Kettenklub - Balla D. Károly: Szembesülés

Újabban megjelent:

Hírek Kárpátaljáról:

A magyarországi utazásunkról és ottani programjainkról szóló első 3 napi beszámoló néhány nappal az események után, idehaza készült, a Távnapló szövegeinek a felhasználásával.

05. ápr. 19. (kedd: Ungvár-Baja)

Ahogy az már lenni szokott: indulásunkhoz időzítve: 1) hirtelen lehűl a levegő és esik az eső; 2) felemelik a benzin árát Mo-n; 3) a pénzügyminiszter menesztése miatt esik a forint árfolyama.

Az első pont inkább csak kellemetlenség, a második pech (a nagyobb árkülönbség miatt több a benzinező, hosszabbak a sorok a határon), a harmadik kifejezett bosszúság: úgy terveztük, a forintunkért egy ksi $-t vagy €-t veszünk, ezeket itthon konvertálva általában jobban járunk, semmint ha közvetlenül a forintot váltanánk grivnyára), de szinte törvényszerű, hogy mi mindig mindent akkor váltunk, amikor a legkedvezőtlenebb. Az árfolyamnyereségek tekintetében nem lenne belőlem egy Soros György, az biztos.

Ennek ellenére - apró, de hatékony baráti segítségnek köszönhetően - alig egy óra alatt át is jutunk a határon, az idő is jóra fordul, Draskovics hiányát pedig csak kiheverjük valahogy.

Mire Bajára megérkezünk, már készen van bátyám egyedülállóan finom halászléje. Erről másnap ezt írom a Fórum-távnaplóba:

Kedden családi program Baján. Nem maradhatott el a bátyám főzte halászlé (amióta ezt a minőséget megismertük, azóta csak őnáluk esszük ezt a kedvencünket; persze ők tésztával fogyasztják a lét, aztán külön eszik a halat, de mi ezt azért mindig megkontrázzuk, és egy tányérba kérjük a lét és halat - tészta nélkül), no és persze egy kis nosztalgiázásra és a közös ungvári ismerősökkel kapcsolatos újságok elmesélésére is sor került.

Nem maradhatott el a családi fotóalbum átlapozása sem - ezúttal már a számítógépük képernyőjén. Különösen tetszettek az Olaszországban élő kishúgomról (bátyám lányáról) és családjáról készült felvételek: az élettársa indonéz szemorvos és törzsfőnök-várományos, a néhány hónapja született kislányuk orcáján pedig gyönyörűen keverednek a markáns ázsiai és a háttérbe szorult európai vonások. Nóra kishúgom is mutatós nő, de a kis Linda alighanem le fogja főzni.

A sógornőmmel szinte programszerűen egy kis vitába is belementem, ezúttal a jazzről és a kortárs komolyzenéről. Nem mintha nem tisztáztuk volna elégszer, hol húzódnak kettőnk ízlése között a határok - ezt most újra sikerült rögzítenünk.

05. ápr. 20. (szerda: Baja-Veszprém)

Nem keltünk korán és a délelőttöt elkényelmeskedtük Baján. Folytattuk a családi témákat.
Bátyámtól kaptam egy remek kis "vókitókit" (walkie-talkie), úgyhogy újabb eszköz fog rendelkezésemre állni a családtagok érdekemben történő mozgósításához (utóbbiak nem kis bánatára).

Természetesen sikerült esőben indulnunk és érkeznünk Veszprémbe. Miután Kolossal randevúztunk, felmentünk a várba, ott találkoztunk meghívóinkkal. Még a kezdés előtt válthattam szót néhányakkal, így Raffai Pistával, aki átadta azt a számomra eddig "rejtélyes" antológiát, amelyben én is szerepelek írással (lásd a PS2-t).

