szabad fórum  |  hozzászólás

Egyfajta formális logikai okfejtéssel igazolható lenne, ha megváltoztatnám a nevemet és írásaim fölé meg alá ezentúl ezt írnám: Balla N. K. Károly.

Nemigen volt még olyan író-olvasó találkozóm, amikor vagy a közönség soraiból valaki, vagy a szereplést megelőző és követő beszélgetés közben a meghívók, vendéglátók valamelyike meg ne kérdezte volna, ugyan áruljam már el, mit jelent nevemben a D. betű. Mivel gyakran ismétlődő kérdésről van szó és mivel első publikációm óta, azaz 32 év alatt (!) számtalanszor nyaggattak vele, nekem kialakult a hárítási gyakorlatom. A következőket szoktam mondani: kérem, erre nekem négy magyarázatom van. Az első rövid, érdektelen, mindenkit azonnal kielégít, ellenben nem igaz. A második se túl hosszú, talán valamivel érdekesebb és félig igaz is. A harmadik frappáns, szellemes, ellenben egyáltalán nem igaz. A negyedik hosszú és lapos, de igaz. Melyiket mondjam? Nos, volt már úgy, hogy ráfáztam, mert azt kérték, mind a négyet elmondjam.

Most nem írom ide egyiket sem, csak annyit árulok el (aki még nem tudná), hogy a közbülső betűm a magyar televízió Delta című műsorára vezethető vissza. Ezt a tudományos-ismeretterjesztő magazint Kudlik Júlia vezette. Most viszont másvalaminek a szóvivője.

Hogy mégsem követem a formállogikát és maradok a kedves görög betű magyar megfelelőjénél, annak sok egyéb mellett az lehet az oka, hogy a Deltát azt kedveltem. Emellett tudományos volt és ismereteket terjesztett. Nem pedig ellenkezőleg.

*

Egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató az a hosszú interjú, amelyet az Index készített Gyurcsány Ferenccel. A riporterek eléggé keményen belekérdeztek pár dologba, ellentmondásokat firtattak, igyekeztek minél őszintébb válaszokat kiprovokálni. Egyaránt érdekesnek találtam azt, amikor a kormányfő kitért az egyenes válasz elől, illetve érzékelhetően mellébeszélt, pontosabban: azt mondta, amit egy miniszterelnöknek ilyenkor mondania kell, de tetszettek azok a részletek is, ahol egyszerre tudott őszinte és okos lenni, vállalva, hogy némely pártelveknek épp ezzel mond ellent. A plebejus baloldalisággal például nehezen egyeztethetők össze ezek a valószínűleg nagyon is helytálló megállapítások:

"A demokráciának vannak nagyon fontos, megkerülhetetlen feltételei. Erős polgári attitűd kell hozzá. Anyagi, morális vagy intellektuális értelemben vagyonos polgárok, mert ez az autonómia fundamentuma. Ez akadályozza meg, hogy a polgár megvehető, megfélemlíthető legyen." ... "Magyarország történelmileg a félperifériáról indul a centrum felé. A magyar demokrácia legnagyobb problémája, hogy a hozzá szükséges polgári társadalom alulfejlett. Nem tudom, mennyi idő kell a változáshoz. Ahogy az angol füvet nyírni kell évszázadokig, a demokráciához is évszázadok alatt megerősödött, saját erejükben hívő polgárok kellenek, akik pontosan tudják, hogy ők az állam pillérei. Magyarországon ez az érzés sokakban nincs meg, vagy nem elég erős. Az egyik nagy Fidesz-hazugság éppen az, hogy polgári Magyarországot hirdetnek, miközben kifejezetten alattvalói attitűdökre építenek. Aki közülünk polgári politikát csinál, azok mi vagyunk."

Kifejezetten érdekesnek találtam azt is, amit a politikai víziókról és a populizmusról, a szimbolikus politizálásról mondott - itt például éreztem, hogy sarokba szorult és nem mondhatta azt, amit őszintén gondol. Gyurcsányt valóban az a várakozás emelte magasba, hogy tőle várták a baloldaliság eszményének az újrafogalmazását, azt, hogy valami korszerű, ugyanakkor közérthető és közvetlen érzelmi kötődést kiváltó "metaforarendszerrel" ellensúlyozni fogja a jobboldal nemzeti retorikáját. Ám a tapasztalat azt mutatta, hogy nem tud (nem képes? vagy nem akar?) egyszerre racionális-pragmatikus és érzelmi-szimbolikus attitűdöt képviselni, és az emberek szívének meghódítása helyett mégis inkább az eszükre próbál apellálni. Ám lehet-e így választást nyerni? Talán éppen ettől a felismeréstől vág olyan szomorú kutya-képet az Index-fotók egyikén.

Ha pedig meginogtam volna, hogy ne változtassam-e meg mégis a nevemben a közbülső betűt, közvetve erre is választ adott az interjú: "A demokrácia nem a közakarat feltétlen kiszolgálása, hanem annak a lehetőségnek az intézményesülése, hogy ez a közakarat megszerveződhessen, és demokratikus formában megmérettessék." ... "Nézzük a nemzeti konzultációt. Tudjuk-e, milyen kérdések és milyen alternatívák körül zajlik? A konzultáció egy panaszláda, ahova mindenki bedobhatja a magáét, és végül, épp azért, mert megformálatlan és ellenőrizhetetlen – ha úgy tetszik, nincsenek benne procedurális garanciák –, ezért a népre való hivatkozással korlátlan felhatalmazást ad bármilyen politikához."

*

Kis könyvkritikám megjelent a KÁFÉban, itt: Bujaságunk története.

*

Nincs az a rossz Kőszeghy, aki ne lenne sokkal jobb a legjobb Erdélyinél is.

Ha jól számolom, akkor a Kárpáti Igaz Szónak most két főszerkesztője van. Egyik a leváltott, aki a lapot jegyzi, másik a kinevezett, aki nem jegyzi. A Kárpátalja eheti száma látható kárörömmel adta hírül:

»Erdélyi Gábort nevezték ki az alapítók a KISZ főszerkesztőjének
A Kárpáti Igaz Szó alapítóinak (Kárpátaljai Megyei Tanács, Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség) ülésén egyhangú szavazással döntöttek Erdélyi Gábor kinevezéséről a lap főszerkesztői posztjára. Mint ismeretes, Kőszeghy Elemért 2005. április 22-ei döntésükkel menesztették az alapítók, azonban az erről szóló határozatot máig nem hajtották végre.
Az ügyhöz tartozik, hogy az új főszerkesztő beiktatására, melyet július 22-re terveztek, egyelőre nem kerülhetett sor, mivel Kőszeghy Elemér hirtelen szabadságra ment.«

Ő talán igen, de az állása nem a szabadságra ment (rá).