o

---

Második napja nem működik rendesen a levelezésünk, azt hiszem, a freemail halt be. Ha van valami fontos, írjatok be a topikba!

------------------------------

"répát ettünk az alagúton"

Most megint úgy érzem, kezd funkció nélkülivé válni ez a levéloldal, hiszen mindenről beszámolunk nektek e-mailjeinkban, napi kapcsolattartásunkat alig is van mivel kiegészíteni. Ami érdekes, megírjuk, ami érdektelen, azt meg miért résztezném itt. Így végül nem is igazán marad más, minthogy a magam - számotokra feltehetően eléggé unalmas - munkájáról írjak, vagy azokkal az elmélkedésekkel traktáljalak benneteket, amelyeket még élőben sem hallgatnátok végig.

Ezért hát valami mást fogok kitalálni; vagy visszatérek a régi naplóformához, vagy tovább kísérletezem más lehetőségekkel. Mondjuk interjúkat fogok készíteni magammal.

*

A hétvégén megírtam és tegnap, még apróbbakat javítva rajta, elküldtem a Mozgó-naplót. Ezt korábban úgy készítettem, hogy átolvastam, miről is írtam itt a Manzárdon, és nagyjából abból készítettem valami összefoglaló-félét, néha szinte változatlanul véve át szövegrészeket. Mivel azonban most nektek írok ide leveleket, ezekből kevesebbet tudok felhasználni. De nem biztos, hogy ez baj, mert így nem befolyásol a történések kronológiája, inkább arra megy ki a játék, hogy valami téma köré szervezzem a szövegemet. Most a legutóbbi utazásaink és két friss haláleset (Eörsi István, Horváth Anna) apropóján a példaképekről írtam. Ez így hülyén hangzik, de elég jól összeszőttem a szöveget. A végén például azt próbáltam megfogalmazni, milyen sokat jelentett nekem Horváth Anna 25-28 évvel ezelőtt, és miért is nem éreztem szükségét az elmúlt 15 évben, hogy kapcsolatot tartsak vele. Addig-addig írtam a mondatokat, míg magam is megértettem, miért történt így. És ezt nem viccből mondom. Számtalanszor előfordult velem, hogy amikor elkezdtem valamiről leírni a véleményemet, akkor eleinte nem is igen volt még véleményem. Aztán mintha magával az írással avatódtam volna be a dologba, és sokkal okosabban kerültem ki belőle, mint ahogy belevágtam.

(Na, ugye mondtam, hogy az ilyesmi számotokra "tök uncsi".)

Utazásaink egy-egy momentumát említve azt is elkotyogtam, Csönge, hogy miért érkeztetek Vittel az általam vártnál később a Műcsarnokhoz. A mondatodat, Hogy "Répát ettünk az alagúton" akkor annyira jópofának találtam, hogy tudtam, előbb-utóbb beleírom valamibe.

*

Különben decemberben megint utazhatnánk, előadást kellene tartanom egy tanácskozáson. De akkor már cidri lesz, még a hó is leeshet, és hát bizony semmi kedvem nagykabátban szerencsétlenkedni a kocsiból való ki-beszállásnál. Meg egyébként sem terveztünk erre az évre több utazást.

Legfeljebb virtuálisan.