A távnaplóba az ottani estről ezt írtam:

Bő 2 óra hosszat beszéltem a Művészetek Háza és a Veszprémi Akadémiai Bizottság közös rendezvényeként sorra került esten. A szervezőkkel előzetesen leleveleztem, hogy ha úgy adódik, szívesen vállalom az estet moderátor nélkül, azaz nem fog zavarni, ha nem kérdésekre válaszolva kell irodalomról, saját munkámról, netán a kárpátaljai viszonyokról beszélnem, hanem önállóan, előadás-szerűen. Amikor Baját elhagytuk, Éva megkérdete, mégis, mire fogom alapozni az egy-másfél órásra tervezett előadásomat. Bevallottam, hogy improvizálni szeretenék, nincsen előre elképzelt koncepcióm, inkább valami játékból, véletlenszerű szövegolvasásból szeretnék indítani, és aztán majd meglátjuk. Így is lett. A vendéglátókra ez ügyben valóban nem számíthattam, még bemutatniuk sem sikerült hibátlanul (szerintük Beregszászból érkeztem...), így hát örültem, hogy az egész esten a magam gazdája lehetek. No, nem is sikerült rosszul! Amolyan könyvbemutató irányába vittem el a dolgot, arra gondolva, hogy a Szembesülésben amúgy is benne van az egész életem, ha akarok magamról vagy a műhelytitkaimról beszélni, ebből indulva megtehetem. Kértem tehát a közönségtől egy számot 7 és 135 között, a választott oldalszám szövegét felolvastam, majd innen lavíroztam magam bele az önvallomás-szerű előadásba. Éreztem, hogy a közönség veszi a lapot, ez nagyon inspirálólag hatott rám, így, azt hiszem, sikerült elég jól elszórakoztatni őket. Bőven túl jártunk az egy órán, amikor egy megfelelő aforizmával befejeztem volna, de könnyelműen (a vendéglátók helyett) megkérdeznem, nem lennének-e kérdések. Innen még vagy 40 perc következett, és a kérdésekből megítélhettem, hogy valóban sikerül érzelmeket és gondolatokat ébresztenem a hallgatóságban.

Aztán elég sok könyvet dedikáltam, és a meghívóim nagyon hálásak, elégedettek voltak. A legnagyobb dicséret: még Kolos is azt mondta, hogy nem unatkozott.

Külön öröm volt olyan ismerőseimmel találkozni, akikkel eddig csak interneten érintkeztünk: Szabó T. Attila a közönség soraiból tette fel kérdést, és amikor válaszolni kezdtem, akkor mondta, hogy tegezhetem, hiszen levélben tegeződünk. Zsohár Gabi csak a végén jött oda hozzám: neki pár írása megjelent az UngPartyban, de most találkoztunk először. A régebbi barátok, ismerősök közül ott volt Traxler Viki, Raffai Pista, Széki-Patka László, Kellei Gyuri, Kilián László [úgy is mint szervező, vendéglátó], Brassai Zoli. Pár szót mindegyikükkel válthattam előtte-utána.

Nagyon kellemes szállásunk volt a Gizella Hotelban (a vár alatt), csak itt gondolkoztam el azon, milyen ravasz dolog az adrenalin. Az esős-frontátvonulásos időnek, az utazásnak, az előző napi túlméretezett vacsorának és a kései lefekvésnek eléggé rossz közérzetet és nyomott hangulat lett az eredménye, hol a fejem fájt, hol émelyegtem (kocsiban "normális esetben" is gyakori nálam az ilyesmi), így bizony a szereplésem előtt nem voltam valami élénk vagy pláne feldobott állapotban. Aztán amikor beszélni kezdtem a közönség előtt, éreztem, ahogy fokozatosan kitisztul a fejem, elmúlik az egész napos émelygésem, megélénkül a gondolkodásom nemcsak a logika, hanem a távolabbi asszociációk irányában. Eközben érzelmileg is mind jobb állapotba lovalltam magam, és egy óra múlva már "röpdöstem".

Ennek aztán persze az lett az eredménye, hogy nagyon nehezen aludtam el, és reggelre megint fájt a fejem és kerülgetett a hányinger, mint egy gyakorló alkoholistát. Pedig alighanem csupán sima adrenalinéhségem volt (- de majd 'nagya' az oldalhoz csatolt topikban elmondja, biológiailag megint mekkora badarság az, amit írok :)).

PS1. Kilián Laci mai (ápr. 25.) leveléből: "...számomra a legmeghatározóbb élmény esteddel kapcsolatban, hogy lám, lehet itthon otthon és otthon itthon lenni ebben a Kárpát-medencében, Közép-Európában. A modern technika (ld. e-mailos levelező partnerek) végre egyszer arra szolgál, amire érdemes volt létrehozni. Remélem, a sok fáradságon túl, tudtatok e vidékről hazavinni valamit, minthogy Ti feltétlenül hagytatok nekünk fontos és értékes dolgokat."

PS2. Az esten Raffai Pistától végre megkaptam azt az antológiát, amelyre már két levelezőtársam és egy kritikusom is hivatkozott - én viszont nem értettem, miről is van szó, és hogyan kerültem egy olyan könyvbe, amelybe nem adtam anyagot. Jószerével azt sem sikerült mostanáig kiderítenem, milyen szöveggel is szerepelek benne. No, Pista szavaiból és az itthoni átlapozás után most végre kiderült: annak idején, 1998-ban az Új Horizont megkeresésére, tematikus sorozatukhoz küldtem egy miniesszécskét (ahol most olvasom, valamelyik nagyobb tanulmányomból kiemelt, kicsit átpofozott szövegről van szó). Ez akkor - ezek szerint - meg is jelent a folyóiratban. Most pedig antológiába gyűjtötték a sorozat anyagát - így kerültem bele. Mondjuk itt sem ártott volna érvényesülnie annak a gondosabb szerkesztők által gyakorolt (és jogilag abszolút elvárható) szokásnak, hogy újrapublikálás előtt megkérdezik a t. szerzőt: beleegyezik-e a közlésbe.

05. ápr. 21. (csütörtök: Veszprém-Bp)

Délelőtt újra Kolossal találkoztunk, elmentünk egy kellemes étterembe és megvártuk az ebédidőt, hogy "az éhező diákot" megebédeltethessük (mi nem sokkal ezelőtt álltunk fel a bőséges szállodai reggelitől, így csak kávéztunk, Éva 2 tonikot ivott, én két paradicsomszörpöt). Aztán elbúcsúztunk és mi elindultunk Bp-re. Majdnem végig zuhogó esőben autóztunk.

Gátiék a szokásos kedvességgel fogadtak. Ettünk, ittunk, kávézgattunk és beszélgettünk, átnéztük a címükre érkező postánkat (pl. tiszteletpéldányok különböző kiadványokból); én távnaplót írtam, de valamiért nem tudtam a fórumomba bejelentkezni, így Csöngének küldtem haza a kis szöveget (lásd az előző napi veszprémi beszámolóban), ő tűzte be.


Gáti István felvételei

Este barátainkkal találkoztunk, másnap ezt írtam erről a távnaplóban:

Tegnap a fiúkkal a Márkusban. Mint mindig, most is nagyon jólesett, hogy ők is szívesen találkoznak velünk, és fontosnak gondolják, hogy így is tartsuk a kaopcsolatot. Lengyel Tomi arról a tervéről beszélt, hogy egy Véletlen Balett búcsúszámot még összehozna az idén, és aztán vége a dalnak. Ezt nagyon sajnálom, mert ha se Hatodik Síp, se Pánsíp, se Balett, akkor ezzel át is adtuk a teljes terepet az Együttnek, mintegy elfogadtuk, hogy ennek a lapnak a szellemisége és nívója képviselje az általunk lassan már létében is megkérdőjelezett kárpátaljai magyar irodalmat. Bagu Laci főleg az új lakásba költözésükről, családjáról beszélt, Pócs meg a fotós élményeiről és tapasztalatairól.

Örömmel adtam mindegyiküknek egy-egy Szembesülést.

H o z z á s z ó l á s o k: