Füzi László okos írása Cs. Szabóról az Új Könyvpiacban. Az esszé mint olyan, és Csé mint esszéíró. Különösen tetszett, amit Bányai Jánostól idézett, meg amit a ki nem alakult Cs. Szabó-kultuszról írt.

*

Istvánnal (aki éppen ma találkozik Csöngével a "Tenor" Házánál - kérdeztem is, mit keres ott egy basszbariton) a könyvekről, a könyvkiadás jövőjéről levelezgettünk (e-bookom, illetve Mika Robi ennek apropóján írt cikke okán), tegnap pedig találtam az Indexen egy hírt, miszerint a japánok a mobiltelefonjukon már nemcsak híreket, hanem egyre gyakrabban könyveket is olvasnak, ami megerősítí azt a sokak által sugallt jövőképet, hogy unokáink nemzedéke már csak múzeumban fog nyomtatott könyvet látni. István erre azt írta, márpedig ő ragaszkodik a nyomdafesték szagához. Nekem meg maguknak a régi nyomdáknak, linotypes szedőüzemeknek, hagyományos könyvkötészeteknek a szaga jutott eszembe - a régi technológiákkal együtt ezek az aromák is eltűntek; sokuk mérgetző volt és émelyítő, így hát nem nagy kár értük. Az is eszembe jutott, hogy húszegynéhány éve megtanultam egy olyan mesterséget és olyan terminológiát, amely a számítógépes szedéssel, tördeléssel végleg feledésbe merült. Én még speciálisan kalibrált vonalzóval és a magasságot cicerókban, a szélességet kvadrátokban feltüntető papírsablonokon terveztem és készítettem a Lendület tördelési tükrét, szorzással számítottam ki a kéziratok karakterszámát, táblázatokból kerestem ki az osztókat, hogy megállapítsam, ilyen vagy olyan típusú, ekkora vagy akkora nagyságú betűből szedetve hány sort ad, mekkora helyet foglal el az újságoldalon. Ugyanígy kiszámítottam egy aránytáblázat segítségével, hogy a tetszőleges méretű fotókról és rajzokról milyen arányú kicsinyítéssel kell készíttetni a klisét, hogy a kép majd az oldalon adott szélességű vagy magasságú legyen... És ít. Mindennek aztán részben persze hasznát vettem, amikor számítógépen is megtanultam tördelni. De az ekkor meg később a tankönyvkiadóban megtanult terminológia nagyját nyugodtan elfelejthetem: ki mondja ma már a 8 pontos betűt petitnek, a 9-est borgisznak, a 10-est garamondnak, a 12-est cicerónak? Ki mondja a sorközt dursusznak? Flekkben se nagyon számolnak már (inkább karakterben), és egyre kevesebben értik, ha az ember azt mondja: kurziv, fett, verzál, kurrens, diviz, kopf, spígel, klisé, matrica, kefelevonat, pipálás... Egy részük elavult, más részüket szinonimáik helyettesítik. És ez persze így van rendjén. Nekem meg ez a holt tudásom nagyjából annyit ér, mint az, hogy meg tudom mondani, hogy hívták a Led Zeppelin gitárosát vagy énekesét. Ha kicsit gondolkozom, még a dobosát és billentyűsét is.

*

Bizony egy kicsit kaotikus a naplórendszerem egésze. Valaki beírt a fórumba, hogy nehéz eligazodni az archívumban. Szerintem mindent meg lehet találni, de hogy a háromszori, négyszeri formátumváltás miatt nehéz az egyes oldalakat megtalálni, az való igaz. Én magam is néha hosszú percekig keresgélek, ha valami régebbi jegyzetemre van szükségem. Egyszer már elkezdtem egységesíteni, de nem jutottam messzire; túl nagy munka lenne minden oldalt átszabni, minden linket újraírni. Mégiscsak 8 év sok száz jegyzetéről van szó.

*

Ma megtudtam egy kárpátaljai utazást tevő ember honlapjáról, hogy a Latorca az Uzsoki-hágó közelében ered! Gondolom, az Ung meg viszonzásul átment a Vereckei-hágó közelébe eredni. (lásd)

*

A világ minden tájáról érkező reklámlevelek között néha egy-egy érdekesebb is akad. 2-3 hetente kínálnak szak- és főiskolai, egyetemi diplomákat megvételre, bármelyik volt szovjet tagköztársaságból. Száz százalékos biztonságot és titoktartást ígérnek, és még fizetni is csak utólag kell. Kíváncsi lennék az árakra...
Ma egy kijevi lakásajánlatot is kaptam, ez viszont épp az árával lepett meg. 4 szobás összkomfortos, liftes emeletes tömbházban, egy metróállomással szemben, parkra néző ablakokkal --- 117 ezer USD. Ez azért kemény. Ungváron ugyanez fele sem lenne. Anyósomék beregszászi házát pedig tizedéért sem tudjuk eladni.

*

2 kép a Bp-i randevú bizonyítékául, most küldte István: