Kettenklub - Balla D. Károly: Yeti Kárpátalján

Nem tudom, észrevette-e valaki, de hosszabb ideje ezek fölött a naplószövegek fölött, a napi dátummal egy sorban meg szoktam adni az éppen hét évvel ezelőtt írt (vagy megjelent) szövegeim linkjét. A hét évet néha 14-gyel cserélem fel, sőt, volt már 21 is - de abban igyekszem következetes lenni, hogy az "önkényes" 10-es számrendszer helyett inkább a hetest alkalmazom: elvégre ennyi idő alatt cserélődnek ki az ember sejtjei. Amióta tehát 98-as áprilisi naplómat megírtam, azóta testem minden sejtje kicserélődőtt, voltaképp én már fizikailag nem is vagyok azonos akkori magammal. Nos, most éppen elég érdekes konstellációkat mutat ez a hétéves ciklus: akkor is éppen a Könyvfesztiválra készülődtünk (de más minőségben), és javában vajúdó regényemről, a Szembesülésről is írok. Lásd

S ha már a regényről. A megjelentetett részleteket olvasva előbb Cs. A. jelezte, hogy az Egy monográfiából cím alatt közreadottakat teljesen hitelesnek találta (de rájött, hogy része a regénynek és én írtam), a minap Sz. Gy. meg éppenséggel valóban azt hitte, hogy a Rurális metafikció egy könyvemről írt valóságos recenzió. Ezen jót kuncogtam. "Megszívtam ezt a szöveget", vallotta be Gy., aki író - és esztéta.

Hízelgő számomra, hogy Csönge érdeklődését is felkeltette a Szembesülés. Egy egész estén át meséltette magának az anyjával, miként is van a dolog ezzel a hiányzó történettel, melyek is az életrajzi alapjai. Majd még megérem, hogy legalább egyik ivadékom olvasni fogja a könyveimet.

Friss Bárka, friss Forrás. Előbbiben Rapai Ágnes és Rékasy Ildikó néhány remek stílparódiája, utóbbiban a JA-tanulmányok közül leginkább N. Horváth Béláé hívta fel magára a figyelmemet: Kinek írta József Attia a Szabad ötleteket. Maga az összeállítás is értékes, fontos részkutatásokról értesülhet az érdeklődő. (Ó, mi szép volt, amikor fél éven keresztül semmi mással, az Eszmélet elemzésével foglalkoztam - éppen 20 éve...)

Itthoni heti sajtónkból az újra felszított magyar-magyar ellentétek szúrtak szemet: ezúttal (és újra) a főszerkesztői székébe erősen kapaszkodó Kőszeghy Elemér körüli indulatok vertek hullámot: úgy tűnik, a KMKSZesek mindenáron ki szeretnék akolbólítani. Ami részben érthető, de nem árt leszögezni (nekem ez meggyőződésem) , hogy Kőszeghy Elemér kétség kívül a Kárpáti Igaz Szó újkori történetének magasan legjobb főszerkesztője, ám az is igaz, hogy olyan politikai belharcokba vitte bele a lapot, amelyek konzekvenciáit először is neki illene levonni ahelyett, hogy az igazság makulátlan bajnokaként száll szembe ellenlábasaival. Nem hinném, hogy egy kis nyilvános önkritika ártana a presztizsének, mint ahogy az újságnak is csak használna, ha a mostani tapasztalatokból okulva a jövőben tartózkodnának a közvetlen (és pláne a magyarságot megosztó) éles politizálástól (vagy ha mégis, akkor egyenlő teret biztosítva minden véleménynek). A Kárpátalja c. lap (a KISzó által következetesen és szerintem nagyrészt igazságtalanul bulvárlapnak nevezett KMKSZ-szócső) ellensúlyozására ott van az Ukrajnai Magyar Krónika, "papíron" ez is ugyanolyan magánlap, mint a Kárpátalja (eközben nyilvánvalóan Gajdos és az UMDSZ üzemi lapja) - hadakoznának kedvükre egymással ezek az orgánumok, a KISzó meg próbálná meg valóban azt képviselni, amit ugyan hangoztat, de nem mindig lát el: a kárpátaljai összmagyarság érdekeinek a képviseletét és legszélesebb körű érdeklődésének a kielégítését.

Lassan három hete, hogy Kulcsár Istvántól, apai jóbarátomtól kaptam egy jópofa emailt: gratulált ahhoz, hogy már saját, külön bejáratú yetink van. Nem értettem a dolgot, visszakérdeztem, ugyan mire céloz. Bizony az én figyelmemet elkerülte a bulvárhír, miszerint az Ökörmezői járásban látták a havasi embert, és kutatására tudóscsoport érkezett a helyszínre.

Akkor megtaláltam a vonatkozó rövidke híreket; azóta csend. Ma viszont újra "címlapsztori" a Kárpátinfóban: A titokzatos lény Kárpátalján is megjelent? Szó se róla, én kifejezetten örülnék egy helyi illetőségű Nagylábú felbukkanásának, ha cserébe inkább a beregszászi főiskola vagy a KISzó körüli magyar-magyar hadakozások tűnnének el az erdők mélyén.

Csak aztán ki ne derüljön, hogy a barátunk időközben megalapította a Kárpátaljai Magyar Yetik Szövetségét és már be is nyújtotta az igényét a jogos milliós támogatásokra.

Linkajánlat: Pócs István fotói