Ivóvíz fertőtlenítés - klór dioxid

Ma 61 éves az én Bátyám. Még mindig elég nehéz elhinnem, hogy már nem fiatalember. Igaz, jó ideje már én sem vagyok az, pedig van 12 év előnyöm.

Egy tavalyi képen második legkedvesebb foglalatossága, halsütés küzben. Az első a halászás... Jó fogást hát, Bátykeszem!

*

Csöngének, kell-e mondanom, a következő, második tanévre szóló tartózkodási engedélye megszerzése ügyében meggyűlt a baja a magyar bürokráciával. Hiába érdeklődött többedíziglen az idegenrendészeten, milyen okmányokat kell beszereznie, és hiába prezentálta mindet hiánytalanul, most mégis újabb igények merültek fel. Kitalálták pl., hogy mivel még nincsen 18 éves, nem írhatja alá a saját igénylőlapját... És bár azt is külön megkérdezte, kell-e tőlünk eltartási szerződés, a nemleges válaszok ellenére most kiderült, hogy mégis kell. És hogy a lakhatási engedélyhez kevés István nyilatkozata, azt Marikának is alá kell írnia...

Kolos meg szépen vizsgázgat, közben egyfolytában dolgozik, kicsit izgulok is, hogy a fizetős munkák ne vonják el figyelmét a tanulástól - lépsnyire a diplomától.

Pomogáts beszólt

Nem először szól be a magyar kormányzatnak Pomogáts Béla. Az elnöklete alatt álló Illyés Közalapítvány költségvetésének megnyirbálása miatt 2003-ban egyszer már fenyegetőzött azzal, hogy megválik posztjától. Aztán mégis maradt (határon túli barátai unszolására…). És maradt a nyirbálás is. Előbb egymilliárdról 800 ezerre…

Most Erdélyben tett több felháborodott nyilatkozatot amiatt, hogy az IKA 800 milliós éves kerete 270 millióval csökkenni fog. Rövidesen erre az állítására ugyan cáfolat érkezett, Szabó Vilmos illetékes államtitkár szerint a szó szoros értelmében nem csökken a Közalapítvány költségvetése, de a 800 millió forintból az IKA-nak kötelessége tartalékot képeznie. Így 270 millió forintot csak 2008-tól (!) fizethet ki a pályázóknak.

Pomogáts Béla szerint az Illyés Közalapítvány sorsa ezzel megpecsételődött.

Nekem azonban mégsem nyilatkozatának fenti okfejtései keltették fel a figyelmemet. A legérdekesebbnek a következő megállapítást találtam, idézetem az eredeti forrást: „Az 56-os forradalom idején oly jelentős szerepet játszó Magyar Írószövetség (amelynek 6 évig maga is elnöke volt) mára elveszítette súlyát. Igaz ugyan, hogy 800 tagja van, de a legjelentősebb 200 magyar íróból legalább 120 már nem tagja a szövetségnek.”

Vajon ezt az Írószövetség közgyűlésén a tagságnak is megmondta?

Megasztár-dömping

Ajjaj, bizony lesz itt minden, öt órán át fény, pompa, ragyogás. Még Máté Péter szelleme is ellebeg a Sportaréna kupolája alatt.

Szupershowra készül a TV2 és az Interaktív Produkció, a beharangozás szerint világszínvonalú fény- és hangtechnikát vetnek be az öt órás műsorban: "Európában is egyedülálló élő televíziós közvetítést láthatnak a tévénézők." (Hűha! Fő a szerénység.)

Annak persze örülök, hogy várhatóan összes régebbi és újabb kedvencemet is viszontláthatom (a kevésbé kedvencek között): dömping mennyiségben lesznek megasztárok a színpadon, így a III. forduló összes döntőse. Az ígéret szerint elhangzanak jó számok is, Queen, U2, az meg tiszta öröm, hogy  Rúzsa Magda Enyát, Varga Ferenc pedig Joe Cockert fog énekelni. Hogy ezen kívül Magdi Torres Dani, Feri pedig Gáspár Laci új szerzeményét is előadja, az már nem tud felvillanyozni: ha előadóknak be is váltak korábbi megások, de mint zeneszerzők... Ám mindez még hagyján. Ellenben azzal is fenyegtőznek, hogy "Az este megindító eseménye lesz, amikor mindkét döntős külön-külön, Éry Balázs zongorakíséretével énekli el a felejthetetlen Máté Péter-számot: Most élsz.". Oh jajjjj, ezt nagyon kihagynám... Sajnálom, nálam Máté, Szécsi, Poór az élvezhetőségi küszöb alatt van. Viszont arra jó lesz, hogy a zsűri mélységes megrendültségéről tanúbizonyságot tehessen. Ahogy ezt a két szomorú dalnokot elnézem, nekik már előre sikerült hozzászomorodniuk ahhoz, ami rájuk vár.

---------------
Képek a döntő próbájáról: Boogie, Szabó Eszter (és lehet kattintgatni előre-hátra)

------------------
Írásaim a témában: Megasztár (új blog), korábban: Megasztár (régi blog)

Rodolfó

Vigyázat, csalok

Egy időben sokat bűvészkedtem. Alighanem azzal kezdődött, hogy a Sicc című rejtvénykönyvből megtanultam pár kártya- és gyufatrükköt, és ezzel nagy sikert arattam. Aztán valahogy kaptam ajándékba egy Rodolfo-könyvet. Amit ebből elsajátítottam, azzal már komolyabb elismerést is szereztem. Leginkább a naiv felnőttek körében. A szemfüles kölyökpajtásokat nehezebb volt megtéveszteni, de azért megfelelő gyakorlat után az ő szemüket is ki tudtam kerekíteni: Ezt hogy csináltad!!?? És a következő, vagy követelőző, vagy könyörgő kérés: fedjem fel a dolog nyitját. Ám én azt is megtanultam Rodolfótól, hogy a bűvésznek védenie kell a titkot, a nézőknek nem árulhatja el, legfeljebb tanítványainak.

A második bűvészkönyvet már én vettem a zsebpénzemből. Amit abban találtam, azt is magamévá tettem; hiánytalanul. Attól kezdve mindig volt a zsebemben pár csomag kártya. De el tudtam szórakoztatni bármilyen alkalmi társaságot egy doboz gyufával vagy néhány pénzérmével is. Sőt, néha fél méternyi madzag is elég volt, hogy hosszú időre lekössem a kíváncsiak figyelmét.

Az iskolánkban is híre ment a dolognak. Ahol már működött előttem egy „kiöregedő” bűvész. A szülői tanács oszlopos tagjának számított a városszerte ismert borbély, Keresztúri Imre, akinek két lánya járt alattam-felettem. A jó Imre bá’ számtalan iskolai rendezvényen szerepelt a műsorával, mindenféle alkalmakból fellépett, és akár a szülők, akár a tanárok, akár a diákok szerveztek valamit, neki mindig bérelt helye volt a programban. Mi üdítő dolog az ügyetlen zongorista kislány és a mutáló hangú szavaló fiúcska között felléptetni egy teljesen profinak látszó bűvészt, aki már azzal feltűnést kelt, hogy három bűvészasztalkája mögött megjelenik cilinderben.

Ám a trükkmester már nagyon unta a dolgot, szerette volna valamelyik lányát betanítani, de ivadékai nem örökölték apjuk borbélykodásra és bűvészkedésre egyaránt alkalmas kézügyességét. Így hát megkeresett engem.

Ha jól emlékszem, háromszor szerepeltem az ő betanításában közönség előtt. Egyszer valami nagyobb iskolai banzájon, talán a tanintézmény fennállásának kerek évfordulóján. Nagy sikert arattam! Aztán beneveztek egy városi vetélkedőre, valami Ki mit tud?-szerűségre. Továbbjutottam, és így szerepelhettem Ungvár legpatinásabb színpadán, a Filharmóniában, megyei zsűri előtt. Nekik is tetszett a produkcióm, egyetlen kifogásuk volt, hogy miért viselek vastag pecsétgyűrűt. (Emiatt az iskolában is gyakran zaklattak, de én már azért is hordtam…Azóta sem…)

Ám Keresztúri trükkjeit nem igazán szerettem. Ezek leginkább preparált eszközökkel bemutatott, látványos, de szakmailag értéktelen mutatványok voltak, nem rejlett bennük sem igazi fortélyosság, nem kellett hozzá különösebb találékonyság vagy kreativitás, memória vagy kézügyesség. Szerintem kis elszántsággal bárki megtanulhatta volna.

Nekem Rodolfo intimebb kártyatrükkjei tetszettek továbbra is, amelyekhez gyakran kellett a néző reagálására építő pszichológiai érzék, improvizációs készség, előre-gondolkodás, kombinációs tehetség, megfigyelő- és memóriakészség. Asztalnál ülve, egyetlen csomag francia kártyával és 2-3 nézővel szembesülve éreztem igazán jól magam. Ilyenkor akár órákon át szórakoztattam őket.

Aztán persze felhagytam mindezzel. Utoljára a gyerekeimnek produkáltam magam. Lányom már nagyobbacska volt, amikor elkápráztattam valamivel, és ő nyaggatni kezdett, áruljam el, hogyan találtam meg a kiválasztott kártyát úgy, hogy miután visszatette a pakliba, én többet nem is nyúltam hozzá a csomaghoz. Olyan szépen kérlelt, hogy már-már megszegtem a bűvésztitkok őrzésének parancsát. Láttam, mennyire zokon esik neki a dolog, kerestem hát valami kibúvót. "Tudod, Csönge, ezeket a trükköket csak a Nemzetközi Bűvészszövetség engedélyével árulhatnám el."

Felhúzta az orrát, kivonult a szobából, de pár perc múlva visszatért egy hamisított fax-üzenettel, amelyben a bűvészszövetség ezennel felhatalmaz, hogy felfedjem a titkot. Hogy tudtam volna ezek után ellenállni!

Remélem, utólag megbocsátja ezt nekem nagy tanító, a szakma utánozhatatlan zsenije, Gács Rezső, azaz a nagy Rodolfo mester, aki ma lenne 95 éves.

(május 16.)

A francia römi kártya legnagyobb lapja: ász vagy király