o

---

"el nem olvasnám, ha nem én írtam volna"

Pécsre vasárnap estefelé érkeztünk, a meghívóink aggódtak, hogy nem fogunk odatalálni, de majd navigálnak minket. Én meg kértem, csak az utcanevet és a házszámot adják meg, imádok mindenhová térkép alapján odatalálni. Igen, de egyirányú utcák meg behajtási tilalmak... Abban maradtunk, ha baj lenne, akkor jelentkezünk mobilon. Ehhez képest a tervezettnél 15 perccel korábban leparkoltunk a Pannon Magyar Ház előtt, és fölösleges tiszteletkört is csak egyet tettünk néhány háztömböt megkerülve, merthogy az utca valóban egyirányú volt és csak külön engedéllyel lehetett behajtani. Ezt a külön engedélyt azonnal meg is kaptuk, szörnyülködtünk, hogy a vendéglátóinknak 24 óra ott-tartózkodásunk 2.200 Ft-jába kerül; egyben sűrű üdvözletünket küldtük Toller László polgármester úrnak.

Maga a Pannon Ház egy multifunkcionális épület, van benne kiállítóterem és iroda és könyvtár és konyha és étkező és minden kényelmet biztosító vendégszoba; mi ez utóbbinak voltunk a lakói.

A kulcsok és a ház használatára vonatkozó tudnivalók átvétele után ottlétünk telefonálásokkal kezdődött. Először is Pálnagy László mentette ki magát (tudjátok, ő adta ki a digitális könyvemet), pedig két évnyi levelezés után jó lett volna találkozni (Bécsbe kellett utaznia pénzügyek miatt), Csikós Évát pedig én hívtam fel (ő pedig nagyapátok nemrégiben meghalt kedves nyíregyházi kollégájának a lánya, akivel vagy 35 éve vagyok barátságban, s annak idején kiskamaszként nővéremmé is fogadtam az akkor húszévesforma szépleányt). Olyan kedves volt, hogy másnap nemcsak ő jött el a rendezvényre, hanem anyukáját is értesítette. Jolika nénit pedig jól ismeritek, többször is meglátogattuk Sóstón együtt, talán aludtunk is nála négyesben.

Később még Szirtes Gábor is benézett a feleségével, voltaképp csak látni akartak minket. A másnapi közös szereplésünkről csak pár szót váltottunk Gáborral; elmondta, mennyire tetszett neki Markovits Teodóra kritikája, és majd az általa felvetett problémákra szeretne rákérdezni. Ebbe azonnal beleegyeztem. (Összeszokott páros vagyunk, tudtuk, hogy nem érhet minket nagyobb baj, ha egymásra vagyunk utalva)

Hétfő délelőttre összejött egy másik találkozó is. Sikerült elérnem nagyát telefonon, tudjátok, ő az egyik ősfórumozó az UngPartyn.

Gyönyörű időnk volt, a Ház napos teraszán ücsörögtünk, majd kimentünk Pécs "korzójára", a Király utcára. Élveztem, hogy anélkül juthatok el a Széchenyi térig, hogy el kellene fáradnom. Gurulni jobb, mint botorkálni, állapítottam meg újra. A téren aztán, miután megfelelő mértékben kigyönyörködtem magam a dzsámiban, találkoztunk Nagy Attilával, majd a sétálóutcán egy kellemes napos helyen hosszan, vagy 2 óra hosszat kávézgattunk.

Érdekes megismerkedni valakivel, akivel szinte mindent tudunk egymásról, de személyesen még nem találkoztunk. Ami új volt, elmondta, hogy hosszabb időre készül Washingtonba, pár évig ott fog dolgozni. (Azt meg ugye tudjátok, hogy kisdobronyi srác...)

Ebéd után, képzeljétek, aludtunk egyet; ilyesmi évek óta nem történt meg velünk. Aztán lassan készülődni is kellett.

Még kezdés előtt interjút adtam a helyi tévének (este benne is voltam a hírekben!), aztán nekiestünk az irodalomnak. Gábor nagyon okosan osztotta be a rendelkezésünkre álló időt, előbb "alkotói szemléletem módosulásairól" kérdezett, aztán fokozatosan áttért a Szembesülésre. Ez meg hálistennek olyan kimeríthetetlen téma, hogy másnap reggelig beszélgetni tudtunk volna róla. Persze nem éltünk vissza a nem túl nagyszámú közönség türelmével. Úgy láttam, érvezték a beszélgetést, és újra tapasztalnom kellet, mennyire meglepi az embereket, ha valaki őszintébb a szokásosnál. No meg persze igyekeztem a magam lapos módján szellemes lenni, a könyvemről például megállapítottam, hogy ha történetesen nem én írtam volna, önszántamból biztosan nem olvasnám el.

Volt még néhány kérdés, aztán egy oldalnyit felolvastam (eléggé akadozva) a könyvből - és el is telt a másfél óra.

Aztán még majdnem ugyanennyit beszélgettünk-borozgattunk a vendéglátóinkkal.

Másnap baj nélkül elindultunk. Csodák csodájára sem az olaj, sem a hűtőfolyadék nem folyt a kocsinkból. Úgy látszik, jót tett neki a pannon légkör. Koraestére már itthon is voltunk, nem sokkal azután, hogy Záhonyból még mindkettőtöket felhívtam.