<<üzenőfal |
![]() |
|
|
05. júl. 30. | szabad
fórum | hozzászólás |
Egyfajta formális logikai okfejtéssel igazolható lenne, ha megváltoztatnám a nevemet és írásaim fölé meg alá ezentúl ezt írnám: Balla N. K. Károly. Nemigen volt még olyan író-olvasó találkozóm, amikor vagy a közönség soraiból valaki, vagy a szereplést megelőző és követő beszélgetés közben a meghívók, vendéglátók valamelyike meg ne kérdezte volna, ugyan áruljam már el, mit jelent nevemben a D. betű. Mivel gyakran ismétlődő kérdésről van szó és mivel első publikációm óta, azaz 32 év alatt (!) számtalanszor nyaggattak vele, nekem kialakult a hárítási gyakorlatom. A következőket szoktam mondani: kérem, erre nekem négy magyarázatom van. Az első rövid, érdektelen, mindenkit azonnal kielégít, ellenben nem igaz. A második se túl hosszú, talán valamivel érdekesebb és félig igaz is. A harmadik frappáns, szellemes, ellenben egyáltalán nem igaz. A negyedik hosszú és lapos, de igaz. Melyiket mondjam? Nos, volt már úgy, hogy ráfáztam, mert azt kérték, mind a négyet elmondjam. Most nem írom ide egyiket sem, csak annyit árulok el (aki még nem tudná), hogy a közbülső betűm a magyar televízió Delta című műsorára vezethető vissza. Ezt a tudományos-ismeretterjesztő magazint Kudlik Júlia vezette. Most viszont másvalaminek a szóvivője. Hogy mégsem követem a formállogikát és maradok a kedves görög betű magyar megfelelőjénél, annak sok egyéb mellett az lehet az oka, hogy a Deltát azt kedveltem. Emellett tudományos volt és ismereteket terjesztett. Nem pedig ellenkezőleg. * Egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató az a hosszú interjú, amelyet az Index készített Gyurcsány Ferenccel. A riporterek eléggé keményen belekérdeztek pár dologba, ellentmondásokat firtattak, igyekeztek minél őszintébb válaszokat kiprovokálni. Egyaránt érdekesnek találtam azt, amikor a kormányfő kitért az egyenes válasz elől, illetve érzékelhetően mellébeszélt, pontosabban: azt mondta, amit egy miniszterelnöknek ilyenkor mondania kell, de tetszettek azok a részletek is, ahol egyszerre tudott őszinte és okos lenni, vállalva, hogy némely pártelveknek épp ezzel mond ellent. A plebejus baloldalisággal például nehezen egyeztethetők össze ezek a valószínűleg nagyon is helytálló megállapítások: "A
demokráciának vannak nagyon fontos, megkerülhetetlen feltételei. Erős
polgári attitűd kell hozzá. Anyagi, morális vagy intellektuális értelemben
vagyonos polgárok, mert ez az autonómia fundamentuma. Ez akadályozza
meg, hogy a polgár megvehető, megfélemlíthető legyen." ... Kifejezetten érdekesnek találtam azt is, amit a politikai víziókról és a populizmusról, a szimbolikus politizálásról mondott - itt például éreztem, hogy sarokba szorult és nem mondhatta azt, amit őszintén gondol. Gyurcsányt valóban az a várakozás emelte magasba, hogy tőle várták a baloldaliság eszményének az újrafogalmazását, azt, hogy valami korszerű, ugyanakkor közérthető és közvetlen érzelmi kötődést kiváltó "metaforarendszerrel" ellensúlyozni fogja a jobboldal nemzeti retorikáját. Ám a tapasztalat azt mutatta, hogy nem tud (nem képes? vagy nem akar?) egyszerre racionális-pragmatikus és érzelmi-szimbolikus attitűdöt képviselni, és az emberek szívének meghódítása helyett mégis inkább az eszükre próbál apellálni. Ám lehet-e így választást nyerni? Talán éppen ettől a felismeréstől vág olyan szomorú kutya-képet az Index-fotók egyikén. Ha pedig meginogtam volna, hogy ne változtassam-e meg mégis a nevemben a közbülső betűt, közvetve erre is választ adott az interjú: "A demokrácia nem a közakarat feltétlen kiszolgálása, hanem annak a lehetőségnek az intézményesülése, hogy ez a közakarat megszerveződhessen, és demokratikus formában megmérettessék." ... "Nézzük a nemzeti konzultációt. Tudjuk-e, milyen kérdések és milyen alternatívák körül zajlik? A konzultáció egy panaszláda, ahova mindenki bedobhatja a magáét, és végül, épp azért, mert megformálatlan és ellenőrizhetetlen – ha úgy tetszik, nincsenek benne procedurális garanciák –, ezért a népre való hivatkozással korlátlan felhatalmazást ad bármilyen politikához." * Kis könyvkritikám megjelent a KÁFÉban, itt: Bujaságunk története. * Nincs az a rossz Kőszeghy, aki ne lenne sokkal jobb a legjobb Erdélyinél is. Ha jól számolom, akkor a Kárpáti Igaz Szónak most két főszerkesztője van. Egyik a leváltott, aki a lapot jegyzi, másik a kinevezett, aki nem jegyzi. A Kárpátalja eheti száma látható kárörömmel adta hírül: »Erdélyi
Gábort nevezték ki az alapítók a KISZ főszerkesztőjének Ő talán igen, de az állása nem a szabadságra ment (rá). |