Kérdezitek: hogyan érhető el az első helyezés, az első Google találat? Kurrens kulcsszavakra nézve (mint például a laptopszerviz vagy a télikertépítés) a TOP1 helyezéshez közeledve egyre erősebb weboldalakat találunk, nem is kell alaposabb vizsgálatot folytatni, azonnal látszik, hogy a honlap tulajdonosa igen komolyan veszi a keresőszempontok betartását. Szinte bizonyos, hogy az első organikus találatra kattintva elváns olyan weboldal nyílik meg.

legújabb>

(folytatás. >>előzmény<<) A Csokonai Társaság összejöveteleinek mindig egyik legélvezetesebb programja a Lilla-díj elnyeréséért folytatott költői verseny. Szokásos menetrendje, hogy Zalán Tibi aznap reggel feladja, mit kell versbe foglalni, és estére el kell készülni a pályaművekkel. Maga az est, amikor a jelentkezők felolvassák versüket, nagyon szórakoztató. Két okból is: az egyik, hogy a legtöbben, akik némi írói rutinnal vágnak bele a dologba, humorosra veszik a figurát, valami jópofasággal állnak elő, s ezeken nagyokat lehet vidulni. A másik: mindig vannak szép számmal olyan jelentkezők is, nevezzük őket amatőr költőknek, akik véresen komolyan veszik a feladatot (és magukat), hatalmas átéléssel zengik el klapanciáikat. Ezen persze nem illik hangosan kacagni, de belül a lelkekben nagy hahoták zajlanak, és bár a cinkos összekacsintásaink ilyenkor nem vallanak nagy együttérző emberi nemességre, titokban mégis nagyon jól mulatunk.

Nos, ezúttal kicsit másként alakult a költőverseny, de ezt nem akarom részletezni, ha már sehol nem találtam magyar internetes sajtóhírt, akkor álljon itt a száraz lényeg: megnyertem a Lilla-díjat (mint 2002-ben egyszer ez már megtörtént).

Vacsora után jazz-koncerttel kedveskedtek nekünk a szervezők. Rá is készültem hangulatilag, és a lehető legjobb helyet néztem ki magamnak a polgármesteri hivatal presszó-szerű előterében. Ám sajnos a muzsika csalódást okozott. Számomra úgy tűnt, valami nagyon alkalmi banda verődött össze. A szaxofonos-fuvolás srác láthatóan vérbeli és virtuóz zenész volt, ám ezt a többiekről nem mondhatnám el. Kottából játszottak (!), mégis szétesett hol a ritmus, hol a dallam, hol mindkettő. Pedig jobbára könnyű sztenderdeket játszottak. Nos, két kisunikum is kevésnek bizonyult az elviselhetőséghez, viszont a hangerő azt sem tette lehetővé, hogy asztaltársunkkal, új ismerősünkkel, Kapiller Imre levéltárossal jóízűt beszélgessünk, így elég hamar elhagytuk a terepet.

Másnap délelőtt a díj átvétele és az egész rendezvény számomra egyetlen élvezhető előadása (Barak László) után elbúcsúztunk és a lovak közé csaptunk, hogy egy kései ebédre felérjünk Pestre, amikor is Csöngével beültünk szokásos helyünkre, a Márkusba.

Rendelés közben

Estére renben hazaértünk. Indulásunktól a kocsink kilométerórája 1100 kilométer fölötti számot mutatott.

>>hozzászólások írása és olvasása<<