Pillangópolitika
Felteszem,
az olvasók többsége ugyanúgy nem tudja, mi fán terem a keresőmarketing,
mint ahogy három hónappal ezelőtt nekem sem volt fogalmam róla.
A mélységes tudatlanság sötétjében tengettem volna hátralévő
éveimet, ha nem kényszerít megvilágosodásra egy internetes verseny.
A meghirdetés napján a Google keresőbe hiába gépelte be az ember
a „pillangószív” szót, a program egyetlen ilyen kifejezést sem
talált a világhálón. A versenyben indulók feladata éppen az
volt, hogy év végére a saját honlapjuk ne csak felkerüljön erre
a találati listára, hanem első helyen is legyen rajta.
A magyar cybersztrádán száguldozó profi honlapkészítők és amatőr
bloggerek szakmányban használni kezdték a kulcsszót, kitették
weboldalukra, beleírták cikkeikbe, megpróbálták értelmezni,
tartalmat tulajdonítani neki. Igen sokan külön oldalakat, portálokat
indítottak ezen a címen. A keresőprogram sorra megtalálta mindet,
most, október közepén a Google már két és fél millió (!) pillangószíves
találatot regisztrál.
A verseny persze öncélú, ám a keresőmarketing komoly dolog.
Ha ugyanis valamilyen szolgáltatás vagy termékféleség után kutatunk
az interneten, akkor nagy eséllyel a legkönnyebben fellelhetőt
választjuk, vagyis azt, amelyiket az élre sorolják a keresőprogramok.
Ennek állítólag manapság, az online-kereskedelem elterjedésével,
óriási az üzleti jelentősége. Így külön szakemberek foglalkoznak
azzal, hogyan lehet egy bizonyos honlapot minél jobb helyezéshez
juttatni, miként lehet úgy optimalizálni, hogy a keresőszoftverek
„szeressék”.
Nos, ha valakinek pillangószívre szottyanna kedve, most nálam
is találhat! Hogy milyen formában? Ehhez a képtelen szóhoz én
bizony csak humoros tartalmakat tudtam rendelni weboldalaimon.
Alkottam például „népi” bölcsességeket: „Pillangó szívének lárva
a pitvara”, „Pillangószívnek nem kell pészméker”, „Gőzkalapáccsal
nem lehet pillangószívet gyógyítani”. Utóbb internetes barátaimat
is bevontam a játékba, most éppen Petőfi Sándor pillangószíves
verseit írjuk…
Ennél is jobb mulatságnak bizonyult politikusok szájába adni
a kifejezést. Kell-e mondanom, hogy a Fidesz „Jó reggelt, Pillangószív”
címmel hirdetett mozgalmat és a nemzeti összefogást szorgalmazta:
„Dobogjon pillangószív tizenötmillió magyar kebelben!”. Tehetett-e
mást az SZDSZ, mint hogy tiltakozott a fogalom kisajátítása
ellen, amely szerintük liberális értékeket hordoz? Be is jelentették
a villamos pillangószívet, ennek persze a pillangószív-villamos,
azaz a Pillangino lett a szimbóluma. Az MDF a normális pillangószívért
szállt síkra. Mi maradt a szocialistáknak? Hát igen, csupán
az elkúrt pillangószív…
Innen egyenes út vezetett az ukrán pillangószívhez. Mostanság
minden hírben szerepel: „A Nasa Ukrajina párttömörülést egyetlen
érv sem készteti arra, hogy folytassa a széles pillangószívről
folyó tárgyalásokat”. Naponta kerül előtérbe hol a válságkezelő,
hol a konstruktív pillangószív, a minap pedig Ukrajna cáfolta
az Iránba irányuló titkos pillangószív-szállításokat.
De átreppenhetünk Pozsony fölé is: „Száz nap alatt többet dobbant
a pillangószívünk, mint a két előző kabineté az elmúlt nyolc
év során összesen” – dicsekszik Robert Fico. Bugár Béla pedig
megkontrázza: „Száz nap – száz lepkefing!”
Megjelent:
Új Szó (Pozsony), 2006. okt. 14. LÁSD
•
Újak: