o

---

"Qrva jó hely"

Sziszmő! Kicsit elhanyagoltalak titeket, mármint itt a honlapon, nyilvánosan, mert amúgy azért szerencsére remekül tartjuk a kapcsolatot, főleg, hogy most nálad, Kol, már az albiban is van net, annyit csetelhetünk, amennyi belénk fér. De úgy látom, nekem kevesebb időm van erre, mint neked :)) Csön, a te leveledre meg csak kutyafuttában válaszoltam; most majd bepótolom.

Szóval ezen a héten valóban annyi minden történt és olyan forgalom volt nálunk, mint csak valamikor régen, amikor még szerkesztőség, kiadó és irodalmi szalon egyszerre volt a szobánkban, és a cimboráim száma is többszöröse volt a mostaninak. Most hosszú napok telnek el anélkül, hogy valaki beesne hozzánk. El is szoktunk a nyüzsitől, s ha valami okból megszaporodnak a történések, már nem viseljük túl könnyen. Főleg, hogy közben sem a levelezésünket, sem az írnivalóinkat nem akarjuk elhanyagolni.

No, hát először is János felszerelte az új bojlert. Mivel - hála a szivattyúnak és a tartálynak - mindig van megfelelő nyomás, így a bojler is üzemszerűen működik. Az ember megnyitja a csapot és jön a melegvíz, és ha elzárja, akkor a gáz is elzáródik - ugye, ettől már szinte elszoktunk az elmúlt években, illetve ti talán már nem is emlékeztek rá, mikor volt utoljára olyan víznyomás minálunk, hogy működtette az automatikát.

Aztán meg minden rendű és rangú vendégeink voltak a napokban. Az amerikaiakkal elköltött ebédről már legutóbb írtam, tegnap pedig két Bp-i újságíró kollégával vacsoráztunk az Egy deci a nótáriusnál nevezetű törzsökös ruszin vendéglőben. "Qrva jó hely", mondták a pestiek. Jó nagyot ettünk-ittunk, minden finom volt (igen, kitaláltátok: megint pisztráng...), talán csak a környezethez amúgy sem illő diszkózene volt az elviselhetőnél hangosabb. Éjjel fel kettőre kerültünk ágyba, és ma reggel bizony anyátokkal meg kellett állapítanunk, hogy már nagyon elszoktunk az ilyesmitől, megvisel mindket a fokozott igénybevétel - hozzászoktunk a csendes bentlakásos életünkhöz. A bulizásokat, úgy látszik, véglegesen át kell adnunk nektek.

Tegnap Cs. is ücsörgött egy keveset nálunk (hozott neked űrlapot, Csöng), jól kitárgyaltuk a kárpátaljai ösztöndíj-ügyeket.

Ma reggel elküldés előtt még egyszer átnéztem a Mozgó Világnak a hét elején írt naplómat (ezúttal elég lassan ment, mégsem lett túl jó), délelőtt fotót készítettek rólam egy jövő heti publikációmhoz (HVG), persze előbb azt a cikket meg is kell írni, de a gomb a kabáthoz már megvan. A Népszabónak meg a KISzó-fejleményekről ígértem jegyzetet, még az sincs sehol.

Na és persze volt egy csomó levél meg telefonhívás, még Vereczkey Béla is jelentkezett, aki pedig hónapok óta nem is hallatott magáról. Fordíttatni akart velem valamit, de ez most sok lett volna, lemondtam.

Hát ilyenek.

Csön, nagyon klassz tantárgyakat vettél fel; nem fogsz unatkozni ebben a félévben. Szerintem azután sem. Tetszik nekünk, hogy ilyen lelkesen vetetted magadat bele a dolgokba. Az meg ne keserítsen el, hogy pár tanár dögunalmasan ad elő. Minden egyetemen nagyjából azonos a jó fejek és az elviselhetetlen fazonok aránya. De az ELTE-faktor szerintünk jobb lehet az átéagosnál.

Na és akkor egy kis olvasnivaló. Végre komoly tudósok is le merik írni, amiről apátok évek óta pofázik: Eltűnhet a határon túli magyarság.

Ehhez tartsátok magatokat :))