Frisseim: |
Blogom a NOL-on |
Újabban
megjelent: |
MozgóManzárd 03-04 |
Szembesülés-interjú |
A hiány szócikkei |
A nimfa és az unikornis |
Tejmozi a Holmiban |
Hírek
Kárpátaljáról: |
|
|
|
05. máj. 22. | MozgóManzárd 03-04 |
Dolgoztam és fejemet fájlaltam az elmúlt napokban. Írtam egy cikket, egy könyvkritikát, és majdnem befejeztem egy verset is. Tegnap meg alig láttam ki a fejemből: a szép időt megelőzte a migrénem. Közben meg kicsit megint átszabtam a főbb oldalakat, megváltozott a Kettenklub és az UngParty Főbejárat címlapja is. És az archívumban is egyre több szerző anyagát teszem elérhetővé; most éppen 74-nél tartok: lásd. Ennél is fontosabb, hogy végre a STARTLAPOK sorában tegnaptól ott található a karpataljairodalma.lap.hu, így látni igazán, hogy elég sok munka van benne. A tartalmi részt én állítottam össze, Kolos kivitelezte és publikálta a lap.hu rendszerében; ez az első ilyen közös munkánk (karpatalja.lap.hu-t pl. egyedül gondozza), de lassan én is megtanulom a kezelését, így a frissítéseket egyedül is el tudom majd végezni. Fontosnak gondolom, hogy legyen egy ilyen oldal; talán idővel azok a kollégák is belátják, akik alighanem maguk is elcsodálkoznának (ha interneteznének és nem néznék le a cybervilágot), hogy tőlük is mennyi mindent találtam a hálón. * Csönge a minap színházban volt, a Mester és Margaritát nézte. Bár ő ingyen jutott be barátja révén, állítólag a legjobb jegyek 150 grivnyába kerültek. Egy fél nyugdíj. * Tegnap félszemmel bele-belenéztem az eurovíziós dalfesztivál Kijevből közvetített döntőjébe (amíg egy thriller nem kezdődött; majd a reklámok idején; majd a film után), és végre megtaláltam (megalkottam) a pontos szakkifejezést arra a könnyűzenei műfajra, amit pl. a 12. helyen végzett magyar Nox együttes is képvisel: etnogagyi. * Andrassew Iván alább is ajánlott oldaláról jutottam el a HVG blogversenyéhez (katt a logóra). Érdekes ötlet, gondoltam, benevezek, miért is ne. Ugyan nem számítok arra, hogy akár nyerhetek is valamit (bár elég szépek a díjak), de miért ne szerezzek így pár olvasót magamnak. Ha más nem, a zsűri tagjai kénytelenek lesznek belekukkantani az oldalaimba. Egyelőre még csak a jelölés tart. Én önjelöltem magamat. Nem tudom, van-e jelentősége további jelöléseknek, de ha valaki annyira perverz ízléssel rendelkezne, hogy akarná a blogomat jelölni, akkor kattintson a fenti logóra és a HVG-oldal jobb hasábján látható "nevezési űrlap" megfelelő rubrikájába ezt a címet írja be: http://www.hhrf.org/ungbereg/manz.htm - ehhez nem kell semmilyen regisztráció. Később majd szavazni is lehet, ahhoz majd kell.) * A magam lassúdad tempójával Karinthy Márton Ördöggörcsének olvasásába kezdtem. Élvezetes. A kicsit széttartó formát és a sok csapongást is egybefogja a remek stílus. Egyszerre mély és szórakoztató, precízen dokumentatív és vallomásosan személyes. Helyenként meg kínosan őszinte - és ettől is nagyon jó. |
Linkajánlat: Andrassew Iván blogja ...Egyszer volt egy Hócipő-est a Bálint Közösségi Házban, karácsony táján. Selmeczi Tibor azt vette a fejébe, hogy velem beszélget a színpadon. Olyanokat kérdezett, hogy elégedett vagyok-e magammal. Persze mondtam, hogy nem. Kérdezte, hogy milyen szeretnék lenni. Mondtam, hogy olyan, mint ő. Szóval ilyen vicceseket mondtunk. Aztán a vége felé azt kérdezte, nincs-e nálam valami írásom, amit fölolvashatnék. Mondtam, hogy van, de az nagyon szomorú, egyáltalán nem illik egy olyan estre, ahova nevetgélni jöttek az emberek. Csakugyan volt a zsebemben egy karácsonyi történet. Arról szólt, hogy gyerekkoromban volt egy zsidó kisfiú a szomszédunkban, akinek egyetlen vágya az volt, hogy nekik is legyen karácsonyfájuk. És amikor egyszer nagyon beteg lett, a papája áthozta, éppen karácsony este. (Nem tudom, hogyan, de ez az írásom elveszett, nem találom sehol. Azt hiszem, a Népszabadságban jelent meg, mert akkor ott dolgoztam.) Ezt én szépen fölolvastam, és amikor befejeztem, kinéztem a közönségre. Az első sorokban öreg zsidók ültek, és először nem is értettem, mi történik: mindannyian sírtak. Zavaromban ránéztem Selmeczire: patakokban folytak a könnyei. A műsor után meg is jegyezte, hogy ha ezt még egyszer megteszem vele, akkor fölkoncol. >>>tovább |