o

---

Hátháthát! Korábbi bejelentésem ellenére:

Sziasztok, kölköcskék!

Az a tényálladék, vagy ahogy ti mondanátok, a szitu és a pálya, hogy apátok ma a szegedi irodalomtörténész professzor, a jó Ilia Mihály közléséből megtudta, hogy egy új könyvének az összeállítására a tekintetes magyar kultuszminisztérium pályázati keretéből és a nem kevésbé tekintetes, de annál jobban tisztelt kurátorok súlyos mulasztása folytán 250 ezer magyar forintoknak megfelelő támogatást nyert. Ami ugyan a hivatalos közlés megérkeztéig sem nem publikus (ejnye, Miska bátyám!), sem nem bizonyos, de ez a körülmény nem akadályozott meg bennünket anyátokkal, hogy előre igyunk a medve bőrére (sajátos módon sörösüveghez koccintva a konyakospoharat). Továbbá pedig, mivel ez az összeg éppen Csönge éves tandíjával egyenlő (na igaz, hogy meg kell írnom hozzá egy könyvet), ezért felhatalmazva éreztem magamat, hogy megújítsam a havi kemény 60 dollárunkba kerülő, nyikorgó és sistergő, hosszúszőrű hucul szamarak vontatta, keskenysávú és modemes, de 24 órás internetelőfizetésünket, sőt, ami titeket ennél is közelebbről érint, a korábbi Manzárd helyén, ahol eddigéle naplójegyzeteimmel keserítettem meg az engem olvasók életét, mostantól leveledzeni szándékozom, és kik mások lehetnének emez epistólák címzettjei, mint távolra szakadt kölköcskéink, vagyis tik.

Bizony, most fordult elő életünkben először, hogy mindkettőtök hosszú távú hiányát kell elszenvednünk, bár, be kell nektek vallanom, hogy igazából szenvedésről szó sincs, akár azt is mondhatnám, hogy megpróbáljuk a távolléteteket részint az élvezeti oldalról megközelíteni, részint pedig életbölcseleti mélységeibe alábocsátkozni, miszerint mégiscsak az a dolgok rendje, hogy a fészekből kinőtt fiókák ne csupán a röptető ágak körül keringjenek és ne is csak a szomszédos csalitig merészkedjenek, hanem messzi útra kerekedve idegen tájak felett gyakorolják az önálló röpködés idehaza megtanulhatatlan örömét és felelősségét; nehézségét és veszélyét is persze.

No és akkor visszahüppenve földre és hétköznapokba - ha minden úgy megy, ahogy tervezem, és a könyvemmel (amit meg kell írnom) is úgy haladok, hogy határidőre elkészüljek a kézirattal (és így megkapjam a zsozsót, mert csak felét adják ám előre ide), akkor itt ezen a helyen, ha nem is naponta, de 2-3 naponként nektek szóló levelet fogtok találni, amiben elmondom majd, hogy mi újság idehaza, és - ha nem nagyon bizalmas - a ti leveleitekre is itt fogok válaszolni. Emellett nyitok három új topikot a fórumban, hogy közvetlenül is tudjatok válaszolni nekem, no meg hogy a barátaitok (és az olvasók) is reagálhassanak ezekre a szövegekre és a mi sajátos hármasunkra. (Plusz még ott az üzenőfal.)

No, azt hiszem, olyan még nem volt a honlapok történetében, hogy egy habókos papa a net nyilvánossága előtt leveledzen a gyermökeivel. De ha volt is, akkor biztos, hogy nem Ungvár-Bp-Veszprém viszonylatban. LÁSSUK, MIRE MEGYÜNK EGYMÁSSAL.

*

És akkor két külön "üzi" tegnapi és mai leveleitekre:

Kol: a szkennert megpróbálom beüzemelni, de ha nem sikerül, kit hívjak el, mármint melyik haverodat?

Csön: nagyon élveztük a tegnapi reklámfotós ingyenméljeidet, de ha a reklámozók nem sértüdnek meg, egyelőre nem utazunk az egyik nagy európai fővárosba sem. Pedig izgalmas volna, mert akkor milyen jó leveleket írhatnék magamnak haza.

Jácint, Vit, Csönge a McDonaldsban