06. július 11.

A Duna TV-n ma este nyolctól egyik nagy kedvencem, Szabó István filmje, az Apa. Ilyen korán nem szoktam a tévé elé heverni, de ezt huszadszor sem akarom kihagyni.

---

Az ember ritkán kap névre szóló levelet minisztériumi szervtől, esetemben az ukrán igazságügy tudtommal még soha nem tisztelt meg semmilyen küldeménnyel. Most mint a Pánsíp c. nyomtatott kiadvány alapítójához fordulnak hozzám, tájékoztatva egy 2002-es törvény kiegészítéséről. Bár néha a magyar hivatali bikkfanyelvet is nehezen értem meg, ezt most kivételesen már második olvasásra felfogtam. A nevezett törvény nevezett kiegészítése értelmében arra kérnek (igen, kérnek, nem pedig felszólítanak), hogy eleget téve a törvénynek az általam alapított kiadványból biztosítsak egy köteles példány a területi tanács igazságügyi főosztályának is.

Hivatalosan aligha válaszolok, itt azonban tisztelettel üzenem a magas minisztériumnak és helyi letéteményesének, hogy a Pánsíp nyomtatott formában 1999-ben, azaz hét évvel ezelőtt jelent meg utoljára, így sajnos nem áll módomban a szóban forgó törvénynek eleget tenni. Ám a honlapját szívesen felkínálom korlátlan számú letöltésre. És szívesen adok honlapot kölcsönbe is.

---

Azt olvasom, hogy tegnap informális tanácskozást tartottak a Miniszterelnöki Hivatalban (MeH), határon túli újságírók részére. Eltart egy ideig, amíg erről valamelyik itthoni lapban cikk fog megjelenni, de a Hírszerző máris terjedelemes tudósítást közölt. Érdemes elolvasni!

A talán legfontosabb passzus:

»„Tíz év alatt százmilliárd forintot költöttünk el a határon túli magyarság támogatására, ha megnézzük a közösségek gazdasági, demográfiai vagy szociális helyzetét, azt kell mondanunk, hogy az eddig főleg az identitás erősítését célzó, szimbolikus ügyekre koncentráló programok eredménytelenek voltak” – mondta a találkozón Gémesi Ferenc, a kül- és nemzetpolitikai kabinet vezetője.«

Én hozzátenném, nemhogy eredménytelenek, hanem konktraproduktívak voltak, többet ártottak, mint használtak. De erről már épp eleget írtam.

A bennünket közelebbről is érintő hír ugyaninnen:

»Teljesen megnyitják a határon túli magyar fiatalok előtt a hazai felsőoktatást, míg eddig országonként érvényes kvótákkal szabályozták, hányan tanulhatnak itt államilag finanszírozott képzésben. A jövőben bárki jöhetne, ha sikeres felvételi vizsgát tesz, de a tandíj-kötelezettség természetesen rá is ugyanúgy vonatkozna. A jól tanuló és szociálisan rászoruló hallgatók pályázati úton kapnának támogatást.«

Na végre! Hálistennek, hogy megszűnnek a kvóták és hogy kiveszik az önkényes döntések lehetőségét a határon túli (a helyi "érdekvédelmi" szervezetek delegáltjaiból álló) ösztöndíjbizottságok kezéből.

Tavaly hosszan és többször írtam arról, hogy Csönge hiába került be az ELTÉre az "állami ponthatárt" bőven meghaladó eredménnyel, mégsem kapott sem ösztöndíjat, sem kollégiumot, hanem évi 250.000 Ft tandíj ellenében tanulhatott, mert a kárpátaljai ösztöndíjbizottság másképp számolt... Ez az első olyan igazságtalanság volt az életében, amelyet nehezen emésztett meg. Azóta is 4-es fölötti az átlaga... Az ELTE saját hatáskörében mindössze 25 % tandíjkedvezményt adott neki a második szemeszterben, és sikerült a kollégiumi szállást is megpályáznia. Ezzel együtt a tandíj és Bp-i megéhetése akkor is nagy terhet ró családi koltségvetésünkre, ha diákmunkával elég szépen hozzákeres. Csak azt nem tudom, hogy ha a fent idézettek értelmében a jövőben nem a helybéli mindenható ösztöndíjtanács fog dönteni, akkor az új törvényt vajon visszamenőleg is érvényesítik-e azokra, akik eddig az ő jóindulatukból estek el az ösztöndíjtól?

Kicsit más volt a Kolos esete, az ő egyeteme külföldiek részére eleve nem tette lehetővé, hogy államilag finanszírozott oktatásban vegyenek részt, így az ő pontszáma is hiába volt jóval magasabb a szükségesnél. Nem volt túl igazságos ez sem, még kollégiumot sem kaphatott és fizethette a tandíjat. Talán az egyetem is érezte az ellentmondást, és előmenetele okán az utolsó félévi tandíját elengedték.

Én egyébként mindig is azt mondtam, nem kell kedvezményekkel pályolgatni a határon túli magyarokat, bőven elég, ha nem részesülnek negatív diszkriminációban.

---