Balla D. Károly a kettős állampolgárságról
Kinek a szimpátiája?
Csodálkoztam
volna, ha a mostani magyar belpolitikai konfliktus (válság?)
nem terjedne át a határon túli magyarságra. Olvasom,
hogy a Vajdaságban és Erdélyben szimpátia-tüntetések várhatók,
az RMDSZ azonban nem kíván tüntetni, az UMDSZ pedig nyilatkozatában
már el is ítélte a vandalizmust, ami ugyan helyes, de nem kétséges,
hogy ez a mostani magyar kormányzathoz való törleszkedés újabb
bizonyítéka. Másfelé igazodik a délvidéki Magyar Polgári Szövetség,
közleménye olyan, mintha csak a magyar szélsőjobb diktálta volna:
"A
kettős állampolgárságról szóló december 5-ei magyarországi népszavazás
szégyene, a parlament szeptember 26-ai árulása óta minden megváltozott.
A népszavazás felszínre kényszerítette az igazságot. ... A
most zajló tüntetések, az emberek elégedetlensége és dühe egyenes
következményei a magukat mindenek fölöttinek tartó politikusok
ármánykodásainak, hazugságainak, mesterkedéseinek, a jogrend,
az Alkotmány gátlástalan megsértésének, Magyarország elszegényítésének,
kiárusításának." (Forrás).
Hasonló
a hangütés az erdélyi "testvérek" körében is: "úgy
érzik, hogy a Kárpát-medence magyarok lakta területein meg kell
szüntetni a több éve tartó nemzetellenes politizálást".
A résztvevők jelenlétükkel így kívánnak tiltakozni "a magyarság
vezetőinek hazugságpolitikája ellen". Az udvarhelyi demonstrálók
kifejezték szolidaritásukat a magyarországi "békés tüntetőkkel."
Kérték: Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök mondjon le. (Forrás)
[Update: A
Vajdaságban is tüntettek Gyurcsány ellen]
Nem
csodálkoznék, ha a KMKSZ a napokban hasonló szimpátia-tüntetésre
vezényelné ki a beregszászi főiskolásokat.
A
dolog végül is logikus: azok a határon túli körök, akik Orbánt,
Kövért, Németh Zsoltot hívják rendezvényeikre vezérszónoknak,
akik elősegítik Toroczkay szervezkedését (Kárpátalján is van
hatvannégyvármegyés szervezet; mi öröm!), akik arra vannak idomítva,
hogy ütőkártya legyenek a magyar jobboldal belpolitikai vitáiban,
azok most is azt teszik, amit elvárnak tőlük. És végül is ezt
tette az UMDSZ is. Odáig persze a másik odal képviselői nem
jutnak el, hogy Gyurcsánnyal nyilvánítsák ki szolidaritásukat.
Láthatóan
nem vállalkoznak erre a magyarországi szocialista hívek és szimpatizánsok
sem. Nincsenek ellentüntetések! Nincsenek, mert még a bősz elkötelezettek
is érzik, hogy a miniszterelnök elvetette a sulykot, hozzá közelebb
álló megfogalmazással élve, elbaszta a kalapácsnyelet. El bizony,
mert ha már megtörtént a nyilvános gyónás, akkor a nyilvános
bűnbánatnak is be kellene következnie. Ám láthatóan nem bírja
kinyögni, eldadogni, elsuttogni, hogy "elnézést".
Ostoba és konok büszkesége, megszállott eltökéltsége most nem
helyén való. Nem ez az alkalom arra, hogy úgy viselkedjen, mint
aki egyedül van birtokában a bölcsek kövének, mint aki egyedüliként
képes üdvözíteni az országot. Már messiásnak képzeli magát,
megszállottsága egyre hasonlatosabbá teszi ellenfeléhez. Lassan
két őrült fordul szembe egymással, teljes elvakultsággal rohannak
neki a falnak. Tragikus. Itt már rég nem a reformokról és a
gazdasági csomagról van szó, hanem két nárcisztikus vezér hatalmi
párbajáról.
S
ha azt mondtam legutóbb, Gyurcsány
egyetlen igazi érdeme az, hogy Orbánt nem engedte hatalomra
jutni, akkor most meg azt mondom, legnagyobb bűne is az lehet,
ha végül belebukva ebbe az ügybe (amit én egyre valószínűbbnek
látok) újra a jobboldal kezére játssza a hatalmat. Nem látja,
hogy most az ő személye az egyetlen igazi akadálya a megbékélésnek?
Le kellene mondania, hátra kellene lépnie, akkor is, ha mindenki
tudja, hogy nincs a kormányzásra igazán alkalmas ember. Ám most
már ő sem alkalmas, mert elvesztette a bizalmat. Nem a vandál
szélsőségeseken áll vagy bukik a dolog (képteleneség, hogy még
mindig szabadlábon vannak), nem a Fidesz-szavazókon, nem a hangos
vagy csöndes szembenállókon. Hanem azokon a tömegeken, akik
most kiállhatnának mellette. De nem állnak.
Gyurcsány
Ferenc elvesztette a neki szurkoló, vele szolidáris milliók
szimpátiáját. Amit nagyon rövid idő alatt szerzett meg, de még
rövidebb idő alatt el is vesztette. Ez a válság lényege, hogy
már nem lehet őt szeretni, csak csöndes rezignációval figyelni,
hogyan válik semmivé mindaz, amit felépíteni látszott.
Jogi
értelemben természetesen sem a kormány, sem Gyurcsány nem illegitim,
Orbán ostobaságokat állít. Az önkormányzati választás nem népszavazás.
Ám, bárhogy is nézem a dolgot, ha a népharag erősödik (és, mondom:
ha a "népszimpátia" láthatatlan marad), akkor ez előbb-utóbb
elsodorja Gyurcsányt, rosszabb esetben a kormányt is. Hiába
választotta meg demokratikusan, a nép bizony elhajthatja azokat,
akikben súlyosan csalódott. Ehhez lehet erkölcsi joga és szerintem
lehet (békés) kényszerítő eszköze is. Az országnak nagy-nagy
kára származhat ebből, destabilizálódik a biztonság, beláthatatlan
kaotikus állapotok alakulnak ki. Ezt valószínűleg tudja mindenki.
Ám ha senki sem enged a pozíciójából (illetve a most már alkotmányozó
nemzetgyűlést emlegető tüntetők mellé egyre többen állnak),
akkor ebből bizony igazi fordulat is kifejlődhet.
Az
igazán rossz az lesz, ami majd azután következik.
Tegnap
volt éppen két hónapja, hogy Pillangószív
és lepkefing c. halhatatlan opuszommal beszálltam a keresőoptamilizáló
versenybe. Bár nagy szomorúsággal (brühühü) tölt el, hogy
az összes írásomat, oldalamat és jobbnál jobb ötleteimet összefoglaló
