Az ebben az ügyben vallott ellenkező nézetei ellenére szerintem a pápát is megilleti a kegyes halálra való emberi jog. Ha hívő lennék, én biztosan azért imádkoznék, hogy engedjék már meghalni.
A televízók tegnap esti "halál-szenzécióját" inkább nem is taglalom; nem tudom, mivel tudják majd ezt überolni, ha valóban meghal szegény. Egy biztos: én egyetlen percnyi adáscsendet méltóbbnak tartanék, mint az egymást érő emlékfilmeket és méltatásokat.
(Mindezt szombaton délelőtt írom, amikor a hírek szerint II. János Pálnak "stabilizálódott a válságos állapota". Őszintén szólva még azt sem tartom teljesen kizártnak, hogy már nem is él, csak valamilyen érdekből egyelőre ezt eltitkolják. Láttunk már ilyet a világtörténelemben. Farkasházy Brezsnyev-viccét most inkább nem idézem ide.)

[A pápáról tegnap írt soraimat a NOL-béli blogomból a szerkesztő külön is kiemelte:LÁSD.]

*

Végre van már honlapja a Holminak. Még nem teljes az üzem, de az idei számok .pdf-ben már letölthetők. A márciusi számnak külön fenn van a tartalomjegyzéke is, így megbizonyosodhattam, hogy megjelent a Tejmozi tömörített, idézetek nélküli szövegváltozata. A többi anyaggal együtt szabványos weblap formájában ez április 10-től lesz elérhető a honlapon - addig én sem akarom itt közzétenné. Akkor viszont feltétlenül.

*

Véglegesen tisztázódott: Pilinszky-projektumom zöld utat kapott a Debreceni Dusputánál; rövidesen közlésre kerül a 3. és 4. szonett és a vállalkozást ismertető szerzői és szerkesztői szöveg.

*

Egy kicsit sok már ez az állandó kárpátaljai koldulás. Össznépi magyarországi kampányok folynak a legkülönbözőbb kárpátaljai intézmények megsegítésére. Naponta ad hírt (sugároz reklámot?) a média a beregszászi színház javára rendezett jótékonysági koncertekről (ezek némelyikének műfajától és nívójától Vidnyánszky főrendező úr ízlése alighanem hanyatt vágja magát); csütörtökön olvastam a Kárpátaljában, hogy a beregszászi főiskola vezetői sajtótájékoztatón kezdeményeznek adományozó kampányt (és a magyar köztársasági elnök és felesége már meg is tette felajánlását); a mai, szombati Kárpáti Igaz Szó egyik cikkének meg ez a címe: "Országos gyűjtés a Drugeth Gimnázium javára" - tehát az ungváriak sem akarnak kimaradni ebből a jóból. Tudom, nehéz okosnak lenni ebben a kérdésben, és a még oly óvatos ellenvetésekkel se lehet népszerűséget szerezni sem a támogatást kérők, sem az azt nyújtók körében. Én mégis azt mondom, nincs ez így rendjén, és bár tudom, hogy minden segítség jól jön, de a kampányszerű lebonyolítás szerintem viszolyogtató, és azt hiszem, sokakban inkább (elhallgatott) ellenszenvet kelt együttérzés helyett. Ezen felül régi vesszőparipám, hogy a támogatások csökkentik a támogatottak probléma-megoldó képességét, kreativitását, teljesítmény- és színvonal-orientáltságát.

*

Nagyon időszerű volt már egy kis karbantartást végezni a háziliftemen. Lassan másfél éve szolgál kifogástalanul, de most úgy hallottam, kicsit megváltozott a hangja, és mintha picit rángatni is kezdett volna. Ám Sándor, az ezermester, aki építette, mindent rendben talált. (Persze a szerkezetnek nagyzoló úri neve a "lift", valójában egy vaskrecli, amelybe épp beleférek a tolószékemmel, s amelyet egy irdatlanul hangos motor - reduktorokon, csigákon keresztül - drótkötélen leenged és felvon a földszint és az emelet között, éppen 1 perc 40 másodperc alatt.)

*

Csékát sikerült alaposan felpiszkálnom munkanaplóm legutóbbi bejegyzésével :)). Sok önleleplező szamárságot összeírt erre reagálva a Fórumban (lásd a #1739. jegyzetet), jókat mulattunk rajta.
(Az idézet-hamisítási dolgot én már előzőleg lezártam, erre nem akarok visszatérni. Mostani bejelentései közül egyet tartok említésre érdemesnek. Ezt írja: "magánemberileg nem vagyunk, nem voltunk barátok". Na, most már ezt is tudom legalább. Hofi anyósa azt mondaná: Sag' schon!)