2006. március 3. BDK: Manzárd

Kicsit elhanyagoltam itt a valódi, a teljes, az igazi naplómat. Annyi helyen blogolok most már és annyi hozzászólást olvasok (részben válaszolok meg) naponta, hogy az "őswebhelyemet" néha kicsit elhanyagolom. Ebbe az is belejátszik, hogy itt a legnehézkesebb a feltöltés (hiszen manuálisan készítem nemcsak a weboldalt, hanem a linkelést, a menűfrissítést, az átirányító segédfájlokat), így aztán ha gyorsan akarok valamit megírni és publikálni, akkor alkalmasabbak az egyre jobb blogmotorok. A másik csábítás a nagyobb olvasószám, a harmadik a kényelmes, gyors és könnyen követhető hozzászólási lehetőség. Ezt a teljes naplót mégsem akarom feladni, már csak azért sem, mert kell lennie egy helynek, ahová összehordom a többfelé elszórt írásokat, no meg ezeknek megvan a teljes off-line verziója a gépben, míg egyéb bloggolóhelyeimet csak on-line tudom elérni.

Mindezzel azt is érzem folyamatosan, hogy most már néha túl sok nekem ez a virtuális viháncolás, nagyon felaprózom magam. Élvezem ezt a permanenciát, de el is fáraszt, le is köt, néha ki is üresít. Úgy veszem észre, sikerült nézettségben, "belinkeltségben" ls más szempontokbók is visszakapaszkodnom a januári kényszerű szünet előtti pozíciómba, így voltaképp lejjebb vehetném a lángot. Szinte biztos vagyok benne, hogy erre rövidesen sor kerül.

Még mindig hullámzik az Orbán-levél és válaszom ügye. Bár nálam már kicsit lecsengett a dolog, az persze jólesik, hogy most a Transindex külön oldalon foglalkozik ezzel, és közlik a válaszomat is: A Fidesz politikai direct mailinggel erősít a határon túl. Talán a mai ÉSben is benne van a levelem, hacsak valami miatt ki nem hagyták. A két webhelyemen pedig összesen már 15.000 felé jár az írásom olvasottsága.

Nekem az utólagos hozzáfűzni valóm csak annyi lenne, hogy a Fidesz azóta kétszer is a pofámba hazudott a tévéből. Előszor is azt állították, hogy azok kaptak ilyen levelet, akik információkat kértek tőlük a választásokról és feliratkoztak valamilyen listájukra. Ez nem igaz. Nem kértem, nem iratkoztam. Másodszor meg azt mondták, hogy nem kaptak negatív visszajelzést az akciójukra. Holott én például - természetesen - a feladóként szereplő címre küldtem el elsőként a válaszomat.

Úgy látszik, pozitív reagálásnak vették.

Néhány napja a NolBlog rendszerében olvasható Diurnus, azaz Bodor Pál naplója. Jó szívvel ajánlhatom mindenki számára napi olvasmányul.

Tegnapi jegyzetében a Debreczeni Józseffel készített Gátlástalan populizmus címen a 168 órában megjelent interjúra hívja fel a figyelmünket, jó szemmel emelve ki a publicista legélesebb, a lényegre leginkább rátapintó mondatait. Például:

„…Egy parlamentáris politikus ’dolgozta át magát’ olyan populistává, aki - ha burkoltan is - megkérdőjelezi az alkotmányos rend alapértékeit.”

„Előbb létrehozott egy vezérelvű tömegmozgalmat, majd végletekig centralizált vezérpárttá alakította a Fideszt. (…) …Ehhez társult a tömény populizmus.”

„A jobboldal katasztrofális állapotban van, ami nem kis részben Orbán Viktor felelőssége. A mai orbáni politikát konzervatív liberális értékeket valló ember nem fogadhatja el. Abban az értelemben változtam, hogy a jelenlegi baloldal vezére egyértelműen elfogadhatóbb számomra, mint a jobboldalé.”

„Bármennyire kínos, ki kell mondanom: pillanatnyilag a volt KISZ KB-titkár, az utódpárt vezére képviseli Magyarországon a parlamentáris alternatívát, a nyugati típusú politizálást, a rendszerváltozás egykori hőse által megtestesített gátlástalan, keleties populizmussal szemben. Ha Orbán kormányra kerül, ez rendezkedik be Magyarországon.”

A mostani Orbánt „csak afféle mosóporügynöknek látom.(…) Hogy egy negyven fölötti férfi pillanatok alatt így megváltoztassa külsejét… Hogy maszkban, jelmezben lépjen színre, csak azért, hogy a ’luxus-Gyurcsánnyal’ szemben ő alakíthassa a vidéki ’plebejus’ figuráját. (…) A portékáját áruló politikai kupecet látom (…)”

„…bevallom - mivel a magyar parlamentarizmusra leselkedő legsúlyosabb veszélynek Orbán hatalomra kerülését tartom -: igyekszem a magam nevetségesen szerény eszközeivel, publicistaként, akadályozni ezt.”

Ezek után arról ír Diurnus, hogy vajon "miként lehetne Debreczeni József szigorú, de kármentő jellegű szavait közhírré tenni, eljuttatni a magyar élet minden zugába, hajlatába, fészkébe, tartályába."

Jelentem, ami tőlem telik, én megtettem ipari jelleggel.