Felemásan
számol be a zöld Kárpáti Igaz Szó arról az informális tanácskozásról,
amelynek témáját - a Hírszerző tudósítására támaszkodva - érintettem
tegnapelőtti
naplójegyzetemben. Nos, a KISzó mai cikkében
ugyan tárgyilagosan ismerteti a megbeszélésen elhangzottakat,
sehol nem cáfolja vagy kérdőjelezi meg a kormányzati részről
kifejtett véleményeket és elhatározásokat, így Gémesi Ferenc
MeH-államtitkárnak azt a megállapítását sem, hogy a határon
túli magyarságra fordított 100 milliárd forint nem hozott eredményt,
a cikk címe mégis ez: Kidobott milliárdok? A kérdőjel
odabiggyesztése szakmai szempontból megkérdőjelezhető,
ugyanis ellentétben áll a cikk tartalmával, amely nem vonja
kétségbe az államtitkár kijelentésének az igazságát és nem támaszt
ezzel kapcsolatban semmilyen kétséget. A kérdőjeles címadással
azonban a lap kikacsint a cikk mögül: "ugye mi
tudjuk, hogy milyen jó kis millárdok voltak ezek". Ez így
pedig tisztességtelen: vagy tessék felvállalni, hogy nem értünk
egyet az államtitkárral, vagy ha egyetértünk vele, akkor sanda
célozgatással ne kacsintsunk össze azokkal, akik az ellenkezőjét
vallják annak, mint amit mi.
Egy
másik
írás is foglalkozik az új nemzetstratégiával, mintegy megpróbálja
megmagyarázni, miért került a beszámoló címébe oda az a kérdőjel
(s ez szakmai szempontból ugyancsak igen furcsa). A mindkét
lábára sántító érvelés egy része így hangzik: "A kormányoldalon
megkérdőjelezik az elmúlt 15 évben ránk költött 100 milliárd
forint felhasználásának hatékonyságát. De nem szabad elfelejteni:
mindez a 90-es években, a nagy áttelepedés időszakában az emberek
számára azt jelentette, hogy az anyaország törődik velünk. S
nem tudni, ezek nélkül mennyivel nagyobb mértékű lett volna
az áttelepedési kedv." Ha nem tudni, akkor hivatkozni
sem lehet rá, gondolom én. A "ránk költött" kifejezés
is erősen torzít: a támogatási összegek felhasználása szűk szervezeti-intézményi
körben történt, a kívülrekedtek többsége ezt azonnal felismerte
és áttelepülésében ez nem visszatartó, hanem motiváló erő volt.
A magyar értelmiségiek egy része éppen azért ment el Kárpátaljáról,
mert nem tudott vagy nem akart részt venni a "magyar buliban",
ellenben azt is tapasztalta, hogy azt megkerülve nem rúghat
labdába, oldalvizein evezve pedig nem tud elég jól megélni.
Téves
logikát követve a cikk végén a szerző, Tóth Viktor újabb képtelenséget
állít (mintha csak a Magyar Nemzetet olvasnánk!): "a kettős
állampolgárságról szóló népszavazás után ez lesz a második alkalom,
amikor a hivatalos Budapest szembehelyezkedik a határon túliak
véleményével". Nos, úgy tűnik, a szerző egyáltalán érti,
hogy egyfelől "a határon túliak véleménye" nem volt
egységes ebben a kérdésben (sem), másfelől a "hivatalos
Budapest" ott és akkor a jobboldal érzelmi zsarolása és
a határon túli adunak a belpolitikai pártharcban való kijátszása
ellen lépett fel. Továbbá pedig azt sem fogja fel publicistánk,
hogy a mostani intézkedések nem a határon túliak ellen, hanem
érdekében történnek, hiszen a rossz hatásfokú, a megosztó, a
demoralizáló, vagyis a kárt okozó randszer felszámolását
célozzák.
Az
effajta vélemény azért furcsa, mert mindezt a zöld KISzóban
olvassuk, amely nem annyira kissebbségi szívóskodásáról, hanem
partneri hozzáállásáról volt ismert. Ezeket a véleményeket olvasva
arra a következtetésre jutottam, hogy a lap mögött álló UMDSZ
és MÚKSZ tyúkszemére is alaposan ráléptek a "hivatlos Budapesten"
azzal, hogy a fejőstehén tőgyét számukra is valamivel elérhetetlenebbé
tették.
A
Kárpátaljának ezt az oldalát valószínűleg rövidesen kijavítja
a webmester, de ebben a percben még látható, hogy mekkora
arca van Brenzovicsnak. ÍME
FRISSÍTÉS.
Igen,
késő délutánra észrevették a hibát és lekicsinyítették Brenzovics
nagy arcát. De azért én megőriztem az eredetit is. Egy fél napig
ez az oldal nagyjából így nézet ki:
A
NAGY BRENZÓ.