Kettenklub - Balla D. Károly: UMDSZ-démon

Csodálkoztam volna, ha a Kárpáti Igaz Szóban az Illyés Közalapítvány aktuális döntéseit felpanaszoló írással (Döntések Hadnagy-i parancsra) feldobott magas labdát nem csapta volna le eheti számában a Kárpátalja Duzzog az UMDSZ címmel. Én csak azért nem ugrottam rá a durcáskodásra, mert úgy gondoltam, mostanában épp eleget szekereztem a KISzón, meg aztán a támogatási mechanizmussal szembeni averziómat is számtalanszor leírtam már. Sőt, éppen egy hasonló eset miatt, amikor Kőszeghy Pomogátsra támadt az elvárt, de elmaradt támogatás miatt, szüntettem meg rövid együttműködés után ismét a kapcsolatomat a lappal (erről részletesen beszámoltam ITT), így hát nem akartam újra leírni, hogy nincs annál visszatetszőbb, mint amikor a markát tartó visszaszól a pénzosztónak: miért nem adtál? Vagy: miért nem adtál többet? No, nem mintha ebben a magatartásban nem a KMKSZ és csatolt állományai lennének a mezőnyelsők. Most tehát bagolyként mondták az UMDSZ és a KISzó verebére, hogy nagyfejű, de a megszólaltatott Hadnagy Miklósnak (IKA-irodaigazgató) azért van néhány fontos megállapítása, így például az, hogy az Igazszó nem tekinthető független sajtóorgánumnak, és "az IKA irodája szerint a KISZ egy UMDSZ-hez közel álló lapként jelenik meg, hiszen, a mi meglátásunk szerint Kőszeghy Elemér főszerkesztő egyértelműen befolyásolja a lap irányultságát". Hát igen.

Kíváncsi vagyok, Elemérék lépnek-e erre valamit azután, hogy Fodó "politikai végrendelkezése" értelmében valamiféle megbékélést, kiegyezést kezdeményeztek a két szekértábor között: "Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség teljesíteni kívánja első elnöke végakaratát. Azt indítványozzuk, hogy üljön tárgyalóasztal mellé a két szervezet vezetése, vitassuk meg magyarságunk sorskérdéseit, tisztázzuk a nézeteltéréseket, melyek gyakran a kellő információ hiányára vezethetőek vissza."

Úgy sejtem, erre a KMKSZ nem lesz hajlandó. Az ellenségkép annyira determináns tényezője politikai identitásuknak, hogy aligha mondhatnak le az UMDSZ-démonról, amely jól kiegészíti egyéb falra festett ördögeiket, az ármányosan ellehetítlenítésükre szövetkező magyar kormányt és a közös győzelem ellenére sem szívelhető ukrán hatalmat (lásd Kovács Miklós önellentmondó, már-más skizoid nyilatkozatait a KMKSZ és a hatalom viszonyáról). A csúcspontokba helyezett ellenségek háromszögében lavírozva a KMKSZ nagyon jól érzi magát és hatékonyan tudja demonstrálni mind létezésének fontosságát, mind kudarcainak okát. Persze közben rohadtul szeretne sokkal több pénzt és kegyet és hatalmat kapni, de ez sem akadályozná meg abban, hogy akár eltartóit, akár sorstársait ellenségnek tartsa. Te szeress engem, tégy a kedvemre, nézd el a hibáimat - és én majd hálából intenzíven utállak. A döbbenetes az, hogy ezt a stratégiát alkalmazva meg lehet élni és fenn lehet maradni.

Már megint nincs benzin. Igaz, ez a már megint egy eléggé régi, tízegynéhány évvel ezelőtti állapotra utal vissza, amikor friss kocsitulajdonosokként majd' egész napokat töltöttünk a messze s távol benzint egyedül kínáló első kárpátaljai magánbenzinkútnál „a téglási erdőben”, ahol néha el sem fértek a kannákkal megrakott kocsik, a sor vége gyakran kilógott az országútra. Tűzött a nap, terjengett az áldott-átkozott benzin bűze és mi türelemmel vártuk, amíg az előttünk állók szép komótosan feltöltik táráikat. És milyen gyakran megtörtént, hogy még oda sem értünk a töltőhöz, amikorra elfogyott az üzemanyag.

Nem hiszem, hogy ez az idő visszatérhet, de hogy gond van, s ezúttal nem a kréta körül, azt elég jól érzékeli a hétköznapi ember is. Alig pár hete, hogy az orosz exportadók emelkedése miatt megugrottak az árak a benzinkutaknál, mire válaszul az ukrán kormány törvényi szigorral leszállította és befagyasztotta az árakat. Ezt Julia Tomosenko miniszterelnökként maga jelentette be, ha jól emlékszem. Ám nem sokáig örülhettünk az olcsó üzemanyagnak, előbb csak itt-ott és csak néhány fajta benzin tűnt el, aztán pár napja szinte teljes lett a mizéria. Tegnap meg azt olvastam, hogy Viktor Juscsenko államelnök bejelentette: személyesen garantálja, mostantól senki sem fogja adminisztratív módszerekkel irányítani az árpolitikát Ukrajnában és az elkövetkező napokban, még májusban, megszűnik majd az üzemanyaghiány az országban. (A törvénymódosításról olvashatni többek között itt: proUA.com.)

Nem tudom, mennyire számít normális dolognak, hogy az ország két első embere személyesen foglalkozzon a benzinárakkal, ráadásul egymást felülbírálva. Igaz, miért kellene egy abnormális országban normálisan folynia a dolgoknak. Vagy akár a benzinnek.

Friss hírek, ugyancsak tegnap: Ukrajna nagy volumenű vásárlásokba kezd. A „Nyeftyehaz” elnöke, Alekszej Ivcsenko, aki korábban élesen bírálta a kormányt, amiért beavatkozott a piaci árak alakulásába – és pontosan felsorolta, melyek az emelkedés okai – bejelentette, hogy Belaruszból, Litvániából, Horvátországból és Szerbiából (a legtöbbet innen!) összesen 200 ezer tonna benzin megvásárlásra készülnek (szerződések aláírva). Borisz Taraszjuk külügyminiszter meg éppenséggel arról nyilatkozott, hogy Ukrajna 40 ezer tonna nyersolajat vesz Azerbajdzsánból. Lesz tehát benzin. Kérdés, hogy milyen áron, és ezen nem feltétlenül a kutak kijelzőjének számait értem, hanem a döntések politikai árát, a kormánnyal szembeni joggal kialakuló vállalkozói és lakossági bizalmatlanságot - és az Oroszországgal megromló viszonyt is.

Pár napja írtam, hogy egy elég furcsa honlap címoldalán - Ochronus OnLine - két régi versemre bukkantam. Kíváncsi voltam: miért, hogyan, mi célból. Beregisztráltam magam a rendszerbe, csak így tudtam felvenni a kapcsolatot a tulajdonosával, aki kérésemre levélben jelentkezett. Kiderült, ami első látásra számomra nem volt érthető, hogy ez egy magánblog, és készítője egyszerűen szereti a verseimet. Mint írta, a kortárs költészettel szembeni fenntartásait az én verseim olvastán bírálta felül. Ezek után persze beleegyezésemet adtam a két régi opusz szerepeltetésére, csak azt kértem, linkelje be a forrást.

Ilyen furcsa dolgok is történnek.

Ma 60 éves a Bátyám. Éppen 10 nappal azután született, hogy kitört a béke, és egy nappal azelőtt, hogy megjelent a Ludas Matyi első száma.

Isten éltesse!