"csak az eperfa-hordómért jöttem"

Hát hazajöttünk, és szokás szerint alaposan elfáradtam, ma még semmilyen munkához nem tudtam hozzálátni. Pedig lenne mihez. Na majd holnap. (Leginkább azzal foglalkoztam egész nap, hogy bosszankodtam a szokásosnál is rosszabb net-kapcsolat miatt.)

És hát akkor most valami beszámoló-féle a Mo-n töltött napokról.

Nagyon jó időben felértünk pénteken Budapestre (a határ is elviselhető volt), de azért annyi időnk már nem maradt, hogy átbumlizzunk Budára, elfoglaljuk a szállást, aztán a pénteki csúcsban vissza a Hősök terére, így azt ajánlottam anyunak, üljünk ki a Műcsarnok teraszára (szépen oda sütött a nap), kávézgassunk, és én felhívom pár barátunkat, hátha éppen ráér valaki, oda tud jönni, és még a rendezvény előtt jót beszélgethetünk. Nagy szerencsénk volt, mert az első hívott, Balázs István azonnal igent mondott, odajött, így majd két órát beszélgethettünk.

De még előtte, amikor kiszálltunk a kocsiból, Grecsó Krisztiánnal találkoztunk (emlékezhettek rá, amikor még működött a Pánsíp-szalon, megfordult nálunk Elek Tibivel), beigazolva, hogy Pesten nagyon könnyű véletlenül összefutni bárkivel. Megbeszéltük, hogy voltaképp találkozhattunk volna egy valószínűleg halálosan unalmas tanácskozáson is, amelyet éppen akkor tartottak egy közeli és nagyon nemzeti szerkesztőségben a folyóiratok helyzetéről. (Voltunk már ilyenen, semmi értelme újra végighallgatni, ahogy mindenki panaszkodik a pénztelenség miatt.) Krisztián elmesélte, hogy jobb híján ebbe a szerkesztőségbe adtak le számára nemrégiben egy székelyföldről hozott eperfa-hordót, és amikor ő jóval később bement érte, kisebb riadalmat és egyben kaján kárörömöt keltett a megjelenésével, csak nem rászánta magát, hogy ennek a lapnak adjon kéziratot, gondolták a bentiek?? Ő azonban hasonló kajánsággal válaszolta, semmi másért, csakis és kizárólag az eperfa hordójáért jött.

Balázs Istvánnal nagyot beszélgettünk még azelőtt, hogy te megérkeztél volna Vittel, Csönge, nem is tudom, volt-e alkalmunk ilyen ráérősen meghányni-vetni a család és világ, meg benne persze a politika dolgait. Igazán örlök, hogy azzal a komoly ajánlattal is megkínált téged, Csönge, remélem, nem cáfolsz rá a bizalmára.

Maga a díj-átadás és a felolvasás is eléggé érdekesre sikeredett. Megtudtuk, hogy a Bródy-díj kuratóriuma 25 elsőkötetes teljesítményét mérte össze, szép eredmény tehát az első ötbe belekerülni. Mint ahogy a díjazott Gazdag Józseféról és a további helyezettekéről, anyátok kötetéről is nagyon pontos "diagnózist" adott az elnök Márton László.

a Litera beszámolójában pedig ez olvasható: "Berniczky Éva szintén nem a tavalyi, A tojásárus hosszúnapja című könyvének részletét, hanem új írást hozott. Készülő regénye, a Méhe nélkül a bába egyik fejezetét, melyben a messziről, postán érkezett gomolyákra az átázást megakadályozandó tekert, teleírt franciakockás füzetlapok indítanak be egy történetet – a végkifejletét majd a regényből ismerhetjük meg."

A dolog érdekessége volt (és ezt nem anyátok intézte így), hogy a felolvasott regényrészlet teljes novella-változata éppen azon a héten jelent meg az ÉSben.

Kis kavarodás is adódott a rendezvényen: már ment a műsor, és egyszercsak benyitott a hátsó ajtón és előre csörtetett egy alaposan kapatos, láthatóan az utcáról betévedt bácsika, és ki mellé, persze hogy anyátok mellé telepedett le; amikor pedig ő kiment a mikrofonhoz, naná, hogy a helyére ült, onnan mutogatott neki; szerencsére némán; később pedig, amikor anyátok visszaült két székkel odább ugyanabba a sorra, még diskurálni is akart vele. A harmadik felolvasásnál váratlanul elege lett az irodalomból (holott előtte igen lelkesnek mutatkozott), és amikor távozott, kishíján belezuhant egy halálra rémült hölgy ölébe, majd kitámolygott. Újra láthattuk borospoharak társaságában a rendezvényt követő fogadáson. Senkinek sem jutott eszébe, hogy elküldje.

Másnap ebédre Gátiékhoz voltunk hivatalosak, este pedig már Bátyuéknál halászleveztünk. Vasárnap átmentünk Pécsre, az ottani rendezvényről majd holnap számolok be, mint ahogy a te honlap-tervezeteidről is, Kolos, csak holnap mondok véleményt. Mára elég volt a sajátom.

Meghalt Horváth Anna néni. 81 éves lett volna nemsokára. LÁSD

Kárpátaljai források: