszteni valamit sokkal könnyebb – például az előfizetőket –, mint morzsánként visszaszerezni.

És még valami, ami nagyon fontos: 2002 decembere óta nem volt olyan megnyilvánulása az UMDSZ-nek, ahol és amikor nem ajánlotta volna fel az együttműködést a másik szervezetnek. A mostani javaslat tehát – és ezt a korabeli sajtónyilatkozatok, beszámolók rendre alátámasztják – egyáltalán nem újkeletű. Való igaz: eddig mindig elutasították az országos szervezet közeledését a KMKSZ vezetői. Most hátha nem úgy lesz, mondatja velem az örök optimista...

Remélem, nem küldök haszontalan levelet és alkalomadtán hitelesebb kárpátaljai beszámolót tudsz készíteni, barátsággal:

Kőszeghy Elemér"

Olvastam egy elég érdekes könyvet bizonyos Kordu Leontintól, kedvem szottyant, hogy írjak róla; holnapi naplómba betűzőm. Haladok az Ördöggörccsel is (Karinthy Márton), de elég lassan, mert annyi a "rövid" olvasnivaló, hogy ezt a kétkötetest mindig félreteszem.

S ha már az olvasmányokról. Azt hiszem, nem írtam még arról, hogy - szememet is kímélendő és lustaságomnak is kedvezve - Éva rendszeresen felolvas nekem. Nemrégiben például 2 Kundera-könyv is így lett közös élményünk (A regény művészete; A lét elviselhetetelen könnyűsége), de a friss folyóiratok novellaközléseit is legtöbbször közvetítésével veszem magamhoz. Verset szívesebben olvasok egyedül, magamnak, de a prózánál kétszeres nyereség, ha Éva felolvas: ezalatt sem erőltetem mostanában romlásnak indult szememet, meg gyorsabban is megy, ha ugyanis magam olvasok, alig haladok, folyton leragadok egy-egy mondatnál, ízlelgetem, aztán visszalapozok. Meg aztán: ha olyan gondolatra találok, ami megemésztésre szorul és/vagy továbbgondolásra késztet, akkor leteszem a könyvet, és aznapra nem is kívánok több irodalmat.