Kettenklub - Balla D. Károly: UFÓ Kárpátalján

Publikációs ügyek

Megjelent Guthet M. Ilona velem készített interjúja a Romániai Magyar Szóban a Szembesülésről, még szombaton. Vasárnap én is feltettem IDE, hétfőn pedig - jó pár fotóval illusztrálva - lejött a Papiruszban is, ITT. Örülök, hogy sokan olvashatják, talán sikerült néhány fontos dolgot kimondanom benne.

K. E. verset, prózát kért egy nagy példányszámú irodalmi orgánum részére, amelynek külsős szerkesztője lett. Visszaírtam: elvben rendben lenne, de szeptemberben egy nagyobb összeállításunk megjelent náluk, amiért nem sikerült honort kapni sem nekem, sem a többi szerzőnek; előbb talán ezt kellene rendezni. A fenntartásomat nyugodtan közölheti a szerkesztőséggel. Nyilván közölte is, mert ma jelentkeztek és érdeklődtek, hogy hová és milyen pénznemben. Más lapokra is K. E.-t kellene ráuszítani, úgy látszik.

Megírtam az aktuális Mozgó-naplót. Úgy gondoltam, most egyetlen témát járok körbe, összefoglaltam hát a KISzó körüli felhajtást. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ilyen részletességgel ez érdekelni fogja őket; pedig szerintem eléggé tanulságos, bár kicsit belterjes történet. Lehet, hogy kívülről a hátsó udvarban zajló kakasviadalnak látszik.

Andrassew Iván rovatvezető lett a Népszavánál, és felkért, írjak nekik. Tisztáztuk a részleteket is: havonta 2 publicisztikát várnak tőlem. Ahogy írta, kifejezetten az érdekelné őket, hogy "a magyarlét onnansó végéből hogyan néz ki ez az ország, és persze mi van ott, nálatok". A heti két írás épp annyi, amennyit még vállalni tudok, bár a Mozgó-naplóval együtt ez már elég komoly penzum az én szöszmötölős lassúságomhoz és - mit köntörfalazzak - egyre elhatalmasodó lustaságomhoz képest.

Lengyel Tamás körkérdést fogalmazott meg a kárpátaljai magyar irodalom ügyében, a megkérdezettek válaszait a vélhetőleg utolsó Véletlen Balett-számban fogja elhelyezni. Bár kétszer is rábólintottam a dologra, utólag mégis lemondtam: eszembe jutott korábbi elhatározásom, hogy a Sáskajárás után c. írásom megjelenése után én már komolyan, újabb értékelő írások szintjén nem akartam ezzel a témával foglalkozni. Tominak kicsit zokon esett, és emlékeztetett arra, hogy verset vagy prózát is ígértem. Gyors engesztelésül küldtem is azonnal egy novellát a búcsúszámba.

Papp András értesítése: a Debreceni Dusputa májusi számában jön a Pilinszky-projektumom újabb két szonettje, kis bevezetőmmel.

Fodó

13-i jegyzetemre reagálva irodalomtörténész barátunk ezt írta magánlevélben: "Köszönöm, hogy megküldted a Fodóról szóló írásodat. Nagyon jó, hogy megírtad és így írtad meg most, mert később jönn a legendásítás. Fontos része írásodnak, ahogy leírod azt a szocializációt, a sokfelől jövők egymásratalálását és a szétfutó utakat is. És az, hogy ezt Fodó kapcsán írod le, tán több is, mint a nekrológ adta alkalom, fontos látlelet. Ezt az őszinte szót várom én sokszor." (Egyébként előző levelében egy irodalmi estről számolt be: a határon túli írók részéről - volt köztük kárpátaljai is - egyfajta "kisebbségi gőgöt" tapasztalt, és ez eléggé zavarta.) Egy Bp-i főszerkesztő-barátom meg így reagált Fodó halálhírére: "csak egyszer találkoztunk és akkor az volt a benyomásom, hogy egy buta, alkoholista, ütődött, lusta, nacionalista, tolvaj, patriarchális..." - és itt még folytatta. S hogy teljesebb legyen a kép, a szabad Fórumban 'istvani' hosszan idézte jegyzetemet, majd ezt fűzte hozzá: "bőven kimerítetted a kegyeletsértés fogalmát. Sajnálatos, hogy halvány fogalmad sincs a kegyeletről, pláne volt tanároddal szemben." A másik Fórumban Lion Nathan már a temetésről is beszámol pár szóban, többek között ezeket írva: "Fodó Sándor szép kopjafát kapott, egy viski mester faragja ezeket, sok búcsúzó tiszteletest, esperest és nyugalmazott püspököt, egy jó, a giccset egyedüliként mellőző beszédet Kovács Miklóstól - számolatlanul kapta a tehetséget az úrtól, nem biztos, hogy mindig jól sáfárkodott vele, de nem a gyarlóságai miatt fogunk emlékezni rá, valahogy így -, kevés viskit, több, de nem elég káemkáeszest, még kevesebb tanítványt és kollégát, na meg napszemüveges, kövér és oldalt álló uemdéeszeseket."

Ami pedig az irodalomtörténész professzor által említett legendagyártást illeti, úgy látom, már meg is kezdődött. És nem kockáztatok sokat, amikor azt kívánom magamnak, hogy csak addig hasogassa a reuma a térdemet, amíg a két csapat egymás hajába nem kap Fodó szellemi örökségét kisajátító erőlködésében.

Más

Szombaton Ildikóékkal. A családi témák mellett most leginkább a kishoni közélet kínálta magát, így hát alaposan ki is beszéltük egyes szereplőit. Szó esett a Megasztárról is; Béci, mint elmondta, eléggé elcsodálkozott, amikor itt a naplómban olvasta, hogy mi rendszeresen néztük.

Konkretizálódni látszik könyvheti programunk, jún. 5-én Leányfalun, 6-án Solymáron lesz irodalmi estünk, és talán a sűrűjében, valamelyik belvárosi téren a sátrak között is töltünk egy-két órácskát - ha egyáltalán sikerül megközelíteni.

Nem is olyan régen élcelődtem a kárpátaljai yetin, a minap meg arra kellett rájönnöm, hogy saját ufónk is van, még ám nagyon régóta: "...ha hinni lehet a szemtanúknak és a beszámolóknak, akkor az első harmadik típusú találkozás valóban a mai Kárpátalja területén történt meg közel egy évszázada." Ejha! Ha ez így folytatódik, pillanatokon belül kiderül, hogy eredetileg a Szernye-mocsár helyén volt Atlantisz, Attila és Petőfi sírját pedig már meg is találták Rahó környékén.

Ehhez képest abban már nincs is semmi meglepő, hogy a magyar rádió nagyjából egyenesben közvetítette a szentlélek eljövetelét a csíksomlyói búcsúból, ahol egyébként, mint olvasom, 100 forintért bárki vezekelhetett amiatt, hogy a kettős állampolgárság ügyében nemmel szavazott